Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-414

2 Az országgyűlés képviselőházának A népszámlálást éppúgy, miként a múltban, a törvényhatóság első tisztviselőjének felügyelete alatt a községi elöljáróságok, illetve városi közegek, továbbá számlálóbiztosok és felülvizsgálok végzik. A számlálóbiztosi teendőket a tanítók az új statisztikai törvény, az 1929 : XIX. te. 13. §-a alapján elfogadni kötelesek. A szükséges nyomtatványokat az állam szolgáltatja ki ingyen, a, -kérdőpontok kitöltéséről és a számlálóbiztos oknak, valamint a felülvizsgálóknak díjazásáról az érdekelt községek és városok fognak gondoskodni. Magának a népszámlálásnak központi feldolgozása az állam terhére esik. Erre a célra az 1930/31. évi költségvetési évben 670.000 pengő hitelre lesz szükség, melynejk fedezetéről a jelen törvényjavaslatban történik majd gondoskodás. T. Ház! A törvényjavaslat szöveg« különben lényegében azonos az 1920 : XXXIII. tcikkel, a főbb eltérés csak az, hogy a népszámlálással kapcsolatban ipari és kereskedelmi statisztikai felvétel is lesz, tehát a javaslatba idevonatkozó rendellkezéseket is fel kellett venni. Tisztelettel megjegyzem, hogy az idevonatkozó felvételi lap mintája a jelen, törvényjavaslathoz még nem volt csatolható, mivel azt a m. kir. miniszterelnök úr az érdeklőit ipari és kereskedelmi körök vezetőségével később fogja megállapítani. Az egyéni számlálólapoknak a múltban hadivonatkozású kérdései, mint időszerűtlenek, mellőztetitek. Bővíttetett a 6. pontban az illetőség kérdése, mely nyilvántartási célból szükséges, a 10. pontban a főiskolát végzettek oklevele iránti kérdés a műveltségi statisztika tökéleitesbítésére, a 27. pontban a testi fogyatkozások tudaikolása pedig népjóléti intézkedéseket szolgál. Az 1930. évi számlálólapnak a lakóhelyre vonatkozó három alpontja az 1920-as számlálólap 20. pontjában feltett hasonló kérdések módosított^ formája csupán, ugyanígy az 1930. évi számlálólapnak a katonai szolgálatra és rokkantságra vonatkozó 23—26. és 28—29. pontjaiban foglalt kérdések az 1920. évi 27. pont több alpontjában foglalt kérdéseknek részben módosított formái. Üj kérdésekként szerepelnek a törvényjavaslatban a folyó évi számlálólapon a szülőkre vonatkozó adatok, amelyeket a sok hasonló hangzású név pontosabb megállapítása kíván meg, továbbá a testnevelésre, cserkészetre, levente-szolgálatra, sportra, a foglalkozásokra, a tanulási előmenetelre és végűig a közsegélyben való részesedésre vonatkozó kérdések, amelyek egyrészt a testnevelés fontosságával függnek össze, másrészt pedig tanügyi és népjóléti nyilvántartási célt szolgálnak. Ezekben voltam bátor, tisztelt Ház, az 1930. évi népszámlálásra vonatkozó törvényjavaslatot ismertetni, tisztelettel kérem, hogy azt általánosságban és részleteiben is elfogadni méltóztassék. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Márnán jegyző: Kéthly Anna. Kéthly Anna: Az előadó úr igen röviden végzett a javaslattal, holott azt hiszem, hogy amikor a statisztikai adatgyűjtés kérdése kerül a. Ház elé, ez az egész helyzetkép-adásnak olyan fontosságát jelenti, amely megérdemelné, hogy annak részleteibe jobban belemenjenek. Sajnos, itt a részletekbe való olyan behatolásról, amely a ' mai viszonyoknak, & mai gazdasági és szociális helyzetnek való képét adná, amúgy sincs szó. Tehát úgyszólván indokolt az előadó úrnak az a