Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

224 Az országgyűlés képviselőházának 405. ülése 1930 június 11-én, szerdán. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Jól mondotta t.^ képviselőtársam, hogy a parlament kapuzárás előtt áll, annyival is inkább, mert e parlamenti kapuzárás után országunkra nézve igen jelentős események fognak lejátszódni. Nagyon jól tudjuk azt, hogy a miniszterelnök úr külföldre, Angliába utazik. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. (Kataók Lajos: Szónokot számosan üdvözlik! — Rothenstein Mór: Legyen sötétség! — Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Hegymegi Kiss Pál: Méltóztassanak megengedni nekem, hogy az appropriációis javaslat vitájálba'n néhány olyan kérdéssel foglalkozzam, amely talán nem részletkérdés, de ezt az országot általánosságban véve a legteljesebb mértékben érdekli. Méltóztassanak megengedni nekem, hogy ne annyira a kritikus szemüvegén keresztül lássam ezeket a kérdéseket, hanem mint 'becsületes magyar ember kérjem a magyar kormányt arra, hogy bizonyos helyzeteken változtasson, mert akármint tesszükvesszük és akármint szépítjük ezt a dolgot, az ország igen súlyos gazdiasági válságban és e gazdasági válság folytán igen súlyos erkölcsi válságban is van. Ezt az országot vissza kell adni önmagának és erre az én meggyőződésem szerint az ezidőszerint uralmon lévő kormány hivatott. A miniszterelnök úr legutóbb a Budapesti Hírlap hasábjain egy ünnepi cikkében azt mondotta, hogy egy államférfiú, akinek történelmi célkitűzései vannak, pillanatnyi hajokkal és veszedelmekkel egyáltalában nem törődik. A történelmi célkitűzés meg*valósítása a fő. Legalább i® mi ezt vettük ki ebből a cikkből. Sajnos, a miniszterelnök úrnak ez a tétele nem áll meg, mert olyan súlyos gazdasági válságban és olyan súlyos erkölcsi válságban vagyunk, -— és ezt az urak is mindi éppenúgy nagyon jól tudják és érzik, mint mi — hogyha ezen változtatások nem lesznek, abban az esetben akármennyire is higyjenek és bízzanak az urak a miniszterelnök úr országié- és kormányzó képességében, én a magam részéről feltétlenül súlyos veszedelmeket látok és e veszedelemre figyelmeztetnem is kell a tisztelt Házat. A gazdiasági válságnak újabb súlyos fázisához jutottunk, amelyért a kormány felelős. Az utóibibi időben résztvettem több kongreszSKuson, ipari érdekeltségek kongresszusán, kereskedelmi és agrárérdekek kongresszusain. Mindenütt egyet láttam: e nagy szomorúság mellett ma már odajutottunk, hogy mindegyik foglalkozási ág féltékenyen őrzi azokat a lehetőségeket, amelyeken belül legalább a mindennapi kenyerének kis részét biztosíthatja magának. Az iparos haragszik a kereskedőre, a kereskedő haragszik az iparosra. Elég ebben a tekintetben utalnom például a cipészek közötti mozgalomra az érdekeltségek meghallgatása nélkül kiadott rendeletek tekintetében. Amikor a határvonal kellőleg meghúzva nincs, elszomorodott szívvel kellett látnom az érdekeltség gyűlésein, hogy a gazda áz iparos, az iparos a gazda dolgaival és a kereskedő dolgaival hogyan foglalkozik. Egyáltalában, azt kell mondanom, hogy a földlmívelésügyi miniszter úr kereskedelmi miniszteri tevékenységet folytat, — a legutóbbi rendeletei szerint — a kereskedelemügyi miniszter úr pedig a földmívelésügyi miniszter úr tevékenységét teljesíti. (Kun Béla: Nyakába varrták!) Ez a rendszertelenség és ez a káosz mind azt bizonyítja, hogy gazdasági kérdésekben a legteljessebb mértékben kapkodás folyik. Ha hallgatjuk a pékeket, halljuk az ő sérelmeiket, ha hallgatjuk a henteseket, halljuk az övéiket, ha hallgatjuk a gazdákat, látjuk az ő sérelmüket. Mindebből azt a szomorú tényt kell megállapítanom, hogy a kormány a helyett, hogy koncepciózus gazdasági politikát kezdett volna, most .az egyik, most a másik foglalkozási ág rovására igyekszik időmként és esetenként az elégedetleneknek segítséget nyújtani. Higyje el a pénzügyminiszter úr, hogy kétségbe vagyok esve, annak láttára, hogy szembe fogják állítani a fogyasztóval a gazdaközönséget egy agrárállamban. Kétségbeejtő lesz ennek a következménye, ha ráuszítják az agrártársadalomra a fogyasztóközönséget, amely tényleg nem bírja megfizetni az élelmicikkeket. Nem tudom, hogyan képzelik az urak ezen segíteni. Tessék tudomásul venni, hogy hallatlan elkeseredés van a kormány iránt is. Voltam egy kongresszuson, ahol ott volt a minisztérium képviselője, ott volt a főispán és nem hallottam ott mást, mint azt, hogy az egyik szakminiszternek a miniszterig székből való távozását sürgették, mint olyanét, aki nem ért a dologhoz. Szoktunk tartani beszámolóbeszédeket. Az én beszámolóimon nem szokták ellenfeleimet megabcugolni. Amikor azonban a belügymi; niszter úrnak a titkos választójogra vonatkozó álláspontját leszögeztem, kérnem kellett a publikumát, azt a publikumot, amely mindezideig fegyelmezett volt, hogy a nemtetszésnyilvánításoktól tartózkodjék. Tessék ezeknek az uraknak őszintén belátniok, hogy az ország rettenetes helyzetben van és ezen csakis úgy lehet segíteni, ha azt, ami van, biztosítjuk a nemzetnek. Tessék a visszaélésekkel szemben, amelyek sorozatosan jelentkeztek, amelyeket akormány tagjai is látnak, minden kímélet nélkül a korbácsot kézibe véve eljárni. Mihelyt itt jó példát látnak, abban a pillanatban az országban bizonyos köznyugalom áll be. Méltóztassanak elhinni, hogy a közélet tisztességének biztosítása olyan elsőrendű dolog, hogy ezt nem is kormánypolitikának, hanem nemzetmentő politikának tartom, úgyhogy • ebben az irányban feltétlenül szükséges eljárni. Meg kell mondanom a másikat is. Hiába minden vita, ennek az országnak meg kell adni a titkos választójogot. (Kuna P. András: Rákerül a sor!) Hiába szónokol Kuna P. András és hiába szónokolnak mások, amint az egész világon, úgy Magyarországon is ezekben f a kétségbeesett időkben parancsoló szükségként jelentkezik a titkos választójog. Egyet mondok az olyan embereknek, akik most az ellenkezőről szónokolnak: mennél később adják meg a titj kos választójogot az országnak, annál kevésbbé tudják ennek az országnak polgári alapját biztosítani. Kérve-kérem álkormányt, és ismételten kérve-kérem a kormányelnök urat — ismételten erről^ az elcsépelt témáról beszélek — méltóztassék álláspontját megváltoztatni, fogjon össze az egész nemzet, méltóztassék megadni a titkos választójogot. Most ismétlem azt, amit saját városom közönsége előtt -már elmondottam, de el kell mondanom itt is. Mikor volt titkos választójog ebben az országban? Egyetlen egyszer, mert sem a forradalom alatt, sem a kommunizmus alatt nem volt, csak akkor volt, amikor az első nemzetgyűlésen Horthy Miklóst Magyarország kormányzójává megválasztották. Máskor nem volt titkos választójog ebben az országban. Ne tessék félni ettől, mert bár kétségtelen, hogy a titkos választójog nem csodálatos arkánum, amely-