Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

Az országgyűlés képviselőházának WS. ma nagyobbak, mint a múltban az összkiadások voltak. Azt mondja azután Fábián képviselő úr, hogy: a szövetkezetek. Ebben azután nincs igaza. Nincs igaza pedig azért, mert az iparosok és kereskedők bajait és nyomorúságát nem a szövetkezetek okozzák. Az a pár államilag agyontámogatott szövetkezet ugyan vidéken egynéhány ilyen exisztenclának a létét veszélyezteti talán, általában azonban nem ez a bajuk. Még az sem a bajuk, hogy a jegyző vagy a tanító bentül a szövetkezet igazgatóságában. Az iparosok és kereskedők bajai egészen -másutt vannak. A lakosság leromlott fogyasztóképességében van a baj. Abban van a baj, hogy az iparos nem tud eladni semmit, mert senki nem^ tud venni semmit. Tessék elmenni egy dunántúli vásárra. Nem oda, ahol nagybirtok van, hanem oda, ahol kisgazdák gazdálkodnak. Tessék azon a vásáron végigmenni és végignézni azt a fájdalmas látványt, amikor száz és száz ember tolong ott a csizmás sátrak között és nem tud vásárolni semmit. (Zaj a jobboldalon.) A nyomorúság oikát tehát a lakosság vásárlóképességének erős csökkenésében keli ke-, resnünk. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez igaz!) P]zen kell segíteni és lehet is segíteni. S itt azt kell mondanom, hogy ha valami vonzza a tömegeket a szociáldemoikratapiárt felé, akkor ez az a hit, — és ezt a hitet alátámasztja a mi pro grammunk — hogy igenis, a szociáldemokratapárt erős akarattal és elszántsággal ezeken a bajokon tudna segíteni. (Ellenmondások és felkiáltások a jobboldalon: Hogyanf — Zaj.) Hogy azonban a szociáldemokratapártnak az állami életre nagyobb befolyása legyen," mint ma, annak előfeltétele egy demokratikus választójog és egy demokratikus választójogon alapuló kormányzati rendszer, amely fordítottja a mainak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nálunk a mai kormányzati rendszer maga nevezi ki a képviselőit, míg demokratikusan kormányzott országokban a többségből alakul ki a kormány. A többséget azonban a nép szabadon választja. Önök nem állíthatják azt, hogy Magyarországon a legutóbbi harminc esztendőben lett volna szabad választás. Magyarországon legutóbb 1905-ben volt szabad választás, amikor gróf Tisza István kijelentette, hogy nem avatkozik bele a dolgokba. Azóta Magyarországon szabad választás nem volt, még a Friedrich-féle választás sem volt szabad annak ellenére, hogy általános, titkos, egyenlő választójog alapján történt, mert akkor olyan terror tette lehetetlenné a munkásság képviselőinek fellépését, amely terror elől hátrálni volt kénytelen. (Jánossy Gábor: Széli Kálmán alatt szabad választás volt!) : Tisza István alatt szabad választás volt, azóta tiszta választások nem voltak. (Jánossy Gábor: A törvény, a jog, az igazság! — Kun Béla: Nem baj, hogyha nyilt szavazás van is, csak tiszta legyen a választás!) Mindennek előfeltétele a demokratikus kormányzati rendszer. Egy demokratikus kormányzati rendszernek, amely a népben gyökeredzik, nem kell pretoriánus sereget eltartani, nem kell régi, idejétmúlt kozák mintára magának testőrséget tartani, mert egy olyan kormányzati rendszernek befelé és kifelé megvan a maga tekintélye, az a kormányzati rendszer biátor kézzel nyúlhat a leinyesésekhez, bátor kézzel nyúlhat az állam hatalmas, nagy, bürokratikus felépítésének észszerű és okszerű lefaragásához és visszafejlesztéséhez, mert annak a népben gyökerezik az ereje, annak van és lehet ereje arra, hogy azt lefaragja, azuraküUse 1930 június 11-én, szerdán. 