Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-406

Àz országgyűlés képviselőházának 406. sek előterébe állították. A munkálatok elkészítésére Papp Géza helyettes államtitkár kapott megbízást, aki a félhivatalos tájékoztató szerint a tervezetet már el is készítette és legközelebb megküldik az érdekeltségeknek, azután a nemzetgyűlés elé kerül és már ki is jelölték — mondotta a félhivatalos közlemény — a kérdés előadóját, és a kérdés tanulmányozására a népjóléti és a kereskedelmi miniszterek Papp Géza és Andor Endre államtitkárokat Bécsbe küldöttek ki. S a kérdés csak vajúdott tovább, úgyhogy a következő esztendőben, 1925 március 6-án újabb küldöttség, a Szakszervezeti Tanács küldöttsége jelent meg a miniszterelnökségen és a miniszterelnök .részvételével konferenciát tartottak, amelyen Vass József népjóléti miniszter kijelentette, hogy a törvényjavaslatot már elkészítette és egy-két héten belül az érdekeltségek megkapják, hogy minél előbb letárgyalják és azután a nemzetgyűlés elé vihető. A kormány rajta lesz, hogy a nemzetgyűlés programmjába olyan módon illesszék be, hogy minél előbb törvénnyé válhasson. A konferencián elhangzottak dacára azonban a kérdést továbbra is pihentették, úgyhogy az 1925. év végén Pey

er Károly képviselőtársam nyújtott be határozati javaslatot, amelyben sürgette a munkanélküliség elleni biztosítás kérdésének, megoldását. A javaslat felett döntött.is a nemzetgyűlés és Vass József népjóléti miniszter elfogadásra ajánlotta a javaslatot, mondván, hogy: «Kérem a határozati javaslat elfogadását». A rövid, lakonikus, támogató felszólalás után a nemzetgyűlés el is fogadta a javaslatot és ennek dacára még a mai napig sincs ebben a kérdésben komoly intézkedés, ennek dacára a munkanélküliség kérdése esztendőről-esztendőre mind siralmasabb helyzetbe^ kerül. 1925 december 16-án újból nyújtottam be törvényjavaslatot és Vass József népjóléti miniszter úr azt mondotta (olvassa): «Ami azt illeti, hogy a kormány a népjóléti miniszter ígéretének megfelelőleg tárgy altass a le a miinkahiány esetére szóló törvényjavaslatot, bátor vagyok megjegyezni, hogy most sürgősen egyelőre még nem tudom letárgyaltatni és a nemzetgyűlés elé terjeszteni.» Itt már megkezdődött a miniszter úr halogató politikája és a kérdés tovább aludt, a munkanélküliség ügyében továbbra sem történt semmi, úgyhogy 1926 március 17-én újjabb interpellációt mondottam el a Képviselőházban, amelyre Bud János kereskedelemügyi miniszter úr válaszolt és azt mondotta (olvassa): «Ami a munkanélküliség ellen való biztosítás kérdését illeti, a népjóléti miniszter úr nevében kijelentem, hogy ezt a tervezetet ő már megküldötte az^ érdekképviseleteknek megfelelő hozzászólás végett. Az érdekeltségeknek módjukban van minél rövidebb idő alatt észrevételeiket megtenni.» Az észrevételek megtétele nagyon sokáig nem történt meg, úgyhogy 1926 április hó 24-én Esztergályos János képviselőtársam nyújtott be határozati javaslatot, majd 1926 májusában kezdődött, meg az érdekeltségek bevonásával a tervezet felett az ankétezés. 1926^ november 16-án feloszlatták a nemzetgyűlést és 1927 március 27-én az új Képviselőházban ismét interpellációt kellett elmondanom a munkanélküliség kérdésében, mert a korábban elhangzott ígéretek, miniszteri kijelentések és házhatározatok ellenére a munkanélküliség kérdésében továbbra sem történt semmi. Mindaddig, amíg ez érdekeltségek ezzel a kérdéssel nem foglalkoztak, a népjóléti miniszter úr részéről biztató kijelentések hangzottak el, olyanok, amelyekből sokan arra követkéz- I ülése 1930 június lé-én, csütörtökön. 237 tettek, hogy végre a sok kijelentés megoldás felé fogja vinni legnagyobb társadalmi problémánkat, a munkanélküliség kérdését. Amidőn azonban az érdekeltségek foglalkoztak a törvénytervezettel ankétek keretében, akkor az ankétek ^megtartása után megváltozott a miniszter úr állásfoglalása is, mert a gyáriparosok ajánlatot tettek ia miniszter úrnak, azt ajánlották, hogy a munkanélküliség esetére szóló biztosítás helyett az aggkori és rokkantbiztosítás kérdését valósítsa meg és kijelentették, hogy ennek költségeit hajlandók is vállalni. Amidőn ezt az ajánlatot megtették a népjóléti miniszter úrnak, attól az időponttól kezdve a miniszter úr véleménye és felfogása is egészen megváltozott ebben a kérdésben és a nyilatkozatai egészen másképpen hangzottak el, úgyhogy egyenesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy ő ezt a kérdést nem hajlandó megvalósítani és a vonatkozó törvényjiavaslatot. nem hajlandó a Képviselőház elé terjeszteni. Éppen ennek következtében 1927 november 23-án Peyer Károly képviselőtársam interpellálta újból a kereskedelemügyi és a népjóléti minisztert a munkanélküliség csökkentése és a munkanélküliség esetére szóló biztosítás kérdésében. S így folyt a küzdelem a törvény hozás on belül a munkanélküliség esetére szóló biztosításáért 1928-bian a költségvetési vitánál is, miajd 1928 március 23-án magam ismételten nyújtottam be határozati javaslatot a munkahiány esetére szóló biztosítás megvalósítása érdekében, de a miniszter a ja vaslat elutasításával felelt és nemcsak ia munkahiány esetére szóló biztosítás megvalósítását ellenezte, hanem ellene szegült annak is, hogy az egyes városok és törvényhatóságok a munkanélküliek segélyezését vagy biztosítását bevezessék. Ugyanez év július hó 24-én Farkas István képviselőtársam terjesztett be javaslatot az iránt, hogy a Képviselőházat ne küldjék hoszszú nyári szünetre és még- mielőtt nyári szünetre megy a Képviselőház, a munkanélküliség kérdését, az ország gazdasági és szociális problémáit tárgyalják le. Ha emlékeznek, még a képviselő urak, tudni ok kell, hogy ez rendkívüli viharos ülés volt, amelyen Farkas -István képviselőtársam erélyesen követelte, hogy a parlament előzőleg tárgyalja le ezeket a szociállis problémákat. Vass József népjóléti miniszter, akkor helyettes miniszterelnök válaszolt éis a következőkét mondotta (olvassa): «Nincsenek kellően előkészítve a szociállis javaslatok. A kormánynak az, a törekvése, hogy a, jövőben foglalkoztassa a Házat szociális javaslatokkal. Elismerem, hogy a szociális biztosítási rendszer akkor lesz; teljes, ha törvénybe iktatják a munikahiány esetére szóló •biztosítási is. Ez a szándéka a kormánynak. Nem tartom alkalmasnak az ország gazdasági helyzetét arra, hogy újabb szociális terheket valósítsunk meg». S bejelentette, hogy a miniszterelnök úr a parlamenti szünet után intenzívebben akar foglalkozni a gazdasági kérdésekkel és egészen különleges módon akarja, a gazdasági problémáikat megoldani. Ezek után nem történt semmi, A parlamentet háromhavi szünetre küldték. Farkas István képviselőtársam javaslatát pedig elutasították. Éppen ezért, mert ez a kérdés továbbra is a halogatás stádiumába jutott, 1928 november 28-án Györki Imre képviselőtársam sürgette napirendi vita keretében a munkanélküliség esetére való biztosításról szóló indítvány megindokolását, majd december 5-ón ismételten én interpelláltain s azt mondottam,'hogy elérkezett az utolsó pillanat arra, hogy a kormány ezt a pro35*