Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-411

412 Az országgyűlés képviselőházának UH. ülése 1930 június 20-án, pénteken. urat, hogy az esküdtbíráskodás újból való mű­ködéséről még az 1930. év folyamán gondoskod­jék.» Bár ez bizonyos mértékig már benne foglaltatik előbbi javaslatomban, mégis szük­ségesnek tartottam külön, önálló határozati javaslatot benyújtani ebben a kérdésben. De szükségesnek tartom, ihogy a Képvise­lőiház állást foglaljon egy másik kérdésben is. Határozati javaslatot nyújtok be az iránt, hogy (olvassa): «Utasítsa a Képviselőház az igazságügyminiszter urat, hogy még az 1930. év folyamán nyújtson be törvényjavaslatot, amelynek célja, hogy hatályon kívül helyeztes­sék az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről'szóló 1921:111. te.» Ezt a törvényt — amint mindannyian emlékezünk — annak idején azért hozták, mert^ az akkori idők sze­rint a törvényhozás úgy látta, hogy erre szük­ség van. Közvetlenül a háború lezajlása után, közvetlenül a bolsevizmus megszűnése után született meg ez a törvényjavaslat, amelynek megszületése óta is eltelt már tíz év. Ez a tíz év megint csak azt mondja, legalább a kor­mánynyilatkozatok szerint, hogy a konszoli­dáció teljességében élünk, hogy itt ma már egy tej jel-mézzel olyó Kánaán van. Akkor pe­dig semmi szükség sincs ilyen átmeneti kér­dést rendező, átmeneti időre szóló törvénynek a Corpus Jurisban való további meghagyására. Régóta érzett hiány az, hogy nincs törvé­nyünk a rehabilitációra vonatkozólag. E te­kintetben már Gál Jenő igen t. képviselőtársam indítvánnyal is fordult a Ház elé. (Gál Jenő: Törvényjavaslattal!) Ezt a kérdést kívánom napirenden tartani, amikor határozati javas­latban kérem, hogy (olvassa): «a Ház utasítsa az igazságügyminiszter urat, hogy a rehabili­táció lehetőségéről sürgősen nyújtson be tör­vényjavaslatot a Ház elé.» T. Ház! Beszédem során rámutattam arra is, hogy ennek a törvénynek sok hibája mel­lett van még egy súlyos hibája, az, hogy az igazságszolgáltatás körébem a bírói hatáskör­ből kíván bizonyos rendelkezéseket és megint a közigazgatás feladatkörébe kívánja utalni a helyett, hogy éppen fordítva azokat a bírói intézkedéseket és bírói kérdéseket, amelyek manapság imég a közigazgatás hatáskörébe tartoznak, onnan vonná ki, és hozná át a bíró­ságok hatáskörébe. Mert hiszen e tekintetben — mint már mon­dottam — sokkal nagyobb szimpátiával és bi­zalommal vagyok eltelve a bíróság működése iránt, mint a közigazgatás tényei iránt. Ezért határozati javaslatot nyújtok be, amely sze­rint kérem, hogy (olvassa): «Utasítsa a Kép­viselőház az igazságügyminiszter urat, hogy még az 1930. év folyamán nyújtson be oly törvényjavaslatot, amely a mezőgazdasági munkásoknak és alkalmazottaknak, továbbá a háztartási alkalmazottaknak munkaviszonyá­ból származó peres ügyeit a munkaügyi bíró­ság hatáskörébe utalja és kivonja az ügyek elintézését a közigazgatási hatóság hatásköre alól.» r E tekintetben mi a helyzet? Más elbírálás alá esnek például az iparban és kereskedelem­ben foglalkoztatott alkalmazottak, mint a me­zőgazdasági alkalmazottak, cselédek vagy ház­tartási alkalmazottak. Az egyiknek ügyében a munkaügyi bíráskodás ítél, tehát bírói fó­rum, a másiknak ügye közigazgatási fórum elé tartozik, amelyet megnyugtatónak tekin­teni egyáltalán nem lehet és már éppen ideje, hogy ez a kérdés rendeztessék. ígéretet