Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-418
Az országgyűlés képviselőházának 418. ülése 1930 július 2-án, szerdán. 101 Tiszán a búza nagyrésze, amit az idén sikerült azután pótolni és így állott elő azután valamivel több termés. Nagyon sok szép statisztikai adatot olvastak fel itt arravonatkozóan, hogy milyen kisgazdák, milyen mértékben fognak ebben a tekintetben hasznot látni és hivatkoztak Erdélyi Aladár képviselőtársamnak előzőleg megjelent műveire. Ezek azokon a számításokon alapultak, amikor még az őrlési jegy is meg lett volna. Ha azonban levonjuk az őrlési jegyeket belőle, még mindig nagyon jól jön ki az a nagygazda, de az igazi kisembernek, a 40—50 holdon aluli birtokosnak nem lesz belőle semmi haszna. (Ügy van! a baloldalon.) A javaslat igen t. benyújtójának az a felfogása, hogy ő drágítani nem akar. Fel is teszem ezt róla és felteszem (mindazokról, akik támogatják a javaslatot, hogy drágítani nem akarnak. Mégis mer kell magyarázni, honnan jön elő az az 50—60 vagy 70 millió, .amivel szanálni akarják a kisgazdákat. Az bizonyos hogy az összeségnek, mindnyájunknak, valami alapon meg kell ezt fizetnünk. Tulajdonképpen egy dolog van benne: az, hogy arányosan mindenkinek emelkedni -fog a kiadása, iaz adója. Ez talán igazságos lesz, mindenkit érinteni fog. De érinteni fogja azokat a kisgazdákat is, akik ma még kannak valamit, mert az ő kiadásuk is szaporodni fog. Mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy az iparcikkek, amelyeknek olcsóbbodását várják, hogy arányba jöjjenek a gabonaárakkal, drágulni fognak, hiszen az iparos azt az összeget, amivel a kenyere vagy nem tudom én mije drágább lesz, mégis csak hozzácsapja ahhoz a lópatkoláshoz, kerékráhúzáshoz, meg nem tudom mihez, amire a gazdának szüksége van. Ez tehát minden vonalon bizonyos drágulást szül. A javaslat, hogy a drágaságot enyhítse, bizonyos rendszabályokkal jön, és majd utólagos rendeletek is jönnek, amelyekről e javaslat bőven rendelkezik. Megint jön majd a statisztika, amelyet a költségvetésnél szerencsém volt emlegetni, hogy egy város vagy község háztartásában hányféle rendelettel dolgoznak, és mennyit kell tudni. Ez a statisztika vagy 15 rendelettel ismét meg fog szaparodni. Mondhatom, elég lényeges és súlyos kérdésekben lesznek rendeletek, úrvhogy amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, nem tudjuk, és azok, akik megszavazzák, nem is tudják, hogy mit fognak megszavazni, hogy mennyit fognak rendelettel utólag korrigálni. (Bárdos Ferenc: Kerettörvény az egész! — Hegymegi Kiss Pál: Szükségtörvény!) Két fontos tényezőtől .reméli a miniszitériuim, hogy egyensúlyozni tudja az árakat, tehát ez által a drágaságot letöri. így a törvényjavaslatban benne van, hogy a kormány felhiatalmaztatik arra, hogy az őrlési díiakat, a póriast, azután a kenyérsütést, részint^ a keverést, részint pedig a kenyérárakat szabályozza. Ez bizonyos fokig helyes volna, ha megfelelően, megfelelő számítások alapján történnék gondoskodás arról, hogy az a malom vagy az a pék hogyan tud kijönni. De ha ez a szabályozás abból a szempontból történik, hogy mindenáron olcsóbbá tegyük a Észtet és kenyeret, az illetők azonban nem találják meg a számításuk kat, akkor elsősorban be fog következni az, aimit a baloldalról nagyon helyesen hangsúlyoztak, hogy a közönség nem kap olyan lisztet, amilyen megilletné, hanem barnább vagy rosszabb lisztet és rosszabb kenyeret kap. Jól van, ezt meg fogjuk akadályozni