szűkszavúsága, . ülése 1930 június 26-án, csütörtökön. amellyel ezt a törvényjavaslatot a Ház előtt bekonferálta. A statisztika az újabb idők olyan tudománya, amelynek szükségessége — sajnos — még nem ment át teljesen a köztudatba és még sajnosán sokan vannak azok, akik a statisztikát magát csak számokkal való játéknak tartják, akik feleslegesnek tartják azt, hogy az életnek, akár a politikai, akár a gazdasági, vagy a szociális életnek valamelyik területéről a statisztika rideg számokkal képet akar adni, oktató-képet azok felé, akik a bajok orvoslására akarnak sietni. Azok, akik így fogják fel a statisztikát, igen szívesen ismétlik azt az angol szólásmondást, hogy háromféle hazugság van: a jóindulatú, a rosszindulatú hazugság és a statisztika. De ha a statisztikai adatszolgáltatásnak, a statiiiszti/kai adatgyűjtésnek mai körülményeit nézzük, akkor sajnálatosan igen sokban igazat kell adnunk azoknak, akik a statisztikai tudományt egyszerűen ilyen felületesen intetik él, kénytelenek vagyunk igen sokban igazat adni nekik, nem ugyan a lényegben, nem ugyan abban, hogy a statisztika felesleges és haszontalan tudomány, nem abban, hogy a közösségnek nincs-e szüksége (arra a röntgen-felvételre, arra a röntgen-átvilágításra, a társadalom ilyen átvilágítására, amit egy-egy ilyen statisztikai adatgyűjtés jelent a bajok orvosai számára, hanem igenis, abban vagyunk kénytelenek igazat adni nekik, hogy a statisztikai apparátus igen sokszor elfeledkezik arról, hogy az ő kötelessége nem más, mint a rideg objektivitás, az ő feladata; távol maradni-a napi politikának, a napi veszekedéseknek befolyásolásától, az o feladata a gyógyítás és nem a sarlatanizmus. Ha a statisztikai adatszolgáltatás, adatgyűjtés beletéved a napi politika útvesztőjébe, ka hatalom kiszolgálójává züillilk le, ha például felekezeti érzékenységek szolgálatába áll a maga számadataival, iha például azt kutatja, — amire nemrégiben példa adódott — hogy vájjon a római katholikius vagy a protestáns felekezet-e az, amely az egykézésnek kedvez, ha ilyesminek igazolására használja fel és csavarja el a számait, akkor igazat kell adni azoknak, akik játéknak minősítik munkáját — és hozzá kell tennünk azt, hogy gonosz, ártalmas és romboló játéknak. Ez a szigorú bírálat illeti meg a statisztikát akkor is, ha a bajoknak, hibáknak széles területeit politikai meggondolások szerint szántja fel, vagy hagyja parlagon, ha az adatgyűjtéssel, a gyűjtött számcsoportok feldolgozásával, vagy csoportosításával az uralkodó rendszereknek igyekszik derűs képet adni az elnyomott társadalmi rétegek helyzetéről, amikor is kettős célt követ ezzel; az egyik: lelkiismeretének megnyugtatás'a, a nyugodt emésztéshez szükséges atmoszférának házhozszállítása, a másik pedig egyszerűen a fennálló rendszer igazolása, vagyis, :hogy: íme a statisztika szolgáltatja az adatokat arra nézve, hogy a fennálló rendszer a létező legjobb és legtökéletesebb. Ez a szigorú kritika illeti meg akkor is, ha a gyűjtött anyagban, a statisztikai adatszolgáltatásban a statisztikus csak számot lát, nem pedig a kötelességébresztő fényképet tárja a közvélemény elé, mégpedig minél előbb, minél hamarabb a statisztikai adatgyűjtés elvégzése után, mert ha az utólagos pepecselés elveszi a számoknak éppen az aktualitásban rejlő nagy értékét, akkor tulajdonképpen feladatának nem felel meg; nem felel meg akikor sem, ha az