Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-406

248 Az országgyűlés képviselőházának 406, Ez is az állam hatalmában van, akkor szál- ' lítja le őket és úgy, ahogyan és amikor neki tetszik. Nem akaróin ezzel azt mondani, hogy olyan organikus intézkedéseket tegyen a kormány, amelyek évtizedekre szólnak. Én egyet követelek meg a kormánytól és egész joggal, * hogy olyan intézkedéseket tegyen, amelyek a földbirtokot az elnyeléssel fenyegető momentán válságtól legalább egy évre kimentsék. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon-.) Nem látok ugyan jeleket arra, hogy a kormány ezekhez az intézkedésekhez hozzányúlna, szóval minden indokom meg volna arra, hogy politikai bizalmatlanságomnak nyiltan is kifejezést adjak; hiszen kifejezést adtam ennek a költségvetésnél is, amikor azt mondottam, hogy megszavazom ugyan a költségvetést, mert az országnak van rá szüksége, (Jánossy Gábor: Ügy van!) de ez nem jelent egy hajszálnyi, bizalmat sem a kormány közgazdasági politikája iránt, amellyel, szemben a legmeszszebbmenő bizalmatlansággal viseltetem. Megindokoltam azt is, hogy miért. Megmondottam, hogy én nem találom megbocsáthatatlan bűnnek, ha egy kormány teljesen jóhiszemüleg a legjobbat akarva hibás úton indul el, hiszen emberek ők is, hibázhatnak. Igaz, hogy az ilyen hibának alkotmányos államokban le szokták vonni a politikai konzekvenciáit, de én^ még ezt is elengedem; de azt, hogy a kormány megmarad egy általa is rossznak felismert úton, megmarad azon az úton, amely az országot ebbe a helyzetbe hozta, azt én végzetes közgazdasági bűnnek tartom, amelynek meg lesznek a maguk nagyon súlyos politikai következményei. Azt, hogy >a vidéken mi a helyzet, az elhangzott -beszédeik után részemről is színezni nem kívánom. Nem vagyok nagyon ijedős természetű ember, de igen sokszor virrasztok órákig éjszaka, elgondolkozván azon, hogy mii lesz, ami majd itt bákövetkezik, és amikor azt látom, hogy ezeknek a gazdiasági bajoknak a forrása nem a tudáshiány, nem a jóakarat és a jó szándék hiiánya, hanem -egy elítélendő viszony, amelyben iaz ország vezetősége a közgazdasági vállalatoknak elkötelezettjévé züllik, amikor azt látóra, hogy az ország sorsát intéző főtisztviselőinek jelentékeny része gazdasági inkompatibilitásiban van, díjazást kapván olyan vállalatoktól,- melyek — mint Wolff Károly t. bánatom mondta .— minduntalan ott előszobáznak a kormánynál, mindenféle előnyöket koldulva a maguk részére — amikor azt látom, hogy a volt miniszterek legnagyobb része Is benn ül ezekben a vállalatokban, amikor álképviselők nagy része összeférhetetlen állásokban van; (Ügy van! Taps balfelől ) amikor a Felsőháznál is ugyanezt látom, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) amikor azt látom, hogy az ország érdekei jóformán magánérdekeknek r vannak áldozatul dobva, akkor t. Képviselőház, a bizalmatlanság indokolt volna. Es kénytelen vagyok figyelmeztetnii a kormányt, annak ellenére, hogy megszavazom az appropriációt is, — mert" nem szeretném, ha itt gazdasági bajok keletkeznének, hiszen minden legkisebb r zűrzavar, ami történnék, a pengő romlásával járna, ezt pedig végzetesnek tartanám az ország sorsára — (Ügy van! a jobboldalon.) mégis szükségesnek tartom a kormányt figyelmeztetni arra: vessen véget ezeknek a tarthatatlan állapotoknak, mert ha nem vet véget, mi leszünk kénytelenek figyelmeztetni azt a kint elégedetlenkedő, rongyokban járó népet, hogy azok az «urak», akiket ők emlegetnek és gyűlölettel emlegetnek, — talán joggal — azok az urak nem ülése 1930 június 12-én, csütörtököú. mi vagyunk, azokat Budapesten keressék. Egyébként a javaslatot elfogadom. (Helyeslés és taps balfelől.