Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-413
Az országgyűlés képviselőházának U13 niszter: Hát ha nem itt, a ! kkor máshol!) En soha sehol. (Scitovszky Béla belügyminiszter: En a közvéleménynek is válaszoltam!) Mélyen t. miniszter úr, amikor ön azt hozza fel, hogy önnek azért kell a helyén megimaradnia és (kötelességét teljesíteni, mert ez lelkiismereti érzésével megegyezik, engedje meg, ez teljes félreismerése a parlamentáris felelősség tudatának. A parlamentben nem az érzéseink döntenek, hanem a nemzet érdekeinek óvása dönt, vagy az, ihogy mi mutatkozik ártalmasnak a nemzet érdekeivel szemben. A miniszter úr maga azt mondja, beismeri, hogy mélyen sajnálja, hogy hibák vannak az ellenőrzésiben, az ön rezsimje alatt. Beismeri, hogy önt érinti a legérzékenyebben az, hogy ezek megtörténtek. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Mindenkit érint!) Itt kell disztingválni. Nem az 1848-as törvénynek azt a felelősségét keresem, amely a bíróság előtti felelősségre vonatkozik, hanem a politikai felelősség érzületét óhajtom keresni, mert különben nem mondottam volna bevezető szavaimban az egyéni megbecsülésnek azokat a kifejezéseit, amelyeket használtam. T. miniszter úr, nagyon kérem, ne értse félre és ne ismerje félre azt, amit én mondok. A parlamentben nem azért buknak meg minisz-, terek, mert a 48-as törvény felelőssége alá vo-; natnak. (Kuna P. András: Mert az ellenzék kívánja, azért!) A parlamentben azért van miniszterváltozás, mert nem bírják a közmegelégedésnek azt a folkát, amelyet nem a rosszhiszeműség jellemez, hanem csaik bizonyois járatlanság, a dolgoknak fel nem ismerése jellemez. Amikor a miniszter úr azt mondja, hogy előfordultak és megtörténtek ezek az ellenőrzési hibák, amikor szerinte 70.000 pengő effektív kár mutatkozik e 'mellett a rezsim mellett, akkor nem válaszol arra, amit éh mondottam: előirányzat 600.000 pengő, tényleges kiadás 960.000 pengő. (Zaj.) Hát honnan, milyen felhatalmazás alapján, milyen budgetjog alapján történik ez, hogy amikor ia másik helyen azt látjuk, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Többletmunka is lehet, legitim is lehet!) hogy emberek nem kapják meg a pénzüket, addig ezek a pénzek elmennek ezekbe az útvesztőkbe és emezek százezreket vágnak zsebre? (Zaj.) Mélyen t. miniszter úr, én végtelen sajnálattal azt látom, hogy a miniszter úr egészen más malomban őröl, egészen más a felfogása arról, hogy a kormányzat szempontjából és különösen a rendészeti kormányzat szempontjából milyen elveket kell megőrizni és miképpen kcH megőrizni a közvagyont. Azt látom, hogy a közvagyon megőrzésében és annak a közhiteinek megőrzésében, amely egy kormányzat presztízséhez tartozik, itt fogyatékosságok vannak. Nem jogi kérdés ez, nem. A politikai törvény elé állítás kérdése ez, és politikai íz- ' lés szempontjából is kétségtelen, hogy az az egészségesebb felfogás, amelynek én itt kifejezést adtam. Én, mélyen t. Képviselőház, sem a miniszter úr érzékenységét, sem a miniszter úr lelkületét megbántani nem akartam. A politikai vitatkozás fegyvereinek nemességéhez tartozik, hogy ne a személyes bántalom, a személyes sérelem terén keressük a kiegyenlődést, hanem ott, ahol az elvek harcában mérjük össze fegyvereinket. Én azon az elvi magaslaton állok, hogy egy ország (kormányzása és egy kormányrendszer felismerése tekintetében szigorú bírálatot kell gyakorolni