Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

214 Az országgyűlés képviselőházának I^ÖS. ülése 1930 június 11-én, szerdán. n;ak, ami bekövetkezett, elsősorban a háború volt az oka, amelyet a magyar néppel idegen érdekekért vívtak meg, t a háború, amelynek folyamata alatt az osztrák hadvezetőség hibát hibára követett - el, és amelynek folyamata alatt értéket-értékre pusztítottak el. S amikor kiégettek mindent, amikor mindenki megszökött innen, itt maradt egy atomizálódott ország, és ebben az atomizálódott országban egyetlen erő maradt meg: a szociáldemokratapárt, amelynek azonban nem volt parlamenti képviselete, és amely egyenesen az utcáról került kormányzásra. (Zaj.) Itt bosszulta .meg magát Tisza István politikája. (Simon András: Miért engedték a kommunizmust?) Majd erre is felelek. (Zaj.) Németországban nem tört ki a kommunizmus, mert Bismarck már 1871-ben megadta az általános, egyenlő és titkos választójogot és lehetővé tette a német munkásságnak a parlamenti munkában való részvételt. (Zaj jobbfelöl.) Ausztriában a munkásság részese volt a parlamenti küzdelmeknek, megszerezte magának a kellő gyakorlatot, Magyarországon azonban elzárták a munkásságot, a népet a képviselőháztól, mint ahogy ma is elzárják, és amikor bekövetkezett az összeomlás, akkor mindannyian eltűntek, csak a második összeomlás idején bújtak elő az urak, és akkor igyekezett mindenki alibit bizonyítani. Akkor keletkezett Magyarországon az a szörnyű és — mondhatjuk — szörnyen ostoba legenda, amelyet Wolff képviselő úr mondott a tőrdöfésről, hogy mi szociáldemokraták, akik Budapesten gyűlést sem tarthattunk, akik külön-külön meg voltunk számolva, akiket, ha Budapestről leutaztunk, detektív kísért, mi okoztuk, hogy a háború a mi hátrányunkra végződött. Nem Amerika beavatkozása, dehogy, nem a búvárhajóharc és ezzel a fél világnak ellenünk való haragítása, nem, hanem a szociáldemokrácia. T. Képviselőházig En utoljára kívánok erről a kérdésről beszélni és még csak azt állapítom meg, hogy ez ép olyan legenda, ép olyan mese, mint amilyen legenda és mese mindaz, amit Wolff képviselőtársam itt összehordott a szociáldemokrácia ellen. Ha ezekkel az eszközökkel akarja a szociáldemokratapártót legyőzni, akkor csak azt kívánom neki, hogy Isten éltesse addig, amíg ezekkel az eszközökkel le tudja győzni, mert akkor nagyon öreg ember lesz, mi pedig nagyon nagy párt leszünk, (Jánossy Gábor: A kommunizmus Károlyi Mihály nevéhez tapad, ő csinálta! Most is intrikál Londonban és Amerikában! — Krisztián Imre: Önökkel, a szocialistákkal karöltve csinálta! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Malasits Géza: Mondom, nem volna célja annak, hogy erről sokat vitatkozzunk, mert hiszen a valósággal szemben az urak még más olyan nyilatkozatokra és ujságközleményekre is hivatkoznának, amelyek éppen olyan tendenciózüsak, mint amilyen Wolff t. képviselőtársam beállítása, tehát a vita igazán egyoldalú volna. Az kétségtelen, hogy a kommunizmus sem következett volna be, (Kuna P. András: Ha önök nem lettek volna!) ha előzményei nem lettek volna, és ha nem lett volna meg a lehetőség annak megteremtésére. (Zaj.) Az a harangozás vagy — újabb tehnikával élve — az a vihar elé való ágyúzás mind azért történik, mert súlyosak a gazdasági viszonyok, ezek a súlyos gazdasági viszonyok pedig az embereket elkeseredettekké teszik, akik keresik, kutatják az utat, mit, hogyan lehetne