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr óhajt szólani. Bud János kereskedelemügyi miniszter: (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) T. Képviselőház! En Gaal Gaston t. képviselőtársam beszédének csak egy részére akarok röviden reflektálni, és pedig arra a részére, amelyben a vezetésem alatt álló minisztérium egyik fegyelmi ügyé- * vei foglalkozott. (Halljuk! Halljuk!) Kijelentem, hogy ezekben a kérdésekben elvben és minden tekintetben teljesen egyetértek Gaal Gaston t. képviselőtársammal. Aki ismeri nyolcévi működésemet, az tudhatjia azt is, hogy mindig a leghatározottabban, a legerélyesebben léptem fel minden visszaéléssel szemben ^ s nem voltam hajlandó eltűrni a legkisebb hibát sem. Igen t. képviselőtársam említett egy esetet, amely tényleg hosszú időn át elhúzódott, és pedig abból az okból kifolyólag, mert a tisztviselők olyan fegyelmi ügyeiben, amelyek főrészében tulajdonképpen bíróság előtt van döntés, rendszerint a bírósági tárgyalások befejezése után szokott a döntés bekövetkezni. (Reischl Richárd: Le kell tartóztatni, úgy, mint a honvédelmi minisztérium esetében! — Zaj.) Mindennek ellenére, amikor átvettem a minisztérium vezetését, erről az ügyről tudva, félretéve ezt az elvet elrendeltem a fegyelmi eljárás lefolytatását. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Az illető tisztviselő egy választott bíróság- illetékességét fogadta el. (Gaal Gaston: Ezt mondja ő. A tanúvallomások mást mondanak! — Nagy zaj.) Én egyáltalán nem védelmezem. Ennek alapján az egész kérdést olyannak találtam, hogy az illető tisztviselő minden körülmények között szabálytalanul járt el, és ezért függetlenül a bíróság eljárásától, a szabálytalanság dolgában elrendeltem a fegyelmi eljárást. A fegyelmi eljárás megtörtént, az. illető tisztviselőt elítélteik, ezt én magam is szigorítottam s az illető tisztviselő most már nincs a kereskedelmi minisztérium szolgálatában. (Zaj.) A kérdés a bíróság előtt van. Nem tudom, hogy a bíróság milyen álláspontot fog elfoglalni. Természetesen, ha a bíróság elítéli őt, akkor a fegyelmi ügy ebben ez értelemben tovább fog folytatódni. Én csak azt akarom megjegyezni, hogy menten intézkedtem ennek a fegyelmi ügynek lefolytatására, a fegyelmi eljárás megtörtént, s az illető tisztviselő az én minisztériumomban ezidőszerint nincs. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter úr óhajt szólani. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Nem kívánok szólni.) Nekem azt jelentették, hogy szólani kíván a miniszter úr. (Nagy zaj.) A napirendünkhöz melyik szónok következik! Perlaki György jegyző: Propper Sándor! (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon és a középen.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Szíveskedjenek akik távozni akarnak, ezt csendben megteimi. (Kabók Lajos: így néz, ki a magyar törvényhozás!) Csendet kérek, képviselő urak. (Graeffl Jenő: Érdemeket kell szerezni a meghallgatáshoz! — Rassay Károly: Megvárjuk a népvándorlás lefolyását! — Derültség és zaj.) Ismételten kérem az állvamaradt képviselő urakat, szíveskedjenek vagy helyet foglalni, távozni, (Folytonos zaj és mozgás a jobboldalon. — Rassay Károly: Nem szabad távozni!) mert különben névszerint leszek kénytelen megnevezni az illető képviselő urakat. (Zaj.) Szi-