Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-401

4:8 Az országgyűlés képviselőházának helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Farkas István! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Fábián Béla! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik?. Fitz Arthur jegyző: Gál Jenő! Elnök: A képviselő úr nincs jelien, töröltetik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Szinyei Mers© Jenő! Szinyei Merse Jenő: % Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az idő előrehaladott voltára való tekintettel szíves elnézését kérem az előttem szólott t. képviselőtársamnak, ha a parlamenti szokástól eltérően az ő felszólalására nem reflektálok és mindjárt rátérek arra, amit elmondani óhajtok. Felszólalásom célja nem védőbeszéd, mert hiszen arra a kultuszminiszter úr nem szorult rá. Mégis úgy érzem, hogy a mai nap folyamán elhangzott egyik felszólalással kapcsolatban talán mégis csak helyes, ha az a mi pártunk részéről is bizonyos reflexióval találkozik, annál is inkább, mert a nélkül, hogy a legtávolabbról is szándékomban volna a délelőtt folyamán a gróf Hunyady Ferenc képviselőtársam által elmondott adatok jóhiszeműségét kétségbevonni, 'de ezek az adatok az én megállapításaim szerint, amelyek, azt hiszem, a tényeknek megfelelnek, tévesek. Mindenekelőtt legyen szabad a képviselő úrnak arra az állítására reflektálnom, amellyel felszólalását elkezdette és amely állítást ma olyan gyakran hallunk és olvasunk a sajtóban iSi Ez az állítása az volt, hogy a kultusztárca túl van dimenzionálva és az az arány, amely a békebeli költségvetésben fennállt az egyes tárcáik kiadása és az állami összkiadások között, a háború után a kultusztárca javára erősen eltolódott. Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt erre a két állításra rátérnék és arra a magam válaszát megadnám, egész röviden kifejezést adjak annak a meggyőződésemnek, hogy ezek a bizonyos összehasonlítások a békebeli költségvetésekkel, nem valami nagyon célszerűek és szerencsések. Nem pedig azért, mert aki egy békebeli költségvetést, például a legutolsót, az 1914/15. évit kezébe veszi, amelynek adataival gróf Hunyady Ferenc is itt a Házban előjött, az mindenesetre kénytelen megállapítani, hogy az a békebeli költségvetés egészen más technikai konstrukcióval van megszerkesztve és igen nehéz a mai költségvetés összeállítása alapján ezeket az összehasonlításokat megtenni. Sajnálom, hogy a mélyen t. pénzügyminiszter úr már nincs jelen. Nekem ugyanis szerény (véleményem az volna, hogy itt volna egy hivatott fórum, a magyar pénzügyminisztérium, illetőleg a pénzügyminiszter úr, akinek talán feladatát képezhetné, hogy egyszer már csoportosítsa a mai kaptafa szerint a békebeli költségvetés tételeit és ezzel.elejét vegye annak, hogy itt .mindenki szabad kirándulásokat tegyen a békebeli költségvetések területére és bár jóhiszemüleg, de téves adatokat és következtetéseket állapítson meg és vonjon le azokból Nem olyan könynyű feladat ugyanis a költségvetésnek megértése, és még nehezebb abból a helyes konzekvenciákat levonni. Szakértők' közreműködésével kellene mindenesetre ezt a munkát elvégeztetni 101. ülése 1930 június $-án, kedden. és ha erre a pénzügyminisztérium jelenlegi tisztviselői karának talán nem volna elégséges ideje és alkalma, talán lehetne erre a célra a pénzügyminiszter úrnak B-listás tisztviselőkből szakértőket alkalmazni. Legyen szabad ,e kitérés után visszatérnem a kultusztárca javára történt állítólagos eltolódásra. Eu a magam részéről elismerem, hogy felületes szemlélésre megállapítható ez az eltolódás, amennyiben az 1914/15. költségvetésben, tehát az utolsó úgynevezett békebeli költségvetésben a kuluszárca összkiadásai, már pengőre számítva, kereken 184 millió pengőt tettek ki. Ez az akkorj állami költségvetés összkiadásainak körübelül 7%-át, pontosan 7"02%-át tette ki. Ezzel szemben a kultusztárcának a most tárgyalás alatt álló 1930/31. évi költségvetésében a kiadások kereken 142:5 millió pengőt, te-hát az állami összkiadásnak körülbelül 10%-át teszik ki. Kétségtelen, hogy itt az első pillantásra és hallásra egy cirka 3%-os eltolódás történt az utolsó békebeli költségvetés óta a kultusztárca javára. Azonban, ha ezt az összehasonlítást az elmondottak után a jelen és a békebeli költségvetés között mégis megteszem, akkor szerény véleményem szerint keresnem kell, hogy mi az oka ennek a látszólagos eltolódásnak. Hogy ezt megállapíthassam, többé-kevésbbé analizálnom kell ezeket a kiadásokat. Ha ezt az analízist megkezdem, — ami igen nagy munka és igen nagy szakértelmet kíván — úgy első látásra is feltűnik a kultusztárcánál, ami különben az egész állami költségvetésen vörös fonalként húzódik végig, a nyugdíjteher óriási megduzaadása. (Ügy von! Úgy van! jobbfelŐl.) Az utolsó békebeli költségvetésben, az 1914/15. évi költségvetésben a kultusztárca összes nyugdíjterhe aranykoronában kereken 4,300.000 aranykoronát tett ki, azaz pengőre átszámítva, kereken 5,050.000 pengőt. Idevettem az állami nyugdíjasok nyugdíj terhét, úgyszintén a tanári és tanítói nyugdíjintézeteknek adott békebeli szubvenciót. Viszont, ha ezzel szemben megnézem az előttünk lévő 1930/31. évi költségvetést, ebből szomorúan látom, hogy az állami nyugdíjasok ellátása magában véve kitesz több mint 14 és félmilliót, a Nem Állami Tanszemélyzet Országos Nyugdíjintézetének adott szubvenció pedig több mint 12 millió pengőt. Megállapíthatjuk tehát, hogy az 1930/31. évi költségvetési nyugdíjteher több mint 27 millió pengőt tesz ki, vagyis abszolút számban több mint 22 millió pengővel többet az utolsó békebeli költségvetésben e címen előirányzott összegnél. Hogy a mai csonka országban a kultusztárcánál előirányzandó normális nyugdíjterhet mennyiben kellene felvenni, ez olyan kérdés, amire — azt hiszem — elég nehéz a választ megadni. Annyi bizonyos, hogy a békeidőben azok a bizonyos arányszámok, amelyeik az illető tárca összkiadásai és a, nyugdíjterhei között fennforogtak, többé-kevésbbé állandóak voltak és nem voltak nagyobbmérvű fluktuációnak alávetve. A nélkül, hogy ennek a kérdésnek eldöntésére magamat hivatottnak érezném, bizonyos hozzávetőleges számítást próbáltam tenni és abbóll indultam ki, hogy a békebeli költségvetésben mennyi volt az arányszáma a nyugdíjtehernek. Ez az arány-szánm pontosan 2-74%-ot tett ki. Ha ezt az arányszámot alkalmazzuk a kultusztárca előttünk fekvő költségvetésére és azt kérdezzük, vajjen mennyi volna normális körülmények között a csonka országban a kul-