e tekintetben már kaptunk. Most már az igéret beváltását reklamálom és elő kívánom segí­teni határozati javaslatom benyújtásával. Következő határozati javaslatomban ké­rem az igazságügyminiszter urat, hogy: sür­gősen készítse elő az alsó fokú közigazgatási bíráskodásról szól. törvényjavaslatot. Erről már előttem szólott képviselőtársaim is beszél­tek, mindannyian szükségesnek tartjuk. Ami­kor a közigazgatási reformot az elmúlt évben tárgyaltuk, idevonatkozólag igéret is hang­zott el a kormány részéről. Reklamálom az igéret beváltását és e tekintetben is azt ké­rem, mivel ez nem közigazgatási, hanem bírói feladat, hogy ezt a törvényjavaslatot ne a bel­ügyminiszter úr, hanem az igazságügyminisz­ter úr készítse elő, mert szorosan vett bírói inézkedésnek és nem közigazgatási intézkedés­nek tekintem. (Br. Podmniczky Endre: Numero ihányas szám?) Nem számoztam meg, t. képvi­selőtársam, méltóztassék fáradtságot venni és megszámozni. Következő határozati javaslatom arról szól, hogy (olvassa): «Utasítsa a Képviselőház az igazságügyminiszter urat, hogy gondos­kodjék a Munkásbiztosítási Felsőbíróság bírói létszámának oly kiegészítéséről, amely lehe­tővé teszi, hogy a legszomorúbb, legszerencsét­lenebb társadalmi viszonyok között élő beteg, vagy balesetet szenvedett munkavállalók ügye a szociális követelményeknek megfelelő gyor­sasággal letárgyalható legyen.» (Br. Podma­niczky Endre: Még jön?) E tekintetben tudom azt, hogy maga az igazságügyi kormányzat készít elő reformot. De már tudom, hogy a re­formmal hogyan vagyunk; megint szempont az olcsóság, a gyorsaság, a jóság és lesz drá­gább, lesz hosszadalmasabb és lesz rosszabb. Ez, miniszter úr egészen bizonyos, ennek a ja­vaslatnak elődjeiből is csak ez lett. (Váry Al­bert: Ilyen pesszimista világnézete hogyan lehet egy embernek?) A múlt erre mutat és sajnos arra késztet, hogy ilyen nyilatkozatot tegyek. (Zsitvay Ti­bor: A kedvező csalódásokat meg nem szokta beismerni!) Sem gyorsabb, sem olcsóbb, sem jobb nem lett az eljárás, csak, mint mondom, hosszadalmasabb, drágább és rosszabb. (Br. Podmaniczky Endre: Halljuk a határozati ja­vaslatot!) Teljesen lehetetlen, t. miniszter úr, az a helyzet, amely most a Felső Bíróságnál van. Evekig nem tudnak egy ügyet letárgyaltatni és pedig azért nem, mert a miniszter úr nem adja meg nekik azt a létszámot, amelyet ko­rábban már megadott. Ha elmegy egy bíró, vagy pedig nyugdíjba megy egy bíró, annak pótlásáról nem történik gondoskodás, holott a legszegényebb, legszánalomra méltóbb emberek ügyes-bajos dolgainak elintézéséről van szó és még azt sem lehet mondani, hogy ezek lényeg­telen, bagatell ügyek, mert egész életre kiható ügyek elintézéséről van szó, amikor annak a balesetet szenvedett embernek ügyéről van szó, aki munkaképességét elvesztette, és amikor a munkaképtelenség mértékének megfelelő jára­dék megítéléséről van szó. (Zsitvay Tibor igaz­ságügyminiszter: Ez nagyon nehéz és nagyon figyelemre méltó kérdés!) Ha maga a minisz­ter úr is így látja ezt a kérdést, méltóztassék ebben sürgősen intézkedni és ha — mondom — a miniszter úr így érez, akkor szíve szerint és érzésének megfelelően gyorsan és hatékonyan intézkedik. Végül rámutatok arra, hogy egyik régebbi beszédemben, amikor az igazságügyi költség­vetést kritikával illettem, már kértem azt, hogy az elavult és a mai kor követelményei-

Next

/
Oldalképek
Tartalom