Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-401

38 Az országgyűlés képviselőházának vei a szakemberek képzése a legfontosabb, adjuk meg azt a jogot a nyolcadik oszálynál és az érettséginél a tanári karnak, hogy ha valaki kitűnő történésznek, nyelvésznek, vagy matematikusnak mutatkozik, holott más tárgyban lehet gyengébb, eat úgy minősítsék, úgy emeljék ki, hogy az egyetemi felvételnél ez neki előnynek számíttassék. A harmadik dolog, amely még az egyetemmel kapcsolatos, a közgazdasági tudományi kar sorsa. Talán nincsen ez veszélyben, én nem tudom, de nyugtalanság van azoknál, akiknek sorsa oda van kötve. Nem a tanárokat értem, hanem a szülőket és az ifjúságot, mert az ifjúság mindig azt hallja, hogy esetleg majd az egyik, majd a másik egyetemhez lesz beosztva ez a kar. A közgazdasági tudományegyetemről tudom, hiszen emlékszem rá, amikor itt a nemzetgyűlésen létesítettük, hogy tulajdonképpen már akkor egyetemnek volt szánva

1

, de megakasztotta az egyetemmé való fejlesztését két dolog. Megakasztotta először az, hogy ugyanakkor két menekült egyetemet kellett elhelyezni, másodszor pedig a pénz. Gondolom, kiimondotta a képviselőház is, hogy pénzügyi hiányok miatt nem fejleszthető. Hanem ,szó volt arról, hogy a műegyetem közgazdasági szakosztályával fogják egybeolvasztani. Ezt nagyon elhibázott politikának tartanám azért, mert itt csupán névazonosságról van szó, tudniillik mindkettő nevében benne van az

