Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-410

384 Az országgyűlés képviselőházának hogy igazán csak kivételes betegek tudnak ahhoz hozzájutni; úgyszólván teljesen meg­szüntették a gyógyhelyeikre és a szanatóriu­mokba való utalást, és amikor így takarékos ­kodmak az egész vonalon a szegény embereken, a dolgozó munkásokon és dolgozó tisztviselő­kön, akkor nem látom be, hogy a t. miniszter úr máiért nem szüntette meg az elnöki állást vagy miért nem szüntetett meg több alelnöki állást a takarékosság megvalósítása céljából. De ha ezt nem tette meg a t. miniszter úr, akkor tegyen eleget, legalább a törvény ren­delkezéseinek és ne tűrje, hogy az intézet ve­zetése ilyen összeférhetlen kezekben legyen és maga az intézet elnöke, aki reprezentálja az intézetet, járuljon hozzá első sorban ahhoz, hogy miképpen kell a törvény rendelkezéseit felrúgni. Elnök: A miniszter úr kíván szólni. Vass József népjóléti és munkaügyi mi­niszter: T. Ház! Az elnökség kérdése a taka­rékosság kérdésével nincs kapcsolatban. Azt bölcsen méltóztatnak tudni, hogy az elnökség tiszteletdíját az államkincstár viseli. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ennek következtében a Tár­sadalombiztosító Intézetnek lábból anyagi haszna nincs, ha ezen a téren takarékosságot emlegetnek. (Kabók Lajos: Kára van az ál­lamnak. — Zaj ) En igazán szó nélkül hall­gattam végig a t. interpelláló képviselő úr felszólalását, méltóztassanak tehát meg­engedni, hogy én is eknondjiam az én mondani­valóimat. (Rothenstein Mór: Ne haragudjék.— Élénk derültség.) En nagyon ritkán harag­szom t. Ház és annak nagyobb okának kell lenni,, hogy haragudjaim. Ami az interpellációra adott viszonválaszt illeti, abban a helyzetben vagyok, hogy t. kép­viselőtársamnak mindkét kérését teljesíteni tudom. Az első esetre vonatkozólag azt méltóz­tatott mondani, hogy a hitetlenségi koefficiens teljesen eltűnik abban a pillanatban, amikor megengedem, illetőleg elrendelem, hogy maga nézze meg ezeknek az adatoknak a helyessé­gét. Erre vonatkozólag csak annyit akarok mondani t. képviselőtárisiaminak, hogy akár csak egy magánlevelet méltó ztassék hozzám intézni ebben az irányban, mert előzetes akta nélkül nem tudok •egy leiratot intézni az inté­zethez. Méltóztassék tehát tőlem csak egy pár szóval kérni ezt és én utasítom az intézetet, hogy t. képviselőtársamnak az összes adatokat méltóztassék közvetlenül eredeti okmányokban rendelkezésre (bocsátani. (Elénk helyeslés a jobboldalon. — Eri Márton: Ez csak elég ga­valléria!) Nekem t. Ház, nincs semmi okom arra, hogy a gyanúnak még az árnyékát is rajta hagyjam valamilyen ügyön, és ha a t. kép­viselőtársam ki tudnia valamit deríteni, ami ellentétben áll az előbb megállapított tények­kel, én volnék a legelső, aki a legszigorúbban volnék hajlandó a dolgot elbírálni és meg­torolni. (Helyeslés,) A másik az a felvetett gondolat volt, hogy kérdezzem meg az igazságügyminisztériumot az inkompatibilitás dolgában. Ne méltóztassék engemet félreérteni. Ha van inkompatibilitás, nem vagyok hajlandó azt védeni és fenntar­tani. Én egyelőre abban a meggyőződésben va­gyok, hogy nincs inkompatibilitás az egyik esette nézve, a másikat pedig nem ismerem. Ha azonban van inkompatibilitás, nem vagyok hajlandó azt védeni. Ennek következtében t. képviselőtársam kérésének a legnagyobb kész­séggel teszek eleget és megkérdezem az igaz­k 10. ülése 1930 június 18.-án, szerdán. ságügyminisztériumot ebben a konkrét esetben. Hogy ezt nem tettem eddig, ennek oka az volt, hogy ha megtettem volna és ma az interpellá­cióra azt a választ adtam volna, hogy nem tu­dok válaszolni, mert az igazságügyminisztériu­mot megkérdeztem, attól félek, hogy azt a vá­laszt kaptam volna, hog - ez csak elodázása az ügynek. En nem akartam a dolgot elodázni, most sem akarom, és mivel méltóztatik kívánni, a legnagyobb készséggel hivatalosan átírok, és az összes adatok és az egész tényállás feltárá­sával megkérdezem az igazságügyminisztérium szakvéleményét ebben a kérdésben. Remélem, hogy t. képviselőtársam megelégszik ezzel a válasszal és a t. Ház nem vonja kétségbe azt, hogy sem az egyik, sem a másik esetben nem vagyok hajlandó semmi néven nevezendő sza­bálytalanságot védeni, ha ilyen tényleg van. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván szólani. Györki Imre: T. Képviselőház! Csak né­hány szóval kívánok a miniszter úrnak vála­szolni. Elfogadom azt a megoldást, — hiszen magam ajánlottam, — hogy méltóztassék az igazságügyminisztériumtól felvilágosítást kér­ni arra nézve, vájjon munkaadónak tekin­tendő-e valamely vállalat igazgatósági tagja. Minthogy a miniszter úr ezt az álláspontomat magáévá, tette, ezt elfogadom. A másik dolog pedig az, hogy a miniszter úr lehetőséget ad nekem arra, hogy az adatokba betekinthessek. Csak azt kell kérnem a miniszter úrtól, mél­tóztassék eltekinteni attól, hogy ez iránt külön kérelemmel forduljak a miniszter úrhoz ma­gánlevélben. Itt szóval terjesztem ezt elő. (Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Szó­val megadom az engedélyt!) A miniszter úr úgy­látszik, ragaszkodik a bürokráciához. Tessék a mai tárgyalásról szóló napló alapján intézked­ni. Itt van a naplóban az előterjesztett kérelem és ne kívánja a miniszter úr, hogy ebben a kérdésben hozzá külön kérelemmel forduljak. Akkor, amikor a bürokrácia lebontásáról van szó, ne ragaszkodjunk ahhoz, hogy ilyen kér­désekben külön levelezéseket folytassunk egy­mással. A miniszter úr meghallgatta kérésemet, ennek írásos nyoma van, tessék aktaszerűen elintézni a kérdést, a nélkül, hogy nekem külön levelet kellene írnom,. Elnök: A népjóléti miniszter úr kíván szó­lani. Vass József népjóléti és munkaügyi minisz­ter: T. Ház! Teljesen azonosak az argumentu­mok. Amint a napló kinyomatik, méltóztassék azzal ott megjelenni. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a népjóléti és munkaügyi miniszter úrnak mind­két interpellációra adott Válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Steuer György képviselő úr in­terpellációja a belügy- és földmívelésügyi mi­niszter urakhoz. A képviselő úr kérelmet óhajt előterjesz­teni. Steuer György: T. Házi Minthogy interpel­lációmat a belügy- és földmívelésügyi minisz­ter urak jelenlétében szeretném előterjeszteni, tisztelettel kérem, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. (Helyes* lés.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom