Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

Az 'országgyűlés képviselőházának 4-18. ülése 1930 július 2-án, szerdán.' 121 politikai vonatkozásokat belekavarni a javaslat vitájába. Örülök annak, hogy amikor felszólalok, bizonyos mértékben már ez a légkör érvényesül. Mert megtaláltam ezt az irányelvet magának Gaal Gaszton t. képviselőtársamnak beszédében is, az előttem szólott képviselő úr is beilleszkedett ebbe a légkörbe és remélem', hogy a magam részéről is hozzá fogok járulni beszédem tartalmával ehhez a légkörhöz akkor is, ha, ahogyan eddig tettem, mind hírlapi megnyilatkozásaimban, mind ehhez a kérdéshez való hozzászólásaimban, minden tekintetben teljesen objektíve, egyénileg a magam legjobb tudása és lelkiismerete szerint fejezem ki véleményeimet, aggodalmaimat, nézeteimet, mind a javaslat rendelkezései mellett, mind azokkal szemben. Politikailag úgy áll a dolog, hogy a magam részéről rámutathatok azzal a beállítással szemben, amely a túloldalról általában megnyilatkozik oly értelemben, hogy az egységespárt bizonyos ideig forradalmat rendezett volna és azután beadta volna derekát (Rothenstein Mór: Nohát úgy is van!), hogy én mielőtt még a törvényjavaslat végleges szövege megjelent volna, a Pester Lloydban közölt cikkeim másodikában már határozottan állást foglaltam abban a tekintetben, hogy miképpen lehetne ebben a kérdésben bizonyos kielégítő megoldást találni. Ott már a magam részéről két kardinális kérdésben voltam bátor nyilatkozni. Egyrészt elfogadtam az úgynevezett gabonajegyet, sőt hozzájárultam akkor még az eredeti javaslat 8 pengős rendszerével szemben ahhoz» hogy az a bizonyos boletta mérsékelten felemeltessék, vagyis legyen 6 pengő és megjelöltem álláspontomat a fedezet tekintetében, amely azután a gazdáknak ehhez az általam elfogadott 3 pengős összeghez juttatását lehetővé teszi. Amikor azután a végleges javaslat megjelent, amely szerény véleményem szerint tényleg bizonyos rosszabodást idézett elő az előbbi helyzettel szemben, akkor szintén állást foglaltam amellett, hogy a 3 pengős gabonajegy maradjon meg, csak az őrlési jegy töröltessék és a fedezet szempontjából olyan megoldás legyen, amely azután a fedezetet az állampénztár részére biztosítja. Amikor azután a kormány a bizottságban történt módosításokhoz való hozzájárulását kijelentette, mindezekben a tekintetekben tulajdonképpen az én álláspontom ért el eredményt és csak arról lehet szó, hogy a fedezet tekintetében nem tudtam keresztülvinni abbeli nézetemet, amelyet ma is helyesnek tartok a politikai taktika szempontjából, hogy t. i. adtuk volna meg a mezőgazdaság részére biztosított segítség fedezésére a kormánynak a megfelelő felhatalmazást és amikor azután ennek a rendszernek költségei egyévi gyakorlat következtében kiderültek volna, akkor gondoskodtunk volna megfelelő fedezetről. Ezzel mindenesetre elértük volna azt. hogy a fedezettel kapcsolatos odiózus kérdések a mostani tárgyalásból kikapcsoltattak volna. Miután azonban a kormány az én álláspontommal szemben a fedezet biztosítását kívánta és miután ez magában véve nem kardinális kérdés, a kormány álláspontja előtt meghajoltam. Ha ezen az alapon továbbmegyünk és kutatjuk magának ennek az itt felvetett kérdésnek lényegét, abból a szempontból, hogy menynyiben felel meg ennek a lényegnek a törvényjavaslat, akkor — amint mondottam — az első szempont, amely itt tekintetbe veendő, az, hogy kell-e, adjunk-e és milyen természetű. segítséget adjunk a mezőgazdáknak a mai súlyos helyzetben. Soha nem lepleztem azt a nézetemet és ki is fejeztem, hogy a mezőgazdaság problémája sokkal nehezebb, semmint olyan könyen menne a megoldás, hogy a mezőgazdasági termények értékesítése kérdésének megoldásával vagy magának az árproblémának megoldásával tudnánk a mezőgazdaság nehéz, körülményein segíteni. Más körülmények játszanak itt közre és ha kiszakítjuk magát az árkérdést, illetve bizonyos mezőgazdasági termények áralakulásának következményeit, amelyek az utóbbi esztendőkben bekövetkeztek, akkor kétségtelen, hogy egymagában ezen segítve, nem tudunk olyan változott helyzetet elérni a magyar miezőgazdaság részére, amely azután minden bajon segít;. Hiszen ebben a tekintetben a kormány ismételten nyilatkozott már és kifejezte azt, hogy ez a törvényjavaslat csak láncszeme azoknak az intézkedéseknek, amelyekkel a mezőgazdaság nehéz körülményein segíteni kíván, mint ahogyan mindazok az intézkedések, amelyeket a kormány mais irányban, az állattenyésztés, a tejtermelés, azután a többi mezőgazdasági termelési ágak érdekében tesz s amelyeket a mezőgazdasági hitel érdekében és hasonló tereken tesz. együttvéve alkotják azt az akciót, azt a kormányzati munkát, amely azután hivatott volna a mezőgazdaság helyzetén javítani. Maga a búza, rozs és esetleg még más szemtermények árának javítása nem alkalmas egymagában megoldani ezt a kérdést, ezt a kormány is elismerte, de annak ellenére, hogy a kormány elismerte, annak ellenére, hogy minden ezzel a kérdéssel foglalkozó előtt ez világos, mutatják ezt a németországi körülmények is, ahol az ezen a téren történt intézkedésekkel effektív eredményt elérni nem lehetett. Belátták, hogy ezen a réven a mezőgazdaság nehéz helyzetén segíteni nem lehet, mégis meg kell állapítanom, hogy a mi társadalmunk és a mi közvéleményünk már csaknem egy év óta folyton ezen a kérdésen nyargal, a közvélemény központjába helyezte a búzaár hanyatlásának kérdését. Mindinkább odahatott ez a közhangulat, hogy mind többen és többen arra a nézetre jutottak, hogy itt a búza árával kell valamit csinálni, hogy ez azután mindjárt kedvezőbb helyzetet teremtsen a mezőgazdaságra nézve. Gondoljunk az összes ankétekre, a sajtó közleményeire, a búzanapokra, gondoljunk azokra a politikai gyűlésekre, amelyek különféle határozatokat fogadtak el, de legfőképpen gondoljunk a mezőgazdasági érdekképviseletek akciójára, azoknak megyénként, járásonként, úgyszólván községenként is tartott gyűléseire, ahol mindig tulajdonképpen búzaármaximálást és búzaárjavítást követeltek és ezáltal idézték elő azt a helyzetet, hogy a kormány, amely szerény nézetem szerint a maga szakközegeinek segítségével kétségtelenül teljesen beletekintett ezeknek a problémáknak szövevényességébe, elhatározta azt, hogy íme. egy olyan közhangulattal áll szemben, hogy valamit tennie keik Ha tehát direkt a búza és rozs árának javítására valami cselekedet történt, kétségtelen, hogy ez egy közhangulat, egy társadalmi nyomás következtében következett be. Amikor ez a helyzet bekövetkezett és a kormánynak bizonyos intézkedésekre kellett magát elhatároznia, akkor az a probléma merült fel, hogy miképpen lehet ezt a bizonyos összeget, amelyet itt ezen a réven előnyként