Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-410
Âz országgyűlés képviselőházának 4-10. ülése 1930 június 18-án, szerdán. 381 De annak vannak gyárai!) Ha munkaadónak lehetne tekinteni ilyen rész vény társaság igazgatósági tagját, akkor talán még több joggal lehetne munkaadónak tekinteni a törvény értelmében a rész vény társaság valamely részvényének tulajdonosát, ami természetesen ad absurdum vezetne, annál is inkább, mert hiszen a részvényről sohasem lehet tudni, hogy vájjon annak tulajdonosa a többséghez tartozik-è, amelynek intézkedő joga van a közgyűlésen, vagy a kisebbséghez tartozik, amelynek -akarata rendesen nem érvényesül a közgyűlésen. (Farkas István: Ez mellékvágány!) A másik, ami valakinek a munkaadói mivoltát jelzi, az, hogy, vájjon van-e járulékfizető-kötelezettségi viszonyban a Társadalombiztosító Intézettel, igen vagy nem? Huszár Károly elnök úr ebben a minőségében járulékfizetői viszonyban a Társadalombiztosító Intézettel nincs. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: De vegyipari elnök!) Ennek következtében a Leszámítoló Bank igazgatósági tagságára vonatkozólag a törvény szelleme és intenciói legjobb ismerőinek szakvéleménye is abban az irányban hangzott el az én kérdésemre, hogy ilyen inkompatibilitás ebben az esetben nem konstruálható, nem fedezhető fel. A másik vállalatra vonatkozólag bátor vagyok kijelenteni, hogy ezt az ügyet nem ismerem. Nincs tudomásom arról, hogy az elnök úr itt valamilyen szerepet játszana, ennek következtében erre vonatkozólag" nem is tudom a t. Háznak és t. képviselőtársamnak a felvilágosítást megadni. Az első esetre vonatkozólag van tudomásom. Nekem az elnök úr ezt az esetet bejelentette és annak idején, amikor a bejelentés történt, mielőtt hozzájárulásomat megadtam volna, éppen ebből a szempontból tettük igen pontos mérlegelés tárgyává a bejelentést, hogy vájjon inkompatibilitás nem konstruálható-e meg és már akkor az volt a szakvélemény, hogy ilven inkompatibilitás nincs. En teljes jóhiszeműséggel adtam meg annak idején erre az első és egy esetre hozzájárulásomat, mert ebben a meggyőződésben voltam és vagyok most is. A többi kérdések, amelyek erre az esetre vonatkoznak, így maguktól szertefoszlanak, mert csak a köztisztviselőnek kötelessége előzetesen a kormánytól, tehát a minisztertanácstól engedélyt kérni arra, hogy tisztviselői mivolta mellett valamilyen közgazdasági jellegű intézménynek tagja leb essen. Nem lévén ebben az esetben tisztviselőről szó. természetes, hogy ez az összkormány felé, tehát a minisztertanács felé nem is jelentkezett, mint kötelezettség- a Társadalombiztosító elnöke számára. Felém való viszonylatban természetesen mut átkozik, mert hiszen én va,gyok a főhatóság a Társadalombiztosító Intézet felé. Ami a másik esetet, ennek a Magyar Olajés Vegyipari Részvénytársaság dolgát illeti, ismétlem, arról, hogy az elnök úrnak itt valamilyen érdekeltsége, vagy szerene van, nekem hivatalosan tudomásom nincs. Nem mondhatnám jó lélekkel azt, hogy nem tudok róla, mert hiszen az újságokban olvastam, azonban végre a hivatalos tudomás és a más • úton szerzett ismeret között lényeges különbség van akkor, amikor a hivatalos tudomás alapián kell a, "hatóságnak eljárnia. így tehát jó lélekkel mondhatom, hogy hivatalos tudomásom nekem erről sem bejelentés, sem feljelentés alakjában nincs. Ezt a kérdést tehát nem is volt alkalmam elbírálni abból a szempontból, vaijon ilyen inkompatibilitási eset van-e, vagy