tenni, hogy ebből a gazdasági kataklizmából valahogyan kikerüljünk. (Jánossy Gábor: Ügy van, erről kell beszélni, nem a multakról!) A kormány és a kormányt támogató pártok egyértelműleg azt állítják, hogy ennek a mai Magyarországbán tapasztalható szörnyű gazdasági válságnak egyik oka Trianon, a másik pedig a világválság. (Krisztián Imre: A forradalom!) Kétségtelenül igaz, hogy Trianon és az ország megcsonkítása nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a gazdasági válságot ilyen erősen érezzük. Az sem tagadható, hogy a világválságnak is nagyon erős hatása van azokra a gazdasági viszonyokra, amelyek közt élni kényszerülünk. De azonfelül, t. képviselőtársaim, van még^ valami, ami ezt a magyar válságot kiélesíti és ami ezt a magyar válságot annyira elviselhetetlenné teszi. Mert az igaz, hogy az egész világon van gazdasági válság, Németországban is, Ausztriában is, Csehszlovákiában is, tehát Európa minden államában van gazdasági válság, csakhogy mindenütt, minden országban azt látjuk, hogy nagyobb a nép ellenállóképessége a válság pusztításaival szemben, mint itt nálunk Magyarországon. Mert a gazdasági válságot kibírni a legnehezebb dolog, és a magyar nép a keresztény nemzeti kormányzat uralma alatt annyira leszegényedett, annyira legyengült, hogy alig bírja ki ezt a gazdasági válságot, amelynek kiélesedéséhez — mondom -a kormány politikájával nagymértékben hozzájárult. (Zaj.) , Nem most, hanem már a szanálás kezdetén, amikor még arról beszéltek az urak, hogy 1927-ben mintegy 52 pengő lesz a fejenkénti adóteher, rámutattunk arra, hogy ez a megcsonkult ország megfogyatkozott^ gazdasági •erejével, megszűkült piacaival képtelen lesz akkora adóterhet elbírni. Most az események nekünk adtak igazat. Ma nem 52 pengőnél tartunk, hanem ma már túl vagyunk 160 pengőn is. Az adóteherből egy fejre eső hányad Magyarországon ma több, mint 160 pengő. A költségvetés végső tétele 1400 millió, amelyből 850 millió pengő adóbevétel, amely 850 millió pengő adóbevételből 580 milliót ennek a szerencsétlen magyar népnek kell kiizzadnia forgalmi adók, vámok és egyéb fogyasztási adó jellegű adók fejében. Ez egy olyan óriási teher, hogy ez alatt nem Magyarország, hanem nálunk sokkal erősebb ország is Összeroskadna, mert ezt nem lehet kibírni. Nem lehet kibírni a túlméretezett államot, nem lehet kibírni azt a túlméretezett bürokráciát, amelynek terhei a magyar nép életerejét szívják el. (Gaal Gaston: Ez igaz!) És ahogyan a nagyok beszélnek és cselekszenek, ezt utánozzák a kicsinyek is. Mert azt a pazarlást, azt a féknélküli költekezést, amelyet az állami életben tapasztalunk, megtaláljuk kicsiben mindazoknál a közületeknél, amelyek adóból élnek. Ezt találjuk Budapest székesfővárosban is és ugyanezt tapasztaljuk — tisztelet a kivételnek — a legtöbb vármegyében: székházépítkezés, vármegyei vigadóépítkezés, fürdőépítkezés (Éhn Kálmán: Most már nem!), tehát az improduktív beruházások egész isorozata. Beszéltek ma a Speyerkölcsönről is. Amikor a Speyer-kölcsön ügyét itt e Házban tárgyaltuk, figyelmeztettük Bud (pénzügyminiszter urat, hogy a Speyer-kölcsönből fognak építeni vigadókat, fürdőket, vágóhidakat és nem tudom, mi egyebet olyan helyeken, ahol azokra semmi szükség nincsen. Erre a miniszter úr kijelentette: ezt azonban nem fogjuk .megengedni. De mégis megtörtént. Nincsen szükség arra, hogy itt városokat talán kipellengérezzek, de fel tudnék sorolni