és pedig az eredmények alapján. Az, ami itt mutatkozik, kiváltja azt a közérzületet, hogy nem lehetünk , ülése 1930 június 25-én, szerdán. k% megelégedve és nem lehetünk megnyugodva. Nem lehetünk nyugalommal aziránt, bogy itt a becsületes törekvések útja jobb, mint a kijárok útja, mint a bujkálok útja, mint az egymással egyetértők útja. Ottr van a számoknak ez a szomorú eredménye és mivel ezeket nem cáfolta meg a mélyen t. miniszter úr és nem cáfolta meg azt, hogy a minisztériumában elkövetett mulasztások okozói ennek a szörnyűségnek, amely előtt megdöbbenve áll az egész ország, nem veszem tudomásul a miniszter úr válaszát. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen!) Akik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Györki Imre képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján kért szót. A szót a képviselő úrnak megadom. (Zaj) Méltóztassék helyeiket elfoglalni! Györki Imre: T. Ház! A belügyminiszter úr Gál Jenő képviselőtársam interpellációjára adott válaszában az én napirendi felszólalásomra olyan nyilatkozatot tett, mintha napirendi felszólalásomban említettem volna olyan tényeket, amelyek a valóságnak nem felelnek meg. Különösen két tényt említett meg az igen t. belügyminiszter úr. Az egyik, hogy nem volt tudomása arról, hogy Vay Kázmér a Titán K. T. vezérigazgatójától pénzt kapott volna, a másik pedig, hogy tagadta azt, hogy együtt vacsorázott volna a Bellevueben Vay Kázmérral. Azt, hogy hol vacsorázott a t belügyminiszter úr, én nem említettem meg, ennélfogva annak eldöntését, hogy a Bellevueben vacsorázott-e vagy sem, a t. belügyminiszter úrra bízom, ellenben^ határozottan állítom, hogy személycsere egyáltalában nem volt a partner kérdésében, mert a partner Vay Kázmér volt, senki más. (Scitovszky Béla belügyminiszter: De nem igaz, képviselő úr! — Zaj.) Ami mármost a másik kérdést illeti, hogy nem tudott volna a t. belügyminiszter úr arról, (Zaj. — Felkiáltások a jobboldalon": Üljön le!) hogy Vay Kázmér, a rendőri osztály vezetője, a Titán vezérigazgatójától kapott volna bármely Összeget, e tekintetben nem kell egyébre utalnom, mint a Képviselőház 1929. évi december 18-iki Naplójára, amely bizonyítja, hogy egyenesen kérdést intéztem a t. belügyminiszter úrhoz aziránt, hogy vájjon kik kaptak a Titántól ellenőrzés címén nagyobb összeget és ha a belügyminiszter úr akkor komolyan meg aJkarta volna vizsgáltatni ezt az ügyet, úgy már a múlt év december 18-án, vagy az azt követő napokon megállapíthatta volna azt, amit most részben a fegyelmi eljárás során, részben pedig az ügyészi nyomozat során állapítottak meg, hogy igenis, èz az úr nagyobb összeget vett fel, sőt, — úgy látszik, a belügyminiszter úr még szükségesnek tartja, hogy e tekintetben hallgasson — nemcsak Vay Kázmér kapott, hanem a belügyminisztériumnak egy másik, alárendelt tisztviselője is kapott, de még mindig nem hallom és nem látom* azt, hogy ez ellen a tisztviselő ellen a fegyelmi vizsgálaton kívül más lépés is történnék. (Éhn Kálmán: Mondja meg, ki az!?) A belügyminiszter úr nagyon jól tudja, (Felkiáltások jobbfelől: Mondja meg!) nem én vagyok a nyomozó hatóság, annak kötelessége ezt a kérdést tisztázni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nincs tudomásom! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Kabók Lajos: Ne védjék a panamákat! — Ehn Kálmán: Ne sajnálja, mondja meg! Ne kímélje!)
