Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-412

Az országgyűlés képviselőházának 4-12. ülése 1980 június 24-én, kedden. 445 tották meg. Egyet, amely kívánatos volt és egyet, amely átmeneti alakulat volt. A kívánatos és végleges megoldási forma az, amire mi most általánosságban kívánunk törekedni, meg akarjuk szüntetili ,azt a helyzetet, amelynek veszedelmességére a földreformtorvény végrehajtása során számos esetben rájött a végrehajtó

1 bíró. Amikor szabadon lehet elárverezni, hitelezés tárgyává tenni, zálogos tárgyává tenni egyes legelőtársulati tagok illetőségét, akkor teljesen nyitva van az a lehetőség, hogy ezek a kis eszmei tulajdonrészletek elárverezés yiagy vétel útján nem helyes kezekbe kerüljenek. Amire az előbb utaltam, az, hogy számos esetben előfordult, hogy olyan községben, ahol a telekkönyv ilyen közös legelő fennforgását tünteti fel, sőt jelentékeny, ezer-ezerkétszáz holdas legelő fennforgását és létezését, a község népe legelőnek a kihasítását és juttatásait kérte az Ofb.-től; természetesen nagy csodálkozással fogadták a kérelmet, hogy mire való ez? Neveket is mondhatok, ha méltóztatnak kívánni; szívesen rendelkezésre bocsátom az adatokat. A régi úrbéresek jelentkeztek, mert mi történt? Valaki egyenként öszszeviásárolta az illetőségeket és végeredményben az egész legelőhöz potom pénzen hozzájutott és a potom pénzei? vett legelőt feltörte és virágzó gazdaságot létesített, elvonta a falu népétől a legelőt. Ez a veszély fennáll, mert amíg lesz olyan tulajdon, amely formailag, telekkönyvileg az egyes ember nevén jelentkezik, voltaképpen azonban annak értékesítése és hasznosítása százféle szabállyal, „igen helyesen, egy közös nagy cél érdekében meg van kötve, addig sem komoly hitelezesd alap nem lesz az az ingatlan illetőség, sem pedig olyan f orgiaimi értéke i<em lesz, hogy annak a veszélye fenn ne forogjon, hogy bárki, aiki egyszer ilyeneket össze akarna vásárolni, könnyen össze ne vásárolhassa az egész legelőtársulat vagyonát. Ha én ezt látom és figyelembe vészen, azt, hogy a jognak csak egy feladata lehet, amikor hatalmas közérdekről van szó, hogy azt a közérdeket szolgálja, ia jog és a közérdek kijátszását minden féléiképpen megalkadáilyozni törekedjék, aikkor szerény véleményem szerint helyes úton járunk el, lamdikor minden olyan gyakorlati tapasztalat felhasználásával, aimeslyiet keservesen szereztünk meg, megválto »tatjaik azit az állapotot, amelyet az 1913 : X. te. nein ideális és végleges megoldásnak szánt, hanem átmenetiinek, és ha csak az ország egy részében és csiaik egyes helyeken van meg az az állapot, amelyet megszüntetendőnek találunk, mert igen jelentékeny részben már a most alkalmazásba venni kívánt típus van, mint uralkodó elem érvényben, aikkor én egészen bátran ajánlhatom a szakfasznak: változatlanul való elfogadását, mert az az észrevétel sem áll fenn, amelyet Neubauer t. barátom mondott, hogy tudniillik ez egy megegyezés tárgya lett volna, mert ha valóban úgy volna, hogy ideyonatkozólag éppen ebben a kérdésben Nagyatádi Szabó István és Tisza István között egy megegyezés jött volna létre, akkor én a magam részéről azt mondanám, hogy várjunk ezzel a kérdéssel addig, quaíg ezt az aggodalmat tisztázhatjuk. (Neubauer Ferenc: Pedig ez így volt!) En azonban már most tudom, biztosan megállapítottam a földmívelésügyi minisztérium aktáiból, hogy az a megegyezés, amelyre t. barátom hivatkozik, nem erre a kérdésre vonatkozott, hanem arra az eredeti, az 1913 : X. tc.