Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-412
Az országgyűlés képviselőházának hl 2. ülése 1930 június 24-én, kedden. 443 rész, mint bármely más ingatlan, attól semmi eltérés nincsen, ennek következtében éppen ennél semmiféle külön kezelés és telekkönyvezési rendszabályok nem szükségesek. Ennek következtében véleményem szerint kérnem kell itt a mai helyzet megmaradását, nemcsak a magam nevében, hanem annak az egyesületnek nevében *is, amely egyesületet boldogult Nagyatádi Szabó István alapította, amely egyesület ennek a dolognak a múltjában is mindig részt vett, igyekezett a maga befolyását gyakorolni, amely egyesület képviseli Somogy megye kisgazdáit, akik arra kérik a kormányt, legyen szíves ezen most, incidentaliter nem változtatni, hanem hagyja meg az eddigi iogi helyzetet, mert ez a jogi helyzet rájuk nézve jó volt és nem indokolt, hogy éppen a mostani nehéz viszonyok között történjék ezen változtatás. (Ügy van! jobbfelől.) Mert méltóztassanak figyelembevenni, t. Képviselőház, azt, hoíry eltekintve attól, hogy voltak már törvényeink, amelyeknek alapján ezen változtatni lehetett volna, eltekintve attól, hogyha ezen tulajdonképpen organikusan akarnak változtatni, akkor együtt kell változtatni az erdőilletőségek ügyével, a mai súlyos gazdasági viszonyok között, amikor éppen olyan törvényt akarunk tár'"^alni, amely a fedezeti alapot a kölcsönfelvételre nézve a gazdánál nagyobb mértékben kiterjeszti, hogy így azután könnyebben jusson kölcsönhöz, a mai viszonvok között egy bizonyos fedezeti alapot azoktól a kisemberektől elvonni, akiknél ez számbajövő összeg, mert ingatlanuk szerint, amennyiben arányos a legelőilletősépiik a telekállományukkal, a rétjükkel, a szántóföldjükkel és ennek körülbelül 50%-ának felel meg, nem indokolt. De na nekem időm lett volna, akkor még segítségül hívhattam volna itt a pénzügyminiszter urat is, mert nem egészen mindegy a pénzügyi kormányzatnak, hogy eZ az '• illetőség ingóként, vagy ingatlanként lesz-e átruházva. Ingóként más illeték alá esik, mint ingatlanként. Mihelyt pedis 1 a törvénynek ezt a rendelkezését elfogadjuk, mindazokban a^ községekben, ahol a jogi helyzet az általam vázolt, megszűnik az az illetőség ingatlan lenni és mint ingó ruháztatik át, tehát nem 5%-ot kap a kincstár a vételár után, hanem csak 3 vagy 2%-ot, Ez is figyelembe veendő. Es ilyen helyzet jnellett azt mondom, hogy ma még igen sok helyen nem is tudják az emberek, hogy ez a rendelkezés mit jelent, mert kivételes dolog, mondjuk, bizonyos megérzékelés kell ahhoz, hogy ilyen tervezett törvénybozási intézkedések hatását felismerjék. Éppen Somogy t megyében, ahol a kisgazdák szervezete olyan régi, észreveszik és súlyt helyeznek rá, foglalkoznak vele, másutt azonban észre nem veszik, majd csak akkor fogják észrevenni, ha megkapják a telekkönyvi határozatokat arról, hogy most „már az egyéni illetőséged erre nézve megszűnt és ennek következtében most már e felett úgy, amint eddig tehetted, nem diszponálhatsz, nem használhatod fel azokra az üdvös célokra, amelyekre eddig felhasználhat tad. Akkor fog maid tudatára ébredni az a tömeg, hogy itt miféle rendelkezés vitetett keresztül. Befejezésül kijelentem, hogy mindenképen honorálom azokat az intenciókat, amelyek akár a kezelés egységesítése érdekében az igazságügyi kormányt vezetik, akár pedig bizonyos — mert mást nem mondhatok — földmívelésügyi köröket vezetnek abban a tekintetben, hogy a legelőügy előmozdítása tekintetében itt bizonyos iobb helyzetet teremtsenek, de evvel szembeállítom azt, hogy 17 eszKÉPVLSELÖHAZl NAPLÓ, XXIX. tende je annak, hogy a közös legelőkről szóló törvényt meghozták és megfelelően végrehajtva még ma sincs, a végrehajtás most is folyik és pedig nem minden izgalom és súrlódás nélkül. Ha ehhez hozzávesszük, hogy kivételesen súlyos gazdasági viszonyok forognak fenn, hogy a mezőgazdaság kivételesen súlyos helyzetben van, hogy a kisemberek, — amint mondani szokás — lényegesen el vannak adósodva, ennek következtében a léttel küzdenek, akkor tisztelettel teljesen vagyok bátor igen tisztelt képviselőtársaimnak és a kormánynak szíves figyelmébe ajánlani, méltóztassanak mérlegelni, hogy itt mi a l'ontosabb cél, mi itt a kérdés fontosabb oldala és ennek megfelelően méltóztassanak eldönteni, nem lehetne-e ezt a rendelkezést ebben az időpontban nélkülözni és eltenni arra az időre, amikor egyrészt ennek a kérdésnek megvitatása jobban elő lesz készítve és jobban átmegy a köztudatba, hogy miről van szó, másrészt véglegesen módja lesz állást foglalni mindezeknek a kérdéseknek, tehát az erdőilletőségeknek is a telekkönyvezése tekintetében, úgy az igazságügyi, mint különösen a földmívelésügyi kormányzatnak. Ezekkel a kérdésekkel, mint a somogymegyei kisgazdaszervezikedés egyik régi munkása, régóta foglalkozom. Azt tartom, hogy a közönség felfogását vissza tudom tükröztetni, ki tudom fejezni. A magam részéről azzal, hogy itt felszólaltam és igyekeztem a kérdést lehetőleg megvilágítani, kötelességemet elvégeztem. Méltóztassék ezután határozni, ahogy a bölcs belátás a t. képviselő uraktól megkívánja. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. — Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Csák Károly! Csák Károly: T. Képviselőház! Csak azért szólok e témához lehetőleg komprimálva és röviden, hogy ez & kérdés egy másik oldalról is megvilágíttassék. Én ezt a rendelkezést nemcsak jónak, hanem egyenesen a kisgazdák érdekében valónak is tartom és pedig több érdekből, különösen az állattenyésztés intenzitásának fejlesztése céljából. Két oldala van ennek a kérdésnek, az egyik szorosan gazdasági, a másik jogi. A kettő kétségtelenül összefügg, mert az a jogi forma és az a telekkönyvi rendezés, amelyet ez a törvényszakasz intendál. nagyon természetesen ki fog hatni ezeknek az ingatlanoknak kezelésére, tehát gazdasági használatára is. "Valamikor az volt az irányzat, hogy a közlegelőket osszuk fel. (Neubauer Ferenc: Ma is helyes!) Abban az időben különösen, amikor még nagyon élénken élt a népben az individuális tulajdonjog érzése, hogy az en^ém öt vagy hat hold, és nem az az eszmei hányadrész, amely neki dukált•az eredeti intenciók szerint már a törvény alapján (Jánossy Gábor: Még most is megvan a népben!) ez az irányzat még jobban kifejlődött, amelyet azonban nem tudok feltétlenül helyeselni. Akkor osztottuk is a legelőket derűre-borúra, mert akkor az volt az álláspont, hogy^ az istállózott marhatenyésztés a közgazdasági érdekeinknek jobban megfelel, mint a közös legelőn való marhatenyésztés. (Egy hang a jobboldalon: Még ma is úgy van!) Ebből a tendenciából ma már kiábrándultunk, hiszen a földbirtokreform végrehajtása során is láttuk, hogy azok a községek, amelyek valamikor a közlegelőket felosztották, törték magukat, hogy legelőterülethez jussanak. (Ügy 63
