Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-402

Az országgyűlés képviselőházának U ezek a tanyai vidékek mennyire el vannak hanyagolva. Amidőn mindezekre rámutatok, kötelességem rámutatni arra is, hogy a tanyai tanítókat valamely méltányosabb, igazságosabb díjazásban kell részesíteni. Az a tanító, aki bent a községben, a városban tanít, az kényelmesebben szolgál, míg az a tanító, aki kint a tanyán egyedül lakik, 30 km távolságra, éppen annyi fizetést kap, mint az a tanító, aki bent a városban, a faluban él. A tanyai tanító a művelődés, a kultúra összes előnyeitől meg van fosztva, gyermekeinek felneveltetéséról nem tud úgy gondoskodni, tehát mindenképpen megfelelőbb, méltányosabb, igazságosabb fizetése kell, hogy legyen. Azok-a tanyai tanítói évek legyenek hadi évek, hogy az a tanító ott helyét meg is állhassa. A tanyai tanítók sokszor nincsenek lakással ellátva, úgyhogy megtörtént az egyik tanyai központban, hogy két év alatt nyolc tanító hagyta el a helyét, mert nem volt tisztességes lakása. Elnök: Méltóztassék beszédét befejezni. Steuer György: Mindezeket a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr figyelmébe ajánlom és a címet elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Kun Béla! Kun Béla: T. Képviselőház! Megdöbbentőek azok az adatok, amelyeket az előttem szólott Steuer György t. képviselőtársam az Alföld egyik vidékéről, Csongrád vármegyéből a t. Képviselőház színe előtt felhozott. (Halljuk! Halljuk!) Nem tűrhető, hogy legyen olyan tanyai iskolába járó növendéksereg, ' amelyből 75—80% — így mondotta t. képviselőtársam — még sohasem látott templomot, nem látott vasútat, tehát a nagyon sokszor hangoztatott kultúrfölény mellett a legnagyobb kultürálatlanságban él annak dacára, hogy a helyes népművelési vezetést & tanítóktól megkapja. Ez egy olyan borzalmas állapotnak felfedése, amelynek gyökeres orvoslása kell, hogy nemcsak a t. kultuszminiszter úrnak, hanem az egész kormányrendszernek is becsületbeli és lelkiismetbeli kötelessége legyen. Azt is mondotta a ^képviselőtársam, hogy van Csongrád vármegyében olyan iskola, ahol 120—130 növendéket tanít egy tanító, — tartozom kijelenteni, hogy Hódmezővásárhely önálló törvényhatósági joggal felruházott város külterületén nem így állanak az állapotok, mert ott 40—50 kültelki iskola, megfelelő számú népház, illetve olvasókör szomszédságában a nemzeti élet kultúrát sugárzó fókuszaként a szükségesekkel el van látva — de ezzel szemben t. képviselőtársam azt mondotta, hogy Csongrád vármegyében van egy iskola, ahol 120—130 növendéket kénytelen egy tanító túlterthelten tanítani. Ez — hogy úgy mondjam — nonszensz, tűrhetetlen állapot, ezt gyökeresen orvosolni kell. S ha a t. kultuszminiszter úr tegnap kijelentette azt. hogy körülbelül még ezer tanítóra lenne szükség Magyarországon, hogy osztályonként a maximálisan 50—60-as tanulói létszámot elérjük, vagyis, hogy egy tanító csak ennyi gyermeket tanítson, amikor örömmel veszem ezt a kijelentést. hozzáteszem, hogy ez necsak szólam legyen, hanem tessék ennek a kijelentésnek érvényt is szerezni. Mert mint az előbb említem, valósággal a kormány becsületbeli kérdése ez. Ha jelenleg nincsen a költségvetésbe felvéve összeg ennek a célnak előmozdítására, jönni fog majd a nagy külföldi kölcsön, úgyis azt mondják, hogy at miniszterelnök úr részben ennek elintézése céljából utazik Londonba— méltóztassék a t. kultuszkormánynak a külföldi kölcsön terhére első2. ülése 19SÖ június k-én, szerdán. 