Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-405
ÛIÛ Az országgyűlés képviselőházának 4 T. Képviselőház! Hogy mennyire retteg ez a mai politikai rendszer , illetőleg a Bethlenkormányzat, — nem akarom l a kereszténységet belevonni ebbe a kormányzati rendszerbe, mert ez csak annyiban keresztény, hogy a nevét viseli — azt bizonyítja egyfelől a munkásság és a munkásság szervezetének elnyomatása, de bizonyítja egy másik intézkedés is. Méltóztatnak tudni, hogy itt Budapesten nem szocialista, hanem erős jobboldali beállítottságú fiatalemberek megalakították a Wesselényi Reformklubot és aki ennek a Wesselényi Reformklubnak kiadványait, hírlapi közleményeit olvasta, akinek alkalma volt előadásaikat végighallgatni, vagy legalább is olvasni előadásaikat, az azt a meggyőződést meríthette azokból, hogy ez a Wesselényi Reformklub valójában semmi egyéb, mint erős jobboldali toeálítottságú, de mégis haladni akaró fiatalemberek gyülekezete azért, hogy azon a nyomorúságon, amely az országban tapasztalható, azon a .szörnyű gazdasági válságon, a falusi lakosság rettenetes elhagyatottságán, keresetnélküliségén, valamiképpen a mai társadalmi rend keretén belül segítsenek. Egészséges földreformot kívántak, de amikor erről beszéltek, rögtön hangsúlyozták, hogy nem a Jászi—Károlyi-féle földosztás jár az eszükben, hanem valami egészen más, mert hiszen nem akarják másét elvenni, hanem amit reform útján, kártalanítás útján lehet megkapni, hogy belső településsel segítsenek azon a szörnyű nyomorúságon, amely a magyar népet pusztítja. Mondom, a Wesselényi Reformklub egészséges földreformot, a falusi lakosság szociálhigiénejének feljavítását, kultúrájának emelését tűzte ki célul. Nem volt tehát szociáldamokrata összejövetel, nem a mai társadalmi rend felborításával vagy félretolásával egy új, általuk elgondolt társadalmi rendet akartak ráerőszakolni az országra, sem Marx, sem Engels, sem a többi szociáldemokrata előharcosunk és teoretikusunk eszméi nem álltak közel a szívükhözi, mégis, mert a nagybirtokot támadták, mert a papi birtokot támadták, mert rámutattak arra az irracionális gazdálkodásra, amely ezeken a birtokokon folyik, rámutattak a falusi nép elhagyatottságának okára, arra, hogy nincs termőföld rendelkezésükre, munkaalkalom pedig kevés van: mindez elég volt arra, hogy a rendőrség betiltsa ennek a klubnak további működését arra való hivatkozással, hogy a Wesselényi Reformklubnak nincsenek alapszabályai. Ennek az alapszabályait nem a Sinai-hegyen adja az Ur, tehát nem a magyar rendőrségtől távolálló hatalom, hanem éppen a budapesti államrendőrség főnöke, a belügyminiszter az, akinek ezeket.az alapszabályokat adnia kell. A belügyminiszter úr rendszerint azoknak az egyesületeknek alapszabályait, amelyek a magyar társadalmi rend keretén belül, mondjuk, a keresztény nemzeti irányt támogatják, azonnal meg szokta^ adni. Eddig csak munkásszervezetekkel történt meg, hogy két-három évig hagyták pihenni az alapszabályaikat a minisztériumban, míg azokat jóváhagyták. Ebben az esetben nem hagyták jóvá az alapszabályokat, sőt amikor a rendőrség észrevette, hogy a Wesselényi Reformklub tagjai, bár nacionalisták, s bár erős keresztény érzésüknek adtak minden alkalommal kifejezést, (Dabasi Halász Móric: Csak a földhöz nem értenek semmit!) de mert a