Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-418
Az országgyűlés képviselőházának U ki van kötve szerződésükben. Ez hogyan jut bolettához? A bérlő átadja a tulajdonosnak a búzát, hogy az -váltsa meg a bolettákat és adja oda a bérlőnek, aki megkapja érte a három pengőt? Ez megint igazságtalan és lehetetlen dolog. Természetesebb lenne az, hogy ő átadja azt a gabonát a tulajdonosnak és amennyit ez abból elad, annyinak megfelelő boletta az övé, amit pedig megeszik, vagy a jószágainak felhasznált, ott nincs boletta. Erre a kérdésre is vigyázni kell. Ez bizonyos meggondolandó dolog. A legtöbb bérletnél az utóbbi időben megállapították azt, hop 1 ^ a budapesti tőzsdén a középárak szerint kell pénzben megfizetni a gabonát. Itt legkönynyebb kimondani azt, hogy csak pénzben tartozol fizetni, a boletta nem számít. Ez kisebb mennyiségeknél nem sokra megy, de vannak Magyarországon városok, amelyeknek nagy jövedelmei vannak éppen a földekből; ezeknek a földjei ugyanis bérbe vannak adva és most az alacsony gabonaárak miatt a bérlőkkel szemben meghozták azt az áldozatot, hogy gabonaértékben állapították meg a bért. Ezek tehát most elesnek ettől a jövedelemtől. Ez Kecskemét városánál 250.000 pengőt tesz ki évente. A városnak nagy deficitje van, óriási teher hárul rá a népnevelésből kifolyólag. Ezért valahogyan kárpótolni kell őket, mert több ezer, 40—50 'holdas bérlőnél ez alig jön számításba, azonban a városnál vagy más erkölcsi testületnél, amelynek ilyen bérletei vannak, ez óriási összeget tesz ki. Ennek a következménye az lesz, hogy ha nem intézzük el pontosan ezt a kérdést, akkor nagyon sok félreértést fog okozni, sok pert jelent és nagyon sok bérlőnek fognak felmondani, s ki fogják tenni őket. Hiszen mindenképen iparkodni fognak a nehéz viszonyok között különösen azok a földtulajdonosok, akik az adókat is maguk fizetik, ezt a bolettát megszerezni. T. Ház! Szólni akarok még röviden a gabonajelzálogról. En ezt elfogadom és ha ez maga különálló volna, vagy még a zöldhitellel együtt, a javaslatot meg is szavaznám. (Folytonos zaj.) Elnök: A képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni, mert ilyen zajban nem kísérhetem kellő figyelemmel a szónokot. Horváth Mihály: Itt is azonban azt jegyzem meg, hogy ezt már régen meg kellett volna általánosságban csinálni. Az iparosok hitelén is úgy tudnánk segíteni, ha az iparcikkekre nézve is meg volna az' ingó jelzálog. Akkor ezeknek tudnánk kölcsönt adni, mert lekötnék árucikkeiket, amelyeket kellő időben el tudnának adni. Míg ez nincs meg, addig a kisiparosoknak, akiknek más vagyona nincs, nem is lehet hitelt adni, mert az elveszett pénznek, volna minősíthető, vagy pedig oda kellene nekik ajándékozni. Ezt tehát már régen be kellett volna hozni nemcsak a gabonánál, hanem az iparcikkeknél is. A javaslatnak a zöldhitelre vonatkozó részét is elfogadom. A határidőüzlet tekintetében azonban sokkal nehezebb helvzetben vagyok. Attól lehet félni, — mint ahogy Sándor Pál képviselőtársam is mondta, — hogy a határidőüzletek kötése áttolódik .a szomszéd államokba s ebből Magyarországnak kára lesz. Ezt mindenesetre nagyon alaposan meg kell fontolni, mielőtt megcsinálják, nehogy az ország károsodjék. De van egy sérelmes része is a javaslatnak a jelzáloghitelre vonatkozólag. Felsorolja a javaslat, hogy kik adhatnak kölcsönt naí. ülése 1930 július 2-án, szerdán* 103 gyobb mennyiségre, azután azt mondja, hogy száz mázsán aluli, gabonakészletre csak az Országos Központi Hitelszövetkezet, vagy tagszövetkezete, a Kisiparosok Országos Földhitelintézete, a Magyar Földhitelintézet, a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége által folyósított kölcsön biztosítására lehet gabonajelzálogot alapítani. T. Képviselőház! Az indokolásban benne van, hogy a kisgazdák tapasztalatlanok s könnyebben ki vannak téve annak, hogy a kisebb pénzintézetek megkárosítják őket. Bocsánatot kérek, ilyet feltenni sem szabad. A kisgazdák ma is ezektől a takarékpénztáraktól veszik igénybe a hitelt. Ilvet mondani egy komolynak tartott javaslatban nem volna szabad. Méltóztassék csak figyelembe venni azt, hogy a takarékpénztáraktól kevesebb uzsoradolgokat írnak mef, mint az altruista intézményekről. A napokban jelent meg pl. egy cikk a kormány burgonyaakciójáról. (Zaj. — Elnök csenget.) Joga van-e a kincstárnak 50%-os kamatot szedni. A kormány egy vidéknek, ahol a burgonya tönkrement, adott vetőmagot és azt mondotta, hogy minden száz métermázsa helyett 150 métermázsa vetőmagot kér visszr.. A következő évben nem nagyon sikerült a termés, a legtöbb termelő tehát csak 100 mm-át adott vissza, volt olyan is, aki 110 mm-át. Mit csinált a magyar kormány? Perli őket. Most van egy csomó per, a kincstár perli ezeket a szegény embereket 50% uzsoráért. A vidéki pénzintézetek ilyet nem csinálnak. Ne hozzanak olyan javaslatot, hogy vidéki pénzintézetek száz métermázsán ^ alul nem adhatnak pénzt, azért, mert kihasználják a kisgazdatársadalom tanulatlanságát. Ez ellen határozottan tiltakozom a vidéki kisebb pénzintézetek nevében. Azok, amelyek inem is tagjai a Pénzintézeti Központnak, ilyet nem csinálnak és azoknak nincs -is erre szükségük. Nagyon kérem, méltóztassék ebben a javaslatban megszüntetni ezt a különbséget és 'megengedni, hogy ezek száz .métermázsán alul is adhassanak hitelt. Ezt nem érdemlik 'meg ezek a pénzintézetek, alkalmam volt hallani a Pécs vidék Tébe. kerületi körzet egyik vezetőférfiától, hogy túl a Dunán vannak altruisztikus intézetek, amelyek az Okh. tagjai, de amelyek soha sem adnak elszámolást, mert nem akarják kimutatni, hogy milyen kamatot szednek. (Fábián Béla: Vannak ,akik százszázalékot számítanak fel egy esztendőben a beraktározott gabona után. A Futura kisújszállási intézete. —• Zaj jobb felől. — Jánossy Gábor: Száz százalékot? — Fábián Béla: Igen! száz százalékot. — Jánossy Gábor: Ezt még álmomban seim tudom elhinni. — Csontos Imre: En majd bemutatom a képviselő úrnak, hogy mit csinálnak a Futurával szemben a zsidó raktárak.)^ Ne tessék általánosítani, tessék személyileg kezelni a dolgokat. Huncut mindenütt van,^ tessék azokat megbüntetni. (Sándor Pál: Még a parasztok között is van huncut.) A pénzügyminiszter úr nagyon jól tudja, hogy a vidéki pénzintézeteket mennyire ellenőrzik. A Pénzintézeti Központ kiváló tisztviselői — ketten is — hetekig dolgoznak ott és mindent megnéznek, annyira érdeklődnek, hogv milyen kamatokat szednek az intézetek. Ott van ezenkívül a Nemzeti Hitelintézet, az is nagyon szigorúan ellenőriz mindent. Nem szabad tehát ilyesmivel meggyanúsítani ezeket az intézeteket. Nagyon kérem a, javaslatnak ilyen irányban való módosítását. T. Kép viselőiház! A napokban Sztranyavszky
