Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-411

432 Az országgyűlés képviselőházának 4,1 való visszaélés. A szegénységi joggal pedig — sajnos — nagyon sokan visszaélnek. Olyan visszaélések történnek, hogy ezeknek a visszaéléseknek valami úton-módon gátját kell keresni. A kérdés nem egészen egyszerű. Egy jogszabály megkonstruálása, amely megakadályozza a szegénységi joggal való visszaélést, nagyon nehéz,. Könnyebb talán a gyakorlatban való keresztülvitel, különösen felügyeleti hatáskörben. Tudjuk azonban azt, hogy a bíró minden egyes esetben kénytelen volt a szegénységi jogot megadni, ahányszor az előírt bizonyítványt az illető a keresetleveléhez vagy kéréséhez csatolja. Ha tehát igazolta, hogy nincs több keresete, mint a helyben szokásos közönséges napszám, a szegénységi jogot meg kellett adni. A szegénységi joggal azon- I ban egyesek valósággal konokul visszaéltek, s egyes alpereseket üldöztek és kitették őket annak, hogy kénytelenek voltak a szegénységi jogon indított perek egész légióját állni azzal szemben, aki ellenük esküdött, s nem voll semmiféle mód és orvoslás arra sem, hogy ezek az alperesek védekezzenek azokkal a költségekkel szemben, amelyeket éppen a szegénységi jogon indított keresetekkel szemben való védekezés okozott. Ennek lehető megakadályozása céljából voltam bátor egy módosító indítványt beterjeszteni, amely a következőképpen szól (olvassa): «Ha az olyan felperes terjeszt elő szegénységi jog megadása iránt kérelmet, aki ugyanazzal az alperessel szemben szegénységi jogon folytatott perben három éven belül jogerősen ' megítélt perköltséget nem fizette meg, à bíróság a szegénységi jog megadása előtt vizsgálja, hogy felperes perlekedése nem rosszhiszemű-e?» Vagyis ez annyit jelent hogy a bíró nemcsak kifogás alapján, hanem esetleg hivatalból is vizsgálja, mielőtt a szegénységi jogot megadná, hogy vájjon a felperes nem konok pereskedő-e, nem rosszhiszenm-e, vájjon a kereset nem az alperes üldözésére és szekírozására irányul-e. Ennek a módosításnak alapján lehetségessé válik az, hogy a bíróság konkrét esetben legalább ahhoz a feltételhez köthesse a szegénységi jog megadását: ha perelni akarsz, akkor az előző perekben felmerült és jogosan megítélt perköltségeket fizesd meg. Tisztelettel kérem az igazság ügyminiszter urat, legyen szíves ezt a módosító indítványomat elfogadni, és kérem a t. Házat is, hogy ahhoz csatlakozni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T, Ház! A javasolt módosításhoz hozzájárulok és kérem annak elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 8. § meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Ehhez a szakaszhoz Csák Károly és Kálmán Jenő képviselő urak új bekezdést célzó indítványt terjesztettek be. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e Csák Károly és Kálmán Jenő képviselő urak indítványát elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház Csák Károly és Kálmán Jenő képviselő uraknak új bekezdést célzó indítványát elfogadta. Következik a 9. §. í. ülése 1930 június 20-án, pénteken. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Perlaki György jegyző: (olvassa a 9—53. §-okat, melyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad — Olvassa az 54. §4.) Hajós Kálmán! Hajós Kálmán: T. Ház! Az idő előrehaladottságára való tekintettel csak nagyon röviden fogom megindokolni kiegészítő indítványomat. Ehhez a szakaszhoz egy kiegészítő indítványt adtam be, amely a következőkép szól (olvassa): «Ha azonban a házasfél járásbíróság, vagy közjegyző székhelyén kívül lakik, aláírását, vagy kézjegyét a községi elöljáróság is hitelesítheti, az e törvény hatályosságának területén kívül kiállított meghatalmazáson pedig az aláírásnak vagy kézjegynek magyar külképviseleti hatóság hitelesítésével kell ellátva lennie.» T. Ház! Maga a javaslat indokolása azt hozza fel, hogy azért kell a meghatalmazást hitelesíteni közjegyző vagy bíróság által, mert előfordultak hamis meghatalmazások, és a házassági bontóperekiben . > ^perújításnak helye nincs, ennek következtében ezt meg kell akadályozni. Nagyon szomorú és sajnálatos körülmény, hogy eddig a perrendtartásban előírt meghatalmazást ügyvédek állítóttáik t ki, ezentúl pedig a meghatalmazást közjegyzőnél kell hitelesíttetni. A vidéken, tehát a közjegyzői székhelyen nem lakó falusi lakosságnak azonban óriási költséget és időveszteséget okoz az, ha csekély vagyonával egy közjegyzői székhelyre beutazik; magával kell vinnie az azonossági tanukat, három emberrel kell neki beutaznia a közjegyzői ; székhelyre csak azért, hogy a meghatalmazást kiállítsa, és ezért fizetnie kell. Bocsánatot kérek, én azt gondolom, hogyha az igazságügyminiszter úr azt a célt alkarja elérni, hogy a meghatalmazó tényleg a meghatalmazó legyen^ ezt sokkal inkább eléri a községi elöljáróság által való hitelesítés útján, mert minden egyes községi előljáró a községben lakó minden egyes embernek személyazonosságát ismeri, míg a, közjegyzőnél, ki azonossági ' tanukkal kénytelen dolgozni, a hitelesítés indirekte megy, tehát sakkal bizonytalanabb, mint a községi elöljáróság hitelesítése. Nem oszthatom azt a nézetet, hogy miután megtörtént egyes esetekben, hogy a meghatalmazást me p'hamis itatták, a közjegyző hitelesítése által most már meg lenne mentve a helyzet teljesen. Hiszen nemrégen olvastunk egynéhány esetet, ahol a közjegyző okiratot állított ki, amelynek alapján megterheltek''idegen^ ingatlant. A közjegyzői hitelesítés által tehát nem lesz a helyzet megoldva, s mindenesetre azt a célt, amelyet a miniszter úr el óhajt érni, tudniillik a könnyű válások megakadályozását, aminek helyességét magam is koncedálom, a közjegyzői hitelesítés kissé korlátozza^ Kérem a t. Képviselőházat, hogy a falusi lakosság érdekében méltóztassék kiegészítő javaslatomat elfogadni, azért, hogy az a falusi szegény nép ne legyen kénytelen már a meghatalmazás kiállításánál is magát súlyos költséggel terhelni. Azonkívül kérem a t i^azságügyminiszter urat, méltóztassék gondoskodni arról, hogy a külföldön élő magyar állampolgár oknak, ha meghatalmazásukat hitelesíteni kell, ne kelljen Magyarországba jönniök, hanem a külképviselet utján hitelesíthessék^ meghatalmazásukat. Jól tudjuk, hogy házassági törvényünk értelmében magyar állampolgárnak házasságát csakis magyar bíróság bonthatja fel, ennek