v hogy: közgazdaság. A műegyetem közgazdasági isaakosztályának célja pedig az, hogy a kiképzett mérnököket bizonyos általános közgazdasági ismerettel lássa el. Itt fordítva állunk. A közgazdasági egyetemnek szakszerű közgazdasági tudományt kell adnia és amellett általános műveltséget. Ha nem is tudjuk most jobban fejleszteni, de a miniszter úrnak sok módja van arra, hogy megnyugtassa a nyugtalanlkodóikalt és leszögezze azt az álláspontját^ hogy a közgazdaságtudományi kar önállósága nincs veszélyeztetve, annál is inkább, mert olyan világhelyzetben élünk, hogy ma nincs fontosabb dolog, mint a világ közgazdaságának vizsgálata, tanulmányozása és tanítása. A magunk kis országában hasonló a^ helyzet. Folyton azt mondiuk. hogy gazdiasági reorganizáció és átszervezés nélkül nem tudunk megállani, nem tudunk megélni. Ilyen körülmények között ezt a gazdaságtudományi egyetemet, vagy jobban mondva kart a maga önállóságában még jobban fejlesztenünk kell. Es ha már — én^ ugyan nem vagyok ennek a gondolatnak barátria — valaki az egyetemek beszüntetéséről vagy összevonásáról beszél, ne azt a típust szüntessük meg. amelyből tulajdonképpen esak egy van. A középfokú oktatásihoz érve, t. Ház, a latin nyelv tanításáról nem akarok hosszabban beszélni, mert a miniszter úr mai kijelentése — azt hiszem — széles körben megnyugvást fog kelteni ott is, ahol nyugtalankodnak, mert hiszen megmondotta, hogy a klasszikus, humanisztikus r gimnáziumokban megmarad a latin nyelv még^ az I. osztályban is. Ilyen részletekbe utóvégre bele sem megyek, nem is értek hozzá, de a lényeg az, hogy ne legyen elsorvasztva a nagyrésziben^ középfokú intézetekben a klasszikus nyelv tanítása, mert valljuk meg. mégis csak, uraim, hogy a klasszikus nyelviműveltség az, ami az emberi szellem folytonosságát biztosítja. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) t Nagy pedagógusunk, Fináczy Ernő arra nézve, hogy mi az egyedüli argumentum a mellett, hogy a klasszikus nyelveket tanítani kell, azt mondja: az, hogy szellemi 401. ülése 1930 június 3-án, kedden. műveltségünk folytonosságát és annak fenntartását megőrizzük. Az ember szintén társadalmi és történelmi lény, s éppenúgy, mint ahogy a természettudományokat azért tanítjuk bővebben, hogy lássuk az egész természet életét és fejlődését, éppen úgy az ember szellemi világa is ilyen, amelyből tehát a gyökeret — pedig a mi műveltségünk gyökere a klasszikus [műveltség — kitépni nagy hiba volna. Azt hiszem, ez nem is fog megtörténni. Még csak arra utalok, hogy én is szóvá akartam tenni a kongruával a tanítóik fizetésével kapcsolatban, azokat, amiket Kálmán Jenő t. képviselőtársam is elmondott, hogy t. i. a búza és termény megváltásával kapcsolatban fennálló kiáltó igazságtalanságokat szüntessük meg. Talán megkönnyíti a kultuszminiszJ ter úr helyzetét, hogy éppen most jelent meg a vagyonváltsági földekre vonatkozólag az a rendelet, hogy a 27'6 pengős búzát 22-re érté; kelik srtib., legalább valami ilyen középutat jó volna itt is, ha találnának. (Erdélyi Aladár: Majd kapnak bolettát!) Itt van a kezemben a tanítóegyesületek kimutatása. Ebből kitűnik, hogy egy tanító, akinek 1785 pengő az összjövedelme, ebből e miatt az átszámítási alap miatt csak 1184 pengőt kap meg, vagyis 597 pengővel mutat itt a statisztika kevesebbet, 'mint amennyi névlegesen a fizetése. A kántortanító fizetésrendezése —• mint a miniszter úr imondotta — a jövőben megtörténik és most ezt kizárólag az anyagi eszközök hiánya miatt nem tudja megvalósítani. (Szilágyi Lajos: Ilyenre kell pénznek jutni. Abszurdum az ilyesmi!) Nagyon kérem, méltóztassék ezen segíteni. A miniszter úrnak is feltűnhetett Szabó István képviselőtársam beszédében, hogy nem pályáznak az emberek kántortanítói állásra. Ez sok helyen igaz, de ennek oka az, hogy a kántortanítói állás sohasem járt egyedül exiisztenciát biztosító fizetéssel, hanem csak mellékfoglalkozásnak tekintették, amely összetéve a másikkal, valamivel jobb Jetet biztosított. Én tehát bátor vagyok a kántorkérdést itt szíves jóindulatába ajánlani. Még egyet kérek és ezzel végzem is felszólalásomat, hogy a községi háztartások pénzügyi budgetjének revíziójánál küszöböljék ki azokat az anomáliákat, amelyeknek megtörténtéről — meg vagyok róla győződve — kultuszminiszter úr nem is tud. Például az én kerületemben, Győr megyében ilyeneket találunk: Az egyik esetben ki volt húzva a községi háztartásból a revízió során — tekintettel arra, hogy 75%-nál magsabb volt a pótadó — a fizetés számba menő díjlevélben szereplő és a oanonica visitatio-ban megállapított járadék, holott ez szerzett jog, amelyet nem lehet elvenni. Vagy például, ki volt törölve egy községben az iskolatatarozásra, az iskolához tartozó gazdasági épület fenntartására és az iskolafelszerelésre szánt összeg. Ott törölték ezt, ahol a tanfelügyelő a mappák és térképek hiánya miatt figyelmeztetést is küldött. Ezeket a törléseket ne végezzék ilyen barbár módon, és ilyen lehetetlenül, mert akkor, amikor ma is hallottuk, de különben is tudjuk, hogy az iskolák fenntartása, újabb iskolák felépítése majd csak aa újabb kölcsön felvétele után lesz lehetséges, és hogy ez most megakadt egy évre, legalább a tatarozási és jókarbahelyezési munkákat ne gátolják. Sajnos, el kell mondanom, hogy olyan kultúrvidéken is, mint Győr megyében, kerületemben, életveszélyesen rossz állapotban van legalább három községben aza ház, aíhol a tanító lakik, vagy maga az iskolaépület is. Ezeket a kérdéseket vagyok bátor a kultusz-