217 nak pedig sem erejük, sem akaratuk, sem elszántságuk nincs ehhez. Olcsóbbá teszi tehát az állami gépezetet, kisebb rezsivel dolgozik az állam, — hogy üzleti nyelven fejezzem ki magamat — ha kisebb rezsivel dolgozik, több pénz marad az adózók zsebében; ha több pénz marad benn az adózók zsebében, kisebb a kamat, ha kisebb a kamat, olcsóbban lehet termelni. Azonkívül, ha barátokat tudunk szerezni a külföldön, ha átszervezzük, dipiomáciiánkat, hogy az nocsak fecskefrakkokban sétálva élje le életét, hanem komolyan lásson hozzá a gazdasági kapcsolatoik megteremtéséhez, nemcsak apró, udvari intrikákban élje életét, hanem keményen hozzálásson gazdasági (kapcsolatok megteremtéséhez; ezen az alapon lehet ezt az országot lábraálíítani, de úgy, ahogy az urak csinálják, úgy nem lehet, úgy csak még szegényebbé lehet tenni, s ennek a szegénységnek még nagyobb szolgaság lesz a következménye. T. Képviselőház! Most még egy pillanatig csak azt kell elmondanom, hogy bár a szabadfoglalkozásúakkal szemben mondhatnám, kíméletlen brutalitással jártak el és látszólag dédelgették azokat, akik a bűvös körön belül voltak, mégis ezek kezdenek az urak ellen fellázadni. Itt vannak például a postások, az állami alkalmazottak, a legdédelgetettebb kategóriája. Természetesen a dédelgetés csak szavakban jut kifejezésre, hogy így a mi derénk postásaink, így a mi derék hazafias postásaink. Hogy a kommün alatt ők játszották a legtöbbször az internacionálét, erről nem beszélnek. Az önök felfogása az, hogy rájuk terrorizálták, de az bizonyos, hogy amint megfordult a világ, a postások voltak az elsők, akik hűségesküt tettek az államnak és azóta a postások hűségesen kitartanak a keresztény és nemzeti kormányzat mellett. Nem tagadhatják az urak, hogy a vidéken is, a fővárosban is, a kormánypárti képviselőknek leghűségesebb emberei a postások. Nos, olvassák el azt a szomorú levelet, amelyet a postások a kereskedelmi miniszterhez intéztek, azt a feljajdulást, amelyben a postások elsírják bánatukat, hogy olyan szegények, az alsóbb kategóriák olyan nyomorúságos fizetésben részesülnek, hogy maholnap kenyérre sem telik, és kilátás van arra, hogy a bolettarendszerrel még azt a falat kenyeret is megdrágítják számukra. A postások tehát már kezdik látni, hogy az ő tíz esztendős hűségük, odaadó támogatásuk csak azt eredményezte, hogy egy maroknyi szerencsésnek nagyszerű állás jutott, egy maroknyi szerencsés sütkérezhetik a hatalom fényében, a nagy tömeg azonban éppen olyan nyomorultul éhezik, koplal és nyomorog, mint a többi szerencsétlen proletár. Ezt nemcsak a postásokra lehet alkalmazni, hanem a vasutasokra is, a minisztériumok alsóbbrendű tisztviselőire is. Menjenek be a minisztériumban egy kezelőhivatalba és nézzék meg^ azokat a szerencsétlen páriákat foltozott ruhákkal, félretaposott cipőkkel, nézzék meg a hivatalsegédeket, a női mmnkaerőket. (ReischI Richárd: Nono! — Derültség jobb felől. — Egy hang a jobboldalon: És mégis mindenki vasutas és postás akar lenni!) Mert az urak politikája következtében senki sem tud elhelyezkedni a szabadpályákon. Nézzék meg a nyugdíj aso

J kat. Itt van előttem a nyugdíjasok egyik memoranduma. Megrázó szavakkal írják le kétségbeejtő helyzetüket, leírják, hogy a kormányzat még szervezkedni sem engedi őket, kimondván, hogy csak a Kansz.-ban szabad szervezkedni, holott a Kansz. nem tesz semmit az érdekükben. Kérik, hogy töröljék el a régi és új 32*