69 sorban az elengedhetetlen népoktatási szükségletek fedezésére kellő összeget rendelkezésre bocsáttatni a pénzügyi kormányzat által. (Friedrich István: Ügy van! Kevesebb képviselőt és több tanítót!) Régen Ígérték, hogy 400 új óvodát fognak felállítani,, mégis a költségvetésbe új óvodák felállítására egyetlen krajcár sincsen felvéve. A felveendő külföldi kölcsönből tessék ezt a nagy szükségletet is kielégíteni, hiszen a -népnevelésnek a lelkiek, az erkölcsi nevelés tekintetéiben az óvoda adja meg az első olyan alapot, amelyen tovább lehet építeni. A tanítók fizetésére vonatkozólag Klebelsberg t. kultuszminiszter úr tegnap kijelentette, hogy az igazságtalanságok megszüntetésére törekszik. Nem elég azonban a törekvés, csinálni is kell a dolgot. Az Ígéret még nem adja meg a teljes megnyugtatást -az elkeseredett tanítók körében. Figyelemmel kísértem a legutóbbi időkben lezajlott tanítói gyűléseket. Magam is jelen voltam a Csongrád Vármegyei Álatlános Tanítóegyesületnek közgyűlésén Hódmezővásárhelyen pár héttel ezelőtt, ahol több százan vettek részt. Nem szólaltam fel éppen azért, hogy a kirobbant, elkeseredett ellenzéki hangulatnak ne én legyek az inspirálója. (Friedrich István: Már a tanítók is, ellenzékiek! Hát ki itt a kormánypárti? — Zaj.) mért én nem vadászom arra, (Friedrich István: Ki a kormánypárti? Egy címet kérek! (Kuna P. András felé): Maga, András bácsi?) hogy a magyar tanítóiság tagjait állandó rossz helyzetük és a velük történt igazságtalanságok konstatálása révén hozzuk az ellenzéki táborba. Hiszen van elég más ok, amelyek miatt ezek a tanítók mint szabad meggyőződésű és gondolkozású emberek csakugyan ellenfelei lehetnek a mai kormányrendszernek. Aláírom ennek dacára, hogy a tanító ne politizáljon, viszont azt is követelem, hogy politikai nézetéért ne üldözzenek egyetlen tanítót- sem, azért az áthelyezés réme ne fenyegessen senkit. A tanfelügyelők és a népiskolai igazgatók csak a tanítás eredményére, a tanító

; munkája végzésére legyenek figyelemmel és a felett őrködjenek szemükkel, de ne arra legyenek figyelemmel, hogy ki kire szavaz, alkar a képviselőválasztás, akár a törvényhatósági bizottsági tagválasztás vagy képviselőtestületi választás alkalmából. S ha a tanítók általános választói statisztikai összeírási munkálatokat végeznek, aláírom, hiszen reájuk fér egy kis külön napidíj ezért, a kép viselő választási ajánlási íveknek eszközlésénél, aláírásánál azonban ne legyenek a tanítók a kormányrendszer fő-fő eljárói, amint a múltban, sajnos, nagyon sokszor voltak és a tanítók által az igazgatók és tanfelügyelők részéiről sugalmazottan ne történjenek olyan üzenetközvetítések a szülőkhöz, amelyekben megkérdezik, hogy kire akar szavazni az apád, vagy milyen nézetet vall. (Friedrich István: Hallatlan! Ez is megtörténik?) Egy tanító se kerüljön feketelistára azért, mert meggyőződése, politikai hitvallása van. A magyar tanítói kar tagjai között nagyon sokan vannak régi 48-as ellenzékiek. Éppen tegnap jelentette ki a kultuszminiszter úr, hogy e 48-as állásponttal szemben a régi 67-es rezsim bűne volt az, hogy a magyar Alföldet népoktatás tekintetében olyannyira elhanyagolták, hogy, amint erre Steuer György t. képviselőtársiam rámutatott, ma sem tudják kellő kulturális felkészültség mellett sem a t. miniszter úr és szeretett államtitkára, Petri Pál t. képviselőtársunk a kiáltó és sérelmes bajokat orvosolni. Ha tehát ezzel a 67-e/s rendszerrel szemben a tanítók ellenzéki, 48-as gondtilkozá-