Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-410
378 Az országgyűlés képviselőházának Mindez azonban nem tart engem vissza attól, hogy interpellációmat elvi okokból el ne mondjam. Az elvi ok pedig^ az, hogy az az etatizmús, amely megnyilvánul a kormány egész politikai rendszerében. (Fábián Béla: Szocializálnak mindenit!) szellemét ki akarja terjeszteni olyan területekre is, ahol a művészeti szabadság elveit eddig tiszteletben tartottáik. Művészi magánvállalkozáshoz még eddig nem mer hozzányúlni az állam, hanem inkább igyekezett azt elősegíteni, hogy ezzel a művészet szabaíd versenyképességét biztor sátsa és ezt a területet minél jobban megmunkálhatóvá tegve. Most mutatkozik^ először az a szándék, hogy még ezen a téren is meg aikaria tenni az állaim beavatkozás a maga kísérleteit és ha ina mée- nem is sikerült, maera, a szellem azonban ebből világosan visszatükröződik. Igen t. Ház! Anniikor ma a kultúrában^ a kultúra minden területén és főként a színházi kultúrában a legsúlyosabb válság jelenséseiviel találkozunk. (Ügv van! Ügv van! a s?élsőbaloldalon.) amikor azt látjuk, hogy a színházi vállalkozáisolk gondokkal küzdenek és tönkremennek, amikor azt látiuk. hosrv a színészek, művészeik és az e<™éb színTiáyi szeméi vzet ecész na^v tömege kenyér nélkül áll, (Fábián Béla: Mint az egész ország.) amikor a színészet az egész országban a legszomorúbb, fái dal inas vergődésben sínylődik, Budapesten pedig igen érdemes, nasrvmultú színházak fenntartása milyen hihetetlen nagy küzdelemmel és gonddal jár — hiszen itt van a Belvárosi Színház problémáia is. ahol két ieren kiváló művészember vezette eddig a színházat, de a mostani gazdacáét viszonvok mellett kétségessé vált. hoery vállalkozbatnaik-e tovább is erre a fela'datra par excellence művészemberek, akiknek az egész világon wagy tiszteletük és becsületük van, — altkor kérdezem a t. kormányt, hogyan is gondolhatott arra. hnp-v ezt a területet még ő maga is monopolizálja és kizárja onnan a tehetségek szabad érvényesülését? örvendek anniafk. hogy ez iá veszedelem nem fenyeget, de kénytelen voltam r ezt ann'ál inkább elmondani, mert már abból a szempontból is furcsának találnám, ha az állam itt egy új színházbérlettel próbálkozott volna, hoery köztudomású dolos:, hop^y a t. kultuszkormány már két esztendőn keresztül nem fizette ki a Nénszínházniaik. amelynek épületében a Nemzeti Színház talált otthont, a bérleti öszszftp-et, (Zaj.) úgvbop-v kénytelen volt a Népszínházi bizottmány, amelynek magam is tagja vagyok, arra az álláspontra 'helyezkedni: mintho^v a t. miniszter úr nem fizet, felbontja a szerződést, A miniszter úr azonban óvatos volt, mert aimnakidején felügyeleti hatóságánál fogva a népszínházi bizottmány által és <a Nemzpti Színház israzfraitósága által aláírt szerződést nem is hagyta jóvá, ho°"v módot és lehetőséget teremtsen miaffáínaík arra, bog 1 " később a fizetési kötelezettséget mesrtagadia. A t. miniszter úr tehát rozsra is súlyos anyaffi p-nndokkal és nehézséarekkel küzd tárcája körén belül. Fnwr.fl.n gondolhat akkor arra, hogy e^v új színháziat vesrven bérbei Az is köztudomású dolog, hogy a kultuszkormány már régóta nem fizette ki az Opera villanyszámláját a fővárosnak, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) aminthogy egyéb villanyszámlákat sem fizet ki. (Farkas István: Hová teszik a pénzt? — Zaj.) Nem fizeti ki a bábaképző intézet és a klinikák villanyszámláit sem és a főváros természetesen azokból a fontos szociálpolitikai érdekek-410. ülése 1930 június 18-án, szerdán. bői, amelyek ezekhez fűződnek, nem engedheti, hogy becsukják ezeket az intézeteket és betegeket nem kergethet ki az utcára, tehát maga fizeti a villanyszámlákat, ahelyett, hogy a kultuszkormány teljesítené a maga kötelezettségeit. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez már, engedelmet kérek, ellenkezik azzal az etikai felfogással is, amelyet elsősorban a kultuszkormánynak és a kormánynak kellene dokumentálnia az^ egész gazdasági és társadalmi élet okulására. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert méltóztassanak elképzelni azt a lehetőséget, azt az esetet, ha a kultuszkormánynak e példaadása alapján mások, magánosok is hasonlóképpen nem fizetnék ki számlájukat, mert azt mondhatják, erre a legjobb erkölcsi forrást nvujtja maga a kultuszkormány, (Ügy van! Ügy van! a szélsobaloldalon. — Farkas István: Ez anarchia!), amely mint kultuszkormány, a legfőbb erkölcsöknek, az erkölcs rendiének esztétikai forma tekintetében is őre- (Üay van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: A Collegium Hungaricumokba kiküldik a gyerekeket!) Nagyon sajnálom, hogy a kormánynak, különösen ia kultuszkormánynak fizetőképtelensége itt mindig kiderül, (Farkas István: Oődhe jutott a kultn szkormány!) Hisz t. képviselőtársaim is beszéltek több ilyen esetről, hogy kénytelen a k'ormány kölcsönökkel operálni, hitelműveleteket végezni, hogy bizonyos kötelezettségeit teljesítse. Például Szegeden is ilyen eset fordult elő ; Budapesten pedig visrasztalan a helyzet ebből a szempontból. A főváros és a kormány szembekerültek egymással, aminthogy a népjóléti kormány sem fizeti meg a kórházi ápolási díiakat, teljesen lehetetlen álláspontra helyezkedik, és akkor még a t. kultuszminiszter úr Budapest ellen hanerzatos jelszavakat bocsát ki, mondván, hogy Budapest a kultúrára nem áldoz annyit, mint a vidéki nagyvárosok és akkor írja azokat a cikkeit, amelyek Nagy-Szeged és Nagy-Debrecen stb. címeken szoktak megjelenni, azért, hogy Budapest ellen hangulatot támas'szon. Mint Budapest egyik polgára, mint törvényhatósági bizottsági tagja és mint budapesti képviselő tiltakozom a miniszter úrnak ez ellen a nem egészen jóhiszemű beállítása ellen Budapest fővárosával szemben, mert igenis kulturális célokra Budapest annyit áldoz felesen és olyan formában is, amire nem is kötelezhető, hogy a t. miniszter úr ebben a tekintetben semmiféle kifogást Budapest ellen nem emelhet. (Gál Jenő: A miniszter úr Észtországban van, hogy nem jelenik meg a Házban?) Az etatizmusnak. az állami trösztösítésnek ez a kísérlete csődöt mondott. Remélem, hogy a jövőben meg sem próbálják az efajta kísérleteket, mert ez. azután egészen végzetes és szomorú helyzetet teremtene művészi téren is. (Éljenzés a baloldalon. — Farkas István: Hol van a miniszter?! Idézzük meg a minisztert!) Elnök: Az interpellációt a Ház a vallásés közoktatásügyi miniszternek adja ki. Következik Györki Imre képviselő úr interpellációja az összkormányhoz. (Gál Jenő: Hol van az öisszkormány? Egy sincs itt! — • Fábián Béla: Bolettáznak! — Farkas István: Lemondott a kormány? — Fábián Béla: Lemondott arról, hogy bejöjjön a képviselőházba!) Urbanics Kálmán jegyző (Olvassa): «Interpelláció a m. kir. kormányhoz az Országos Társadalombiztosító Intézet elnökének összeír értetlensége tárgyában,