szent és mindenható nagybirtokot es papi birtokot támadták meg, ez elég volt arra, hogy beszüntessék a klub további 5, ülése 1930 június 11-én, szerdán. működését és megtiltsák, hogy a jövőben előadásokat tartsanak. Hogy mikor fogják az alapszabályokat megkapni, hogy mikor fejthetnek ki alapszabályyzerű működést, azt nem tudja senki. En azonban sejtem, hogy mielőtt megadnák, előzőleg tárgyalni fognak ezekkel az ifjakkal, hogy valahogy olyan reformklubot létesítsenek, amely összhangban lesz azzal a beszéddel, amelyet ma Wolff Károly igen t. képviselőtársam itt tartott. (Kuna P. András: Meg fogják tapasztalni először!) Kell még beszélnem Wolff t. képviselőtársam beszédével kapcsolatban a szakszervezeti terrorról, amelyet ő a többség helyeslés-e mellett dörgedelmes szavakkal ítélt el. (Krisztián Imre: Arról töbibet fog hallgatni, mint beszélni képviselőtársam !) Ez a szakszervezeti terrorról szóló legenda olyan Öreg, mint amilyen régen szakszervezetek vannak. A legtöbb ember távol áll a szakszervezeti mozgalomtól, különösen az erősen jobboldali beállítottságú ember nem tudja megérteni, hogy miért csatlakozik annyi munkás a szakszervezetekhez, (Kuna P. András: Muszáj neki!) és minthogy nem tudja megérteni ezek vonzóerejét, azt hiszi és könnyen feltételezi, hogy itt csak terror működhet, másképpen ezek tagot nem kaphatnak. (Gaal Gaston: Ott volt a Ganz-gyár esete, ahol megverték azokat, akik nem voltak szakszervezeti tagok! — Kuna P, András: Kizavarják a munkából!) Rögtön rátérek. A szakszervezeteknek semmi szükségük sincs arra, hogy terrorral szerezzenek tagokat, (Zaj jobbfelöl.) annál kevésbbé, mert a terror útján szerzett tag nem hű tag, a terror útján szerzett tag nem megbízható tag, márpedig a szakszervezetekben csak megbízható, önfeláldozó tagokra van szükség; olyan tagokra, akiket az erőszak tart ottan, nincs szükség, ezekkel nem lehet tenni semmit. (Kuna P. András: Mondja ezt^ másnak, ne nekünk! — Ehn Kálmán: Próbáljon csak valaki kilépni!) Mondottam már, hogy Magyarországon a kémrendszer elég erősen van kifejlődve és ha látná a rendőrség azt, hogy itt valakit terrorral, erőszakkal akarnak beszervezni a szakszervezetekbe, legyen meggyőződve a t. képviselőtársam, a budapesti rendőrség megtalálná a módját annak, hogy miképpen lehet ezt ellensúlyozni. Mondom, a mesék országába tartoznak a szakszervezeti terrorról szóló elbeszélések, mert a szakszervezetekbe senkit he nem terrorizálhatnak, hanem az a körülmény, hogy Magyarországon szociálpolitika csak papíron van és csak kenetes szavakban nyilvánul meg, az a körülmény, hogy munkanélküli segélyt sem az állam, sem semmiféle közület nem ad, kizárólag csak a szakszervezetek adnak, ha egyébtől el is tekintünk, ez egymaga is annyi vonzó erővel bír minden öntudatos, gondolkozni tudó munkásra, hogy beviszi őket a szakszervezetekbe. Hogy a szakszervezetek érdekében propagandát fejtenek ki? Csak természetes, hogy minden munkás igyekszik munkástársát rábe szelni arra, hogy lépjen he a szakszervezetbe, mert minél több tagja van a szakszervezetnek. az annál jobban tudja befolyásolni a munkapiacot s annál több eredményt tudnak elérni. Hogy megvernek itt-ott egy munkást? Természetesen, ez is előfodul, bármilyen sajnálatos dolog is, de hogy ehhez a szakszervezetnek semmi köze nincs, az bