Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-412

Az országgyűlés képviselőházának 412, latókra, rövid időre és meghatározott számban, kifejezetten három bíró berendelését engedélyezte. Úgy látszott azonban, hogy ez nem megfelelő és éppen azért már pár évvel rá ezt kiterjesztette a törvényhozás, méfnedig olyan értelemben, hogy nemcsak több bírót lehessen berendelni az igazságügyminisztériumba, és nemcsak kifejezetten törvényelőkészítő munkára, hanem bizonyos fontos közigazgatási teendők ellátására is. Mert az igazságügyminisztériumban kétségtelenül vannak olyan fontos közigazgatási, funkciók, amelyeket talán jobban tudnak ellátni a berendelt bírák. Hogy mást ne mondjak, például a felügyeleti ügykör olyan természetű, hogy azt sokkal jobban tudja ellátni a kint hosszabb ideig gyakorlatot folytatott bíró. Kétségtelen azonban, hogy a lefolyt évtizedek alatt bizonyos túlzás állott elő ebben a tekintetben. Ezt indokolja az és ennek megvan a mentsége abban, hogy az igazságügyminisztérium hatásköre annyira kifejlődött, annyi mindenféle ügy került oda, hogy a létszámot folyton szaporítani kellett és ennek módja az volt, hogy az igazságügyminisztériumba a bíróságoktól és ügyészségektől rendeltek be bírákat. A helyzet most körülbelül az, hogy a féle, iha nem több, azoknak a fogalmazásbeli tisztviselőknek a száma, akik a bíróságoktól és ügyészségektől vannak berendelve. Ez az állapot 'kétségtelenül bizonyos anomáliákra vezet, mégpedig olyan tekintetben, hogy egyfelől a berendelt bíró vagy ügyész, másfelől az igazságügyminisztérium fogalmazási státusába tartozó tisztviselők ugyanazt a munkát végzik, még sem részesülnek teljesen egyenlő elbánásban és pedig két tekintetben. Először is tudjuk, hogy a bírák és ügyészek külön státusban lévén, ^illetményeik is másképpen vannak megállapítva és az előléptetési viszonyok is egészen másképpen alakulnak az egyiiik és a másik státusban, egyszer az egyik javára, másszor a másik javára. Ez mindenesetre egyenlőtlenséget jelent, aminek tulajdonképpen semmi értelme sincs. Azok a tisztviselők, akár berendeltek, akár nem berendeltek, tehát a fogalmazási státushoz tartoznak, — valamennyien ismerjük őket — mind kiváló emberek és mind kiváló munkát végeznek. En azt hiszem, hogy, amikor megint öt évre akarjuk hosszabbítani ezt a felhatalmazást az igazságügyminiszter úrnak, most van az alkalom arra, hogy gondoskodjunk arról, hogy máskép történjék az ezzel a felhatalmazással való élés. Azt kérném az igen t. igazságügyminiszter úrtól, méltóztassék gondolkozni azon, nem volna-e indokolt és helyes a következő elgondolás szerint élni ezzel a felhatalmazással? (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék szigorúan ragaszkodni az eredeti elgondoláshoz, hogy elsősorban tisztán csak törvényelőkészítő munkára rendeljen be erre igen alkalmas kitűnő erőket a bírói és ügyészi karból (Hajós Kálmán: A fogalmazói kar is majd mind onnan került ki!) és alkalmazzon azonkívül esetleges olyan közigazgatási funkcióra, mint pl. a felügyeleti jogkör gyakorlása a bírák és ügyészek felett, ugyancsak berend elteket, a többi funkciókra ellenben most már egységes státust állapítson meg. Az egységes státus megállapítása természetesen csak úgy történhetnék, ha az új státus a mostani berendeltek létszámának megfelelő figyelembevételével állapíttatnék meg, vagyis állapítsuk meg azt a létszámot, amely körülbelül megfelel annak a létszámnak, amely most egyfelől a fogalmazásbeli tisztviselők létszáma, másfelől pedig a berendeltek lét•^ illése 1930 június 24-én, kedden. 455 száma. Ezt csak körülbelül mondom, mert meggyőződésem szerint lehetséges lesz itt bizonyos megtakarítás is, hiszen az állások beosztását, ha a státus egvséges- lesz, máskép lehet majd megcsinálni. Ez azért is előnyös, mert az igazságügyminisztérium fogalmazási szaka úgyis a bírói státusból egészítődik ki. így bizonyos fluktuáció állandóan lehetne, amit még jobban előmozdítana az, ha az ilymódon megállapított egységes státust teljesen méltóztatnék beolvasztani a bírák és ügyészek státusába. Az igazságügyminisztérium fogalmazási szaka nem lenne tehát olyan fizetési osztályokba beosztva, mint most van, hanem a bírósági státus csoportjaiba lenne beosztva, a mellett azonban teljesen megtartanák az állások címét, rangját és jellegét. Éppúgy, ahogy a legutóbbi költségvetésnél már méltóztatott a kincstári jogügyi' igazgatóságokra nézve nagyon helyesen keresztülvinni ezt a megoldást, méltóztassék ezt az igazságügyminisztérium fogalmazóira nézve is megtenni. Ez pénzügyi kérdés ugyan, de azt hiszem, nem fogja az államkincstárt semmivel sem terhelni. Ennek lehetősége megvan, sőt ha ezt az egységes státust ügyesen és helyesen méltóztatik beosztani, azt hiszem, nem túlfizetés, hanem még valami megtakarítás is lesz elérhető, legalább a jövőben. Amikor tehát én ezt a szakaszt a magam részéről elfogadom és öt évre ezt a felhatalmazást megadom, kérem az igazságügyminiszter urat, méltóztassék foglalkozni lehetőleg már a legközelebbi költségvetésben azzal, hogy ilyen irányban alakítsa át az igazságügyminisztérium státusát. Elnök: Kíván még vaiaki szólani 1 (Nem!) Ha szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügy miniszter úr óhajt szólani. Zsitvay Tibor igazságügy miniszter : T. Ház! A magam részéről nagyon köszönöm t. barátom, Tomcsányi Vilmos Pál volt ígazságügyminiszter úr felszólalását, amely azt jelenti egyrészt, hogy teljesen indokoltnak tartja ennek a szakasznak megszavazását, másrészt jelenti a provideálást a jövőre nézve, amelyen magam is erősen gondolkozom és erősen megfontolás tárgyává kívánom tenni azokat az okokat, amelyek szerint be kell rendezni a normálstatus alapján felépülő új igazságügy minisztériumot. E kérdések kapcsán természetesen előtérbe fog tolulni akár a létszám szempontjából, akár a fizetés, tehát a státus szempontjából az az arány, amely a törzstisztviselői kar és a berendelt tisztviselői kar között ma bizonyos feltűnő jelenségeket mutat. En nem foglalhatok^ állást ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál a tekintetben, hogyan kívánok eljárni, de magam is arra gondolok, hogy előreláthatólag egyik vagy másik költségvetésünkben, amelyben már megkezdjük a normálstátus kiépítését, gondoskodnunk kell arról, hogy az az indokolatlan ellentét, amely fennáll az igazságügyminisztériumnak ugyanolyan képesítésű törzstisztviselői kara és a berendelt, azonos képesítésű bírói kisegítő státus között, kiküszöböltesssék. Erre mindenesetre törekednünk kell, bár a tekintetben nem vagyok teljesen egy nézeten a t. képviselőtársammal, hogy maga ez okvetlenül megtakarítást jelent. Megtakarítást esetleg elérhetünk más intézkedéssekkel, de a központi tisztviselői kar fizetésének helyesebb rendezése a maga részéről inkább költségtöbbletet von maga után. Itt tehát gondoskodnunk kell majd egyéb