Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-411

Az országgyűlés képviselőházának Uí 1 hogy mint minden kérdéssel, ezzel a kérdéssel is állandóan foglalkozik minisztériumom. Tájékozásul mondottam tavaly, hogy még vagy két évig el fog tartani, mig a világszerte e téren felmerült gondolatokat, mint anyagot öszszegyüjthetjük. Arra nézve azonban, hogy reformmal jöjjek, ígéretet nem tettem és most sem vállalok ebben a tekintetben utasítást, mert teljesen feleslegesnek tartom, hogy amikor a világ rólunk másolja az intézmények legtökéletesebb formáit, mi -siessünk az újabb költséges reformokkal. (Helyeslés jobb felől.) En nem zárkózom el a kérdés elől, foglalkozom vele, de az utasítást teljesen feleslegesnek, indokolatlannak tartom, sőt inkább arra tartom alkalmasnak, hogy félre értsék az itteni állapotokat, fÜgy van! jobbfelől) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e Györki Imre képviselő úr VIII- számú határozati javaslatát elfogadni, igen, vagy nem? (Nem!) A Ház Györki Imre képviselő úr VIII. számú határozati javaslatát nem fogadta el. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni ! Perlaki György jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét): Nincs feliratkozva senki! Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a cím meg nem támad tatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik az 1. §. Kérem annak felovasását! Perlaki György jegyző (olvassa az 1. §-t): Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Egy olyan fontos kérdést kívánok felvetni, amelyet, azt hiszem, a mélyen t. igazságügyminiszter úr és az egész t. Ház olyanként fog felismerni, amely a magyar igazságszolgáltatás egész lényegét felöleli. Ennek a törvényjavaslatnak 1. §-a azt a reformot kívánja életbeléptetni, hogy ezentúl az ítélkezés a Magyar Szent Korona nevében történjék. Soha még ilyen lejtőre a 'magyar közjogi értelmezés nem jutott. A Szent Korona fensége iránti hódolatból tiltakozom az ellen, hogy ez a közjogi eltévelyedés törvénybe iktattassék. (Nagyon kérem t. képviselőtársaimat, méltóztassanak feliratkozni, méltóztassanak ebben a vitában résztvenni, amelyet most provokálni kívánok, mert azt mondom és azt tartom, hogyha ez törvény lesz, hogyha itt ezentúl a Magyar Szent Korona nevében hirdetnek ítéletet, akkor sarkaiból forgatjuk ki a magyar közjogot, ellenmondunk annak az alaptörvénynek, amelyet a nemzetgyűlés bölcsesége 1920ban az I. törvénycikk megalkotásakor hozott, lerontjuk az 1869 : IV. alaptörvény 2. §-ában foglalt rendelkezéseket, ellene mondunk a királyság ősi intézménye intakt megóvásának is. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Éppen az ellenkezője történik!) Kérem, mélyen t. miniszter úr, bocsásson meg, én nagy készséggel szállok vitába ezzel, mert érzem nemcsak felelősségem súlyát, hanem érzem azt is, hogyha^ itt igénytelen személyemben ellenmondok és vétót mondok, — csak az adottságból kifolyólag semmi másból, mint a véletlenből, azért, mert az élet idesodort, — ez kötelességem. Fel kell emelnem tiltakozó és óvó szavamat, hogy meg ne bánjuk később az'értelmezésnek ezt a hallatlan, törvényben nem gyökerező módját, amely itt ebben az első bekezdésben foglaltatik. En ma délelőtt egységespárti t. képviselőtársaimmal is beszéltem erről a kérdésről. Mindegyik azt mondotta, hogy úgy van, ahogy én mondom. ülése 1930 június 20-án, pénteken. 