Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-412
$.40 Az országgyűlés képviselőházának ságok tehermentesítését nem segíti elő, még több perre fog okot szolgáltatni. Az egyedüli érv, amelyet felhozott e javaslat vonatkozó szakasza mellett az indokolás, az, hogy a telekkönyvek munkáját lényegesen csökkenteni fogja. Elismerem és koncedálom, hogy a törvényjavaslatnak ez a szakasza, ha ilyen formában törvényerőre emelkedik, mindenesetre el fogja érni ezt a célt és a telekkönyveknél nem lesz restancia, vagy legalább is nem volna szabad, hogy legyen restancia. Kérdem azonban, mélyen t. Ház, hogy szabad-e ekkora árat fizetni ilyen aránylag kis előnyért, szabad-e jogfosztással élnünk ezekkel a kishitelezőkkel szemben és kikapcsolnunk és korlátoznunk a követelések behajtásának leghatékonyabb és legfőbb garanciáját, a jelzálogjogi biztosítást 1 ? En ezekre a kérdésekre nem-mel tudok felelni, annyival is inkább, mert hiszen az igazságszolgáltatásnak nem lehet csak az az egyedüli célja, hogy gyorsítsa az eljárást, hanem éppen az igazságszolgáltatás jósága a fő kellék és fő követelmény, mert ma már az államnak olyan bő és olyan kiadós jövedelmi forrása az igazságszolgáltatás, hogyha másért nem is, azokért a nagy bélyeg- és ítéleti illetékekért feltétlenül kell, hogy biztosítsa a jó és gyors i gazságszolgáltatást. Ez a szakasz — szerintem — a jó igazságszolgáltatás elérésére és előmozdítására a legkevésbbé alkalmas, miért is ennek törlése iránt benyújtott indítványomat fenntartom és kérem annak elfogadását. Amennyiben a törlési indítványomat a mélyen t. Ház nem fogadná el, ez esetben kérem a beterjesztett második módosító, illetőleg kiegészítő indítványom elfogadását. Ez az indítványom, amely tulajdonképpen az 1877 : XXII. te. 86. §-ának átplántálása, mint kisegítő expediens jelentkezik és alkalmas arra, hogy a bíróságok tehermentesítése eléressék, anélkül azonban, hogy bárkivel szemben is jogfosztással élne. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Pozsogár Rezső: Két perc meghosszabbítást kérek! Elnök: Méltóztatnak a két perc meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház megadja. Pozsogár Rezső: Indítványom szerint a 25 pengőt meg nem haladó követelések bejegyzése iránti tilalom továbbra is fennmaradna, abban az esetben azonban, ha a foganatosított végrehajtás alkalmával kellő ingó fedezet nem találtatott, vagy pedig igény jelentetnék be a lefoglalt ingóságokra, akkor a végrehajtónak jogában láll folytatólagos végrehajtást kérni és a folytatólagos végrehajtás alapján kivételesen jogában lesz a hitelezőnek a 25 pengőt meg nem haladó követeléseket is bekebeleztetni. A jövő és a törvény gyakorlati alkalmazása fogja majd megmutatni, vájjon a mélyen t. igazságügyminiszter úr optimisztikus elgondolása helyes-e és ezek a 25 pengős követelések már az ingó végrehajtás során behajthatók-e. Ebben az esetben természetesen munkatöbblet nem áll elő a bíróságokra, mert hiszen a hitelezők nem is fognak élni azzal a joggal, hogy folytatólagos végrehajtást kérjenek; ha azonban az én aggályaim válnak valóra, ebben az esetben meg lesz-az a panacea, amely lehetővé teszi, hogy azok a kisemberek az igazságszolgáltatás jóságába vetett hitüket el ne veszítsék. Ez pedig van legalább is olyan érdek, mint a bíróságok tehermentesítése. En tehát mély tisztelettel kérem, hogy legalább második indítványomat elfogadni méltóztassék. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. .12. ülése 1930 június 2U-én, kedden. Az igazságügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: T. Ház! Nagyon sajnálom, de som az egyik, sem a másik módosító indítványt nem fogadhatom el. Ugy látom, t. képviselőtársam egyoldalúan nézte ezt a kérdést, amikor kizárólag a kishitelezők érdekei szempontjából vizsgálta a törvényszakasz hatását. A magam részéről ennél sóikkal súlyosabb szempontnak tartom a kisadósoknak szempontját, mégpedig azt, hogy amint világszerte törekszenek rá, — és egyes állaim okban már vannak jogszabályok — hogy bizonyos kis összeg erejéig semmiféle jogsegélyt nem adnak a hitelezőnek azért, hogy az egészen kisadlóst a költségszaporulat veszélyétől és az ilyen kis adósság címén a tönkremeneteltől megóvják, nekünk is foglalkoznunk kell már evvel a kérdéssel. Téved abban t. képviselőtársam, hogy a szakasz számos módosításon ment át, mert az érdemi rendelkezésében nem ment át módosításon, csak az összeg tekintetében történt változás. Ez pedig nem a lényeg. (Pozsogár Rezső: Ezt mondtam, összegszerűségről beszéltem!) T. képviselőtársam t. i. a módosítást odáig akarja vinni, hogy az összeget nullára akarja leszállítani és meg akarja ölni ennek a szakasznak minden jóoldalát. T. képviselőtársam abból a szempontból is egyoldalúan vizsgálta a dolgot, hogy — amint mondottam — a. kishitelezők érdekei szempontjából nézte azt. Itt nemcsak magánjogi tartozások bekebelezésének, hanem köztartozások bekebelezésének kizárásáról is van szó. Ez olyain nagy kedvezmény, olyan nagy megnyugvást jelent a kisadósok kis tartozásai szempontjából, hogy ilyenekért ingatlanokat elárverezi: i, a földet lábuk alól kihúzni nem lehet, hogy ha csak erre mutatok rá, meg vagyok győződve arról, hogy az én érveimet már ezen az_ alapon is (nyomósabbaknak találja a t. Ház, mint at. képviselőtársamnak nem figyelemre nem méltó, de mégis egyoldalú szemüvegen át tekintett nézőpontjait. Egészen bizonyos, — t. képiviselőtársam is mondotta — hogy megtakarítást jelent, ha igen sok ilyen kis bekebelezés, ilyen sok zálogelőjegyzés nem fog befutni és az aktaszám ielentékenyen csökkenni fog. De amint általában mondottam., egyetlen olyan módosítást nem hoztam az eddigi jogrendszerünkkel széniben, amely kizárólag államkincstári takarékossági szempontokat tekintene. Meg vagyok győződve arról, hogy igenis helyes szociális szempontvolt, amikor meg óhajtottam teremteni nálunk is azt az intézményt, amely a legkisebb követelésekre vonatkozólag védelmet nyújt a leggyöngébb és legszerencsétlenebb gazdasági alanynak és biztosítani akarja, hogy egészen minimális, lényegtelen, bagatel követelés erejéig vezetett végrehajtással ne lehessen az illetőt és egész családját végkép tönkretenni, létének alapjától, a földtől megfosztatni. (Helyeslés jobbfelől.) T. képviselőtársamnak második indítványa egyenesen helytelen nézetem szerint azért, mert ha ő akkor enged a föld,.az ingatlan ellen végrehajtást vezetni, ha az ingókra vezetett végrehajtás sikertelennek bizonyult, akkor az egészen bizonyosan a költségeknek erős szaporítását jelenti és akkor kétség sem lehet a felől, hogy a tönkretétel be fog következni. Nem óhajtom a t. Ház figyelmét tovább I fárasztani. Tisztelettel kérem, méltóztassék ezt