a törvény szigorú intézkedéseivel, ellenőrzésekkel, tegyük hozzá, itt-ott még zaklatással is, másodsorban bekövetkezik az, hogy ezek közül a nyomorral küzdő malmok és pékek közül nagyon sok beadja a kulcsot Hallottak itt 'tegnap a pesti malmokról, hogy milyen körülmények vannak ott. Tudok róla. A pesti pékekre nem hivatkozhatom, csak arra, amivel foglalkoztam, amit ismerek. Hitelügyekkel, malomügvekkel foglalkozom. Mondhatom, hop-v mind a két vállalat nagyon rosszul áll. A vidéki malmok közül is több f beszüntette vagy leszáJlíitolta üzemét, elbocsátott munkásokat. Ha annak a malomnak nem adjak meg a lehetőséget, hogy meg tudja keresni szükséges kiadásait, kénytelen lesz vagy nem egyenes úton járni, aminek még feltételezésétől is Isten merítsen, vagy pedig bezárni az üzemet Amikor a rozsárak az utóbbi időiben annyira lementek, úgyszólván a régi^ ár felére estek, a rozs Őrlő malmok minden mázsa vámőrlésre 1 nengő 34 fillért fizettek rá. Egy darabig ment a dolog, véí?re azután észhez kaptak — sajnos, kartelíbe kellett lépniÖk — és valamennyire felemelték az őrlési díjakat Azonkívül méltóztassék csak elgondolni, hogy a malmokra vonatkozóan a hozandó új törvény miféle nehézségekkel és kötelezettségekkel fog járni. Először is a malmoknak, volt bizonyos kedvezményük, a vámőrlés után nem fizettek forgalmiadót. Ezután majd ezt is meg kell fizetniök. Azonkívül a vámőrlés után kapott gabonáért még kell váltaniok a bolettát. Nyilván kell tartani, hogy ma mennyi búzát, mennyi rozsot őröltem, mennyi bolettát kell majd vennem. Mindenféle liszttípusnál, a búzánál úgy, mint a rozsnál megállapítják majd a forgaLmiadót és ezt a forgalmiadót minden valamirevaló kereskedelmi őrléssel foglalkozó malomnál mindennap ki kell mutatni, mert jön a forgalmiiadóellenőr, erre tehát külön tisztviselőt kell a malomban tartani. De még jó lesz, ha egy tisztviselő nyilván tudja ezeket tartani. Ismét meg lesznek az ezzel járó zaklatások. Ami a pékeket illeti, csak annyit mondhatok, hogy Budapest és Kecskemét között a vidéken meglehetősen ismerem hitelviszonyaikat. Sajnos, nagyon kevés van, akinek hitelezni lehet akinek hitelbe lehet adni lisztet, vagy pénzt Ezek már .nem sokat bírnak el. Arra számítani tehát, hogy majd ezekért tudunk annyit tenni, hogy az a kenyér ne dráguljon és megfelelő olcsó legyen, nem lehet. Előre is Utóm, ezt nem lehet teljesíteni. Nem akarok hosszasabban foglalkozni a munkások helyzetével, hiszen azt itt eléggé megvilágították, csak a tisztviselőkre akarom felhívni a t Ház figyelmét. A tisztviselőknek kötött fizetésük van, az előlépési viszonyok rosszak, a járulékokat, bizonyos jutalékokat, korpótlékokat lehetőleg redukálták. Éppen nálunk» a mi tanügyi hivatalnokainknak, a tanároknak, tanítóknak volt valami kis pótlékuk, a város megadta ezt nekik, éveken át kapták és most a minisztérium törölte ezt a költségvetésből. Ilyen körülmények közt ezek a tisztviselők, akik úgyis elég nehéz helyzetben vannak, akik nem számíthatnak semmiféle mellékjövedelemre, az általános drágulással szemben, nagyon nehezen fogadják ezt a javaslatot és mondhatom, igen nagy köztük az elkeseredés. Itt vannak a szőlősgazdák. Az ország tele van panaszokkal, folyton gyűléseket tartanak a boritaladó ellen, amely még most is éppúgy megvan, mint amikor 70—80 fillér vagy 1 pengő volt a bor ára. Most csak sokkal kevesebbért lehet eladni. A napokban egy nagy szőlőtelepen, a Klab'er-telepen árverés volt. 5—600 hek16*