nincs. Ezt az esetet mindenesetre el fogom bírálni. Az interpelláció második része, amely azonos Pakots t. képviselőtársam interpellációjával, azt a kérdést intézte hozzám, vájjon megfelel-e a valóságnak, hogy az a gazdasági szerv, amelyről szó van, amellyel bizonyos vonatkozásban van az elnök úr, és amely bizonyos munkálatokra pályázott a székesfővárosnál, állítólag kapott az elnök úr intervenciójára olyan bizonylatot, amely nem felelt meg a valóságnak abban az értelemben, hogy az illető szervnek nem volna olyan tartozása a Társadalombiztosító Intézetnél, amely* hátraléknak lett volna nevezhető. Amennyiben ez megfelel a valóságnak, abban-az esetben adat-, sőt okmányhamisítás is történi En ezt az ügyet nem jelentés, vagy interpelláció alapján, hanem azért, mert személyesen kérdeztek meg ebben az ügyben, megvizsgáltattam a múlt ihónap közepén és akkor kiderült, hogy a Társadalombiztosító Intézetnél a rendelet és a törvény értelmében olyan iparos, vagy vállalkozó, aki hat hónapnál idősebb régi hátralékban van, tényleg nem kaphatja meg a bizonylatot, és ennek következtében nem vehető figyelembe a közszállítási pályázatoknál. A vizsgálat kiderítette azt, hogy kétszer jártak ilyen bizonylat elnyerése céljából a Társadalombiztosító Intézet megfelelő szervénél a Magyar Olaj- és Vegyipari Részvénytársaság részéről. Az első eset volt, gondolom, március, a másik pedig áprilisban, mindegyik a hónap közepén. Az első esetben kiadta a Társadalombiztosító Intézet minden nehézség nélkül és a cél keresése nélkül a bizonylatot arról, hogy az illető gazdasági szervnek hat hónapnál idősebb hátraléka az intézménnyel szemben nincs, amint ez meg is felelt a valóságnak. Azt a körülményt, hogy hat hónapnál fiatalabb hátraléka tényleg van az illető szervnek a Társadalombiztosító Intézet" nél nem kellett notifikálni, mert hiszen ennek az adatnak ismerete nem annihilálja azt a jogát vagy lehetőségét a részvénytársaságnak, hogy a közszállítási pályázatokon résztyehessen. A másik alkalommal, amikor, úgy látszik, a sajtóban hangzottak fel arra vonatkozólag hangok, hogy ez a szerv tulajdonképpen nem is pályázhatnék — mert hiszen ez az exclusív regula érvényes a nagy hátralék révén — kérte, adjanak neki még egyszer^ bizonylatot arra vonatkozólag, hogv neki egváltalán nincs semmiféle hátraléka. Megvizsgáltatván akkor a könyvet, kiderült, hogy közben — e^ hónap alatt — a 6 hónapnál fiatalabb hátralékát is kifizette az illető szerv, amely összeg összesen valami 380 Dengőt tett ki. Ennek következtében a második kérésre is ki lehetett adni, természetesen jog szerint, a bizonylatot, hogy az illető szerv semmiféle hátralékkal nem tartozik a Társadalombiztosító Intézetnek. Ebből kiderül, ho^y az elnök urat azon a réven, hogy az^ illető gazdasági szervvel valami vonatkozásban van, semmiféle vád nem terhelheti, (Ügy van! Ügy van! a középen.) nem terhelheti pedig azért, mert először az elnök úrnak semmi néven nevezendő befolyása nem volt arra, hogy ezek a bizonylatok kiadassanak, hanem kiadattak ... (Rothenstein Mór : De az ő felelőssége mellett lehet csak kiadni ! — Strausz István: Rendben volt ez!) t. képviselőtársam nyilván nincs eléggé informálva arról, (Rothenstein Mór: Ezt ismerem!) hogy az ügymenet ügyeit a vezérigazgató intézi és ennek következtében a vezérigazgató hatáskörébe tartozik vitás esetekben annak elbirálása, vájjon az ő maga hatáskörében elintézheti-e az illető ügyet, vagy sem. Amennyiben az ő hatás55*
