Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-411
Az országgyűlés képviselőházának 41 célt, hogy a foűnt nyomon kövesse a büntetés, és azt a célt, (hogy gyorsan, egyszerűen és takarékosan működjék, a büntető igazságszolgáltatást eredményesen szolgálja. Nincs vita az iránt, hogy a javaslat bevallott^ célja: takarékosság, gyorsaság, egyszerűség s jobb igazságszolgáltatás. Ha ezt a célt nézem, akkor hogyan kellett eljárnia az igazságügyminiszter úrnak, hogy ezt a célt megvalósíthassál Két út állott előtte. Az egyik út az volt, 'hogy kiterjeszti az egyesibírói hatáskört. Az igazságügyminiszter úr iránt való teljes elismeréssel kell megállapítanom, bogy ő hihetetlen mérsékletet s óvatosságot tanúsított az egyesibírói hatáskör kiterjesztésében. Hiszen ismerjük a régi javaslatokat, amelyekben mégegyszer annyi bűncselkmény volt — és pedig úgy a Nagy Emilféle javaslatban, mint a Pesthy Pál-féle javaslatokban — egyesbírói hatáskörbe utalva. Tehát vagy (ki kellett a cél érdekében terjesztenie a törvényszéki egyesbírói hatáskört, vagy rá kellett lépnie arra az útra, hogy a perorvoslatokat korlátozza, esetleg az egyik fellebbezési fórumot, a kir. ítélőtáblákat eltörülje. Nagyon nehéz 'helyzetben volt az igazságügyminiszter úr, amikor e felett a kérdés felett kellett döntenie. Ismét helyeslem azonban azt az óvatosságot és mérsékletet, hogy nem arra az útra lépett, hogy egy új szabályozást "próbáljon ki s nem a fellebbezési fórumot törülte. Előtte adva volt már egy út, és pedig a törvényszéki egyesbírói ihatáskörnek büntetőügyekben való megállapítása és ennek kiterjesztése. Már az 1921:XXIX. te. §-a — igaz, hogy ideiglenesen, igaz, hogy csak bárom évre, az akkori tömeghátralék feldolgozása végett — bizonyos bűncselekményekre behozta az egyes-büntetőbírói hatáskört, az igazság azonban mégis az, hogy ez már járt út. A miniszter úr nem került abba a helyzetbe, hogy bizonytalan kísérletezéssel egy más utat válasszon, t. i. a második fellebbezési fórumnak, a királyi tábláknak kihagyását. Az igazságügyminiszter úr nagyon jól tudja, hogy éppen olyan támadásokban lett volna része, sőt talán még erősebb támadásokban lett volna része, már csak az intézmény újszerűsége miatt is, ha egy perorvoslati fórumot az egész vonalon kihagyott volna. En tehát bármennyire aggályoskodom is a törvényszéki egyes ibüntetőbírói hatáskör kiterjesztése ellen, be kell ismernem, hogy a. miniszter úr előtt ez az út mintegy adva volt, és helyesen tette, hogy erre az útra lépett. A dolog ugyanis úgy áll, hogy bár az 1921:XXIX. te. 2. §-a csak ideiglenesen hozta be, de már az 1924 :XVII. te. a költségvetési törvény 6. $-a olyan észrevétlenül állandósította és intézményesítette ezt az egyesbírói hatáskört, hogy itt nem lehetett sokat elmélkedni. A mellett minden javaslat, — úgy az 1923 december 14-iki Nagy Emil-féle, mint az 1924 május 14-iki Pesthy Pál-féle, mint az 1927 március 8-iki Pesthy Pál-féle ibünte tő javaslat, büntetőnovella, amely máig sincs letárgyalva — rendszeresen ugyanezen az úton járt. Hangsúlyozom, hogy mindezek éüpen még egyszer olyan nagy hatáskört akartak adni a törvényszéki egyes büntetőbírónak. Ha tehát aggályoskodom is, be kell ismernem, hogy az igazságügyminiszter úrnak, hogy célját megvalósíthassa, más út nean igen állott rendelkezésére. Vi :SZOn t azt is be kell ismernem, hogy az igazságügyminiszter úr előzékenysége a vádtanácsi kifogásolási eljárás tekintetében aggályaink egy részét eloszlatta de mindenesetre gyöngítette, mert hiszen egy meglehetősen nagy tömegű 1. ülése 1930 június 20-án, pénteken. 415 '• olyan bűncselekmény számára hagyta meg a j kifogásolási eljárást, hol a cselekmények I komplikáltsága s főkép dehonestáló volta miatt ! igen komolyan kifogásoltuk a vádtanácsi I zsűri eknar adását. Már most tehát amit a javaslat ellen felhozhatnék, az az én két aggályom: t. i.. hogy a törvényszéki egyes büntetőbírói hatáskör kibővítését törvényszéki ügyben nem szivesen látom, valamint, hogy a vádtanácsi kifogásolási eljárás korlátozásának sem örvendek. Ezzel szemben meg kell indokolnom, miért van az, hogy a javaslatot mégis örömmel üdvözlöm, és miért van az, ihogy a javaslatot mégis olyannak ítélem, amelynek nyomán feltétlenül gyorsabb, olcsóbb, egyszerűbb és bizonyos vonatkozásban jobb lesz a büntető igazságszolgáltatás. Erre vonatkozólag csak a törvényt kell kezembe vennem és rögtön látom, hogy gyakorlati ember igen okos, basznos és a büntető igazságszolgáltatás- területén eredményes intézkedésekkel próbál segítségére lenni a büntettő igazságszolgáltatás jóságának és gyorsaságának. Ott van a javaslat 99. §-a a bíróküldési kérelemnek szabályozásáról, amely szerint ha egészen nyilván alaptalan a bíróküldési kérelem, akkor a tárgyalás megtartható, és a nyilván alaptalanul bíróküldést indítványozót pénzbüntetéssel lehett sújtani. Ott van a főmagánvád körének kiterjesztése, ott van a kötelező ügyvédi képviselet a 101. §-ban, ahol ki van mondva, hogy a magánvádat ügyvédnek kell képviselnie, sőt pótmagánvád esetén is ügyvédnek kell lennie. Igen fontos ennek a 101. §-nak utolsó bekezdése, ha t. i. a sértett magánjogi igényt támaszt, mindig ügyvédnek kell képviselnie. Nagyon helyes és gyakorlati intézkedés. Igen okos, ügyes és gyakorlati intézkedés a 103. §., ahol bizonyos esetben a vádemelés mellőzhető, ha az a terhelt elítélését lényegesen úgysem befolyásolná. A tanudíj korlátozása igen hasznos dolog volna, mert nagyon jól tudjuk, hogy mit jelentett az, ha a tanuk — egyenesen hivatásos tanuk is voltak — igen magasan próbáltak felszámítani és sajnos, a nem elég gyakorlati érzékkel rendelkező bíró bizony, belement ezekbe a bőséges felszámításokba és megállapította azokat. A 104. §-ról külön kívánok beszélni, annyira fontosnak és nagyszerűnek tartom azt. Ettől a 104. §-tól, amely a királyi törvényszék, mint egyesbíróság eljárását egyszerűsíti egyes esetekben, én egyenesen új korszakát várom a tömegbűncselekmények gyors letárgyalásának. Erről különben külön fogok majd beszélni. Ugyancsak helyes intézkedésnek tartom »a javaslat 106. §-át, amelynek értelmében a királyi törvényszék egyesbínádia Ikiszáll vidékre, mint vándorbíró s ott helyben abban a miliőben, abban ia légkörben ítél, ^abol a bűncselekmény elkövettetett, ahol az egész falu ott van, ahol a tanú nem beszélhet a levegőbe és nem hazudozbatik össze-vissza a faluja népe előtt. Egyrészt tehát iaz igazságszolgáltatásnak is nagy haszna lesz ebiből, másrészt pedig költségkímélés szempontjából is jelentős az, hogy. az egyesbíiró a helyiszínen igazságot szolgáltatván, ezen törvénynapokon közelebb hozza az igazságszolgáltatást az élethez. örömmel üdvözlöm ia törvényszéki ügy járásibíróság elé való terjesztésének a 107. Í-ban megállapított intézkedését. Az igen helyes dolog. Nem is értem, hogyan lehetett ezt egyáltalán kifogásolni, miikor az egy évnél nem hosszabb^ szabadságvesztés büntetéssel büntethető egyén a királyi törvényszék helyén