429 Kíváncsi vagyok, kik lesznek azok, akik majd a vitában résztvesznek. Az alaptétel a következő: A Magyar Szent Korona jelenti az egész magyar nemzetet, jelenti a főhatalom teljességét, jelenti a királyt és a nemzetet együtt. Mindennek a forrása, minden jognak és hatalomnak ez a fenséges szimbólum a forrása. Nincs a világon hozzá hasonló, nincs a világon ilyen elmélet, amelyet évszázadok szentesítettek. Nincs hozzá fogható mélységű közjogi erő, amely egy szimbólumban adja meg azt a hatalmat, amelyet az állam feje és az .állam népe együtt képvisel. Ezért volt az, hogy egyetlen törvényben — a dekrétumtól kezdve végig egészen az 1869 : IV. és az 1920:1. törvénycikkig, amely a magyar királyság intakt fennállását és csorbítatlan erejét hangoztatja — soha a Szent Koronát a gyakorlati élet végrehajtó hatalmának megnyilvánulásához le nem rántottuk. A Szent Korona olyan magasan és fenségesen tündököl, hogy a végrehajtó hatalomnak egyik tényezője nem arrogálhatja magának, hogy ő rendelkezzék fölöttte. Igen t. Képviselőház! Kegyeskedjenek megengedni, hogy a törvényből magából mutassam ki ennek «z álláspontnak helyességét. Az 1920:1. te. 13. §-a világosan mondja, hogy a királyi hatalomban foglalt jogok érintetlenül fenntartatnak. Ugyanennek a törvénynek 7. §-a pedig elrendeli, hogy a bírói hatalmat a törvény értelmében szervezett bíróságok az állam nevében gyakorolják. Mi volt ez? Ez az a szükségszerűség volt, hogy a királyi szék betöltetlen volta folytán kellett találni egy kitételt arra, hogy miképpen ítélkezzünk, szemben azokkal az abuzusokkal, amelyek népköz^ társaság és nem tudom, miféle címletek alatt hozattak bírói ítéletet. Meg kellett állapodni ideiglenesen, mindadig, amíg a királyi szék betöltésre nem kerül, ihogy itt a jogfolytonosság megóvassék. Soha senkinek eszébe nem jutott, hogy az ítélkezésbe bevonja a Magyar Szent Koronát, amely több, mint a király, amely több, mint a nép, amely együtt a király és a nemzet egybeforrott jogalkotását tartja, szimbolizálja. Ez az a napként sugárzó erő, amelyből a magyar nemzetnek egész integritása folyik, a Magyar Szent Korona a jövendőnek szimbóluma, a Magyar Szent Korona az a kapocs és erő, amelyből áz a gondolat származik, hogy feltámadnak régi határaink. Már most ideállni és azt mondani, hogy ezentúl a Szent Korona nevében fognak 40 pengő és járulékai iránt ítéletet hozni, és igazságot mondani, a Szent Korona nevében ma s holnap azt mondani, hogy az, amit a Szent Korona nevében tegnap kijelentettek, az ma nem igazság, hanem az az igazság, amit más jelent ki: ezt meg lehet tenni a végrehajtó hatalom nevében hozott ítéletben, de nem lehet megtenni a Magyar Szent Korona nevében hozott döntésnél. De tovább megyek és azt mondom: el tudják-e képzelni azok, akik az .ősi magyar alkotmányriak és a közjog Ősi erejének vértezetében látják a magyar állami fenséget, hogy a Szent Koronától majd egy időszakban elvegyük azt, amit most neki megadunk, azt mondjuk, hogy eddig a Szent Korona, ezután pedig a Szent Koronának egyik tényezője, egyik tagja . nevében fogunk ítélkezni? Az, aki majd a jussát gyakorolja az ősi magyar alkotmány erejénél fogva, majd háttérbe szorítja a Szent Koronát, amely jó volt szurrogátumnak, pótléknak egy ideig. Ezt nem lehet megtenni. Nincs olyan közjogi író Magyarországon, nincs olyan közjogi tudós Magyarországon, aki ezt vallja.