Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-413
Az országgyűlés képviselőházának Uí Elnök: Szólásra következik 1 ? Perlaki György jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Ha az előttem szólott képviselő úr komolyan vette volna felszólalását és szavainak súlyt adott volna, akkor nem arra a konzekvenciára kellett volna jutnia, hogy nem lehet ezt az indítványt elfogadni, hanemaz ellenkező megállapításra, arra a megállapításra, hogy igenis, ezt az indítványt el kell fogadni. Ha igaz az, hogy a köztisztviselők becsületesek, ha igaz az, hogy ilyen eltévelyedések vannak, ha igaz az, hogy komolyan vesszük a közélet tisztaságát, akkor ez a parlament neon zártkóahatik el az elől, hogy az eseményeket, az adott tényeket meg ne vizsgálja. , . A miniszter úr és előttem szólott Jánossy képviselőtársam is említette, hogy sajnálatos esemény az, ami történt. Hát úgy állunk ezekben a kérdésekben, hogy nem egyedülálló, elszigetelt jelenségről van szó. Általános a panasz az ipar részéről, általános a panasz a vidéken, a fővárosban mindenhol, hogy a közszállításokat nem a megállapított szabályzatok és rendeletek szerint intézik el. Általános a panasz és az elégedetlenség éppen a kormányzattal, a közhatóságokkal szemben abban a tekintetben, hogy az útépítéseknél, a közszállításoknál kiadott megrendeléseket nem szabályszerűen, hanem protekció útján bonyolítják le. Általános a panasz, hogy visszaélések vannak a közszállítások körül. A három nagy probléma, az útépítés, a közszállítások és az ezekkel összefüggő kérdések körül az egész országban mindenhol panamákról beszélnek, mindenhol arról beszélnek, hogy visszaélések történnek, hogy vállalkozók, akik soha egyetlen szakmát nem folytattak, nem értenek a munkákhoz, kapnak munkákat, mert megvan az összeköttetésük, megvan a kijáró személy, aki elintézi az ügyet és énnek kapcsán nem a szakember, az ahhoz értő vállalkozó kapja a megrendelést, hanem megkapják azok, akiknek protektoraik vannak. Ha tehát a közéleti tisztasághoz akarnak az urak ragaszkodni, ha hangoztatják ezt a jelszót, akkor ne kapcsolják ki magukat abból, hogy belenézzenek ebbe a közéleti tisztaságba, mert igenis, a bürokrácia ki van fejlődve, a bürokráciának megvannak a tekervényes útjai, a bürokráciában igenis el lehet járni és vannak emberek, akik a bürokrácia labirintusában nagyon jól el tudnak igazodni és mindent el tudnak intézni. Az ország egyetemes érdeke r SLZ, hogy egyszersmindenkorra vége vettessék ennek a rendszernek, amely itt a közszállítások, az építkezések körül fennáll. Ha súlyt helyeznek arra, hogy a közéletet tisztítsuk, ezt nem lehet másképpen kitisztítani, az ilyen esetéknek nem lehet másképpen elejét venni, csak úgy, ha egy teljesen független testület, a parlament bizottsága kivizsgálja, feltárja a helyzetet és tesz intézkedéseket, hogy többé ilyen esetek elő ne fordulhassanak. Azt mondják az urak, hogv ez csak szórványos eset. En nem azt mondom, hogy szórványos eset Mert szórványos eset-e az, hogy az államrendőrség legfőbb feje, a legnagyobb közjognak, az egyesülési % gyülekezési jognak az ura, nem intézett el egy fellebbezést sem ott a belügyben éveken keresztül, nem adott soha igazat nekünk, hanem csak annak a rendőrnek, aki elkobozta a polgár jogát? Abban a belügyminisztériumban, ahol ilyen szellem van, ahol lehetséges, hogv ilyen események előforduljanak, bocsánatot kérek, vizsgálatot kell tartani; meg kell nézni annak a ülése 1930 június 25-én, szerdán. 483 minisztériumnak ügymenetét, ahol lehetséges az, hogy levakarják a számokat, hozzáírják a számokhoz a nullákat. Hat, uraim, nem rettennek meg ettől, lehetünk-e mi, képviselők, nyugodtak abban a tekintetben, hogy ezek az ügyek jól fognak elintéztetni, vagy ha meg is büntetik a most kézrekerült egyént, a jövőben ilyenek nem fognak-e megismétlődni? Meg kell vizsgálni alánosán, hogy milyen a bürokráciának az a felépített rendszere, ahol ilyen tipikusan, ahol, hogy ne használjak erős kifejezést, gálád imódon, — nem akadok súlyos szót használni, — de ilyen gálád módon lehet az ügyeket intézni és közpénzeket elherdálni. Bocsánatot kérek, ott, ahol a hivatali befolyást, az erőt, a politikai befolyást ennyire felhasználják, a parlamentnek bele kell szólania az ügyekbe, meg kell vizsgálni azokat, mert másképpen lehetetlen a kérdések elintézése. Azt mondja^ a t miniszter úr, hogy a bíróság majd elintézi. Bocsánatot kérek, a bíróság elvégzi a maga dolgát, ez független mitőlünk, a parlament azonban nem lehet - független az eseményektől, a parlamentnek látnia, tudnia kell a dolgokat és végső soron, ha ilyen esetek előfordulnak és ha van egy olyan bürokrácia, ahol kinőhet ilyen rendszer, ahol kinőhetnek ilyen események, a parlament kötelessége a dolgokat orvosolni. Ezért nem a bürokrácia, nem a bíróság felel, 'hanem mi, parlament felelünk, hogy tűrjük azt, hogy ilyen állapotok lehessenek, hogy ilyen bürokratikus berendezés lehessen, hogy ilyen panamák előfordulhassanak. Természetes dolog, elemi dolog az, hogy ezt a parlamentnek kell megvizsgálnia, a parlamentnek kell a körmére ütnie akár a miniszternek, akárkinek, ha kell, még az ügyészségnek, a bíróságnak is, minden szervnek, mert végtére is a patriament a legfőbb testület, ebben kell, hogy bízzon a nép és ha önök nem nyúlnak hozzá ehhez a kérdéshez, ha a parlamentnek magának nincs szava ehhez a kérdéshez, ha nem iparkodik megszüntetni ezt a helyzetet, akkor a parlament lejáratja magát és méltán mondhatják az emberek azt, hogy ettől a parlamenttől nem várhatnak semmit, mert ez a parlament nem lesz más, mint játéktárgya annak a hivatalos, miniszterális bürokráciának, amely ilyen visszaéléseket követ el. Kérem tehát a t. Házat, hogy Györki képviselőtársam javaslatát méltóztassék elfogadni, szemben az elnök űr javaslatával. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Csák Károly! Csák Károly: T. Ház! Igenis súlyt helyezünk arra, hogy a közélet tisztasága feltétlenül biztosíttassák. Farkas István előttem szólott igen t. képviselőtársam azt mondta, hogy. ha súly helyezünk erre, akkor ennek egyetlen módja csak az, ha parlamenti vizsgálóbizottságot küldünk ki. (Ügy van! Ügy t van! a szélsőbáloldalon.) Nem úgy van, t. képviselőtársaim és különösen ebben a pillanatban nincs úgy. Ha esetleg ez az indítvány máskor jött volna, más miliőben, más incidensből kifolyólag vagy incidens nélkül, akadhatott volna neki sok szószólója, azonban mikor egy sajnálatos esetből kifolyólag incidentaliter vettetik fel> ez a leghatározottabban veszélyes és káros lehet. (Úgy van! jobbfelől.) T. Ház! Györki Imre igen t. képviselőtársaim az Erzsébettéri verebekre hivatkozott, hogy a verebek is csiripelik már, hogy a belügyminisztérium rendészeti osztályában micsoda panamák folytak, mik követtettek el és mik történtek. (Roth en stein Mór: Es nem igaz?) Honnét méltóztatik tudni? (Györki Imre: Tavaly