-ben foglalt gondolatra, hogy tudniillik azokban az esetekben, hogyha nem jól gazdálkodik a legelőtársulat, vagy ha az a veszély forog fenn, hogy olyanok kezdik összevásárolni az illetőségeiket, akiknek legelőre nincs szükségük, hanem aikik olcsón akarnak birtokot szerezni és a legelőiből birtokot akarnak létesíteni, ilyen esetekben a közeégnek, a közületnek legyen (kisajátítási joga. Ez ellen tiltakozott alkkor főképpen Nagyatádi Szabó István és ezt a törvényjavaslati részletelgondolást Tisza István és kormánya éppen megegyezéses alapon el is ejtette. Erre senki sem akar visszatérni és így, bár koncedálom, hogy volt egy megegyezés, de ez a megegyezés nem a most tervezett módosítás ellen irányul, ennek következtében ezeket a politikai okokat sem látom fennforogni, amelyek figyelemreméltók lehettek volna, amelyek esetleg t. képviselőtársaim törlési indítványának olyan súlyt is adhattak volna, hogy egyéb, bármilyen fontos gazdasági okoítaból is a javaslattól el kellett volna tekinteni. Utalok még arra, hogy méltóztassék meggyőződve lenni arról, amit már számtalanszor mondottam, hogy nem a telekkönyv érdeke az első, hanem vele párhuzamos animas is jelentkezik. Ennek következtében az érdekelt agrártestületek részéről és az agrárminiszter részéről hozzájárulást, sőt kérelmet birok abban a tekintetben, hogy ezt a javaslatot változatlanul méltóztassék elfogadni. (Neubauer Ferenc közbeszól.) Az idevonatkozó írásba foglalt vélemény itt van, — ennyi szavahihetőséget ^méltóztassék nekem koncedálni — rendelkezésre bocsátom, ki van benne fejtve sokkal részletesebben, mint én előadtam, de nekem felesleges ilyen részletesen előadnom, mert Csák Károly t. barátom igen részletesen és igen szépen előadta a megfelelő álláspontot. En tehát mindezekre való utalással, tisztelettel kérem, hogy a most tárgyalás alatt levő szakaszt változatlanul elfogadni és annak törlését mellőzni méltóztassék. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A 96. § eredeti szövegével szemben áll Neubauer Ferenc képviselő úrnak a szakasz törlését célzó indítványa. Felteszem szavazásra a szakasz eredeti szövegét, szemben Neubauer képviselő úr indítványával. Amennyiben az eredetit méltóztatik elfogadni, Neubauer képviselő úr indítványa elesik, ellenkező esetben, ha a t. Ház nem fogadja el az eredeti szöveget, akkor az ő indítványát jelentem ki határozatnak. Kérdem, méltóztatik-e az eredeti szöveget, szemben Neubauer képviselő úr indítványával elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház az eredeti szöveget fogadta el és így Neubauer képviselő úr indítványát elvetette. Következik a 97.-§. A jegyző úr felolvassa. Perlaki György jegyző (olvassa a 97. §-t, melyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a 98. §-t). Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! En ennek a szakasznak törlését indítványozom azért, mert generális álláspontom az, hogy egyesbírói rendszert el kell törölni a magyar bírói jogrendszerből. Sokkal fontosabb kérdés ez, semhogy pár pillanat alatt dönteni lehetne felette. Emlékezetébe hozom a mélyen t. Képviselőháznak, hogy Magyarországon az egyesbírói rendszer mint szurrogátum a háború alatt, akkor hozatott be, amikor bíráink nagyrésze távol volt és másutt teljesítette a haza iránti kötelességét. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Akkor úton-útfélen felhangzott az az óhaj, hogy ezt a kísérletet, az egyesbírói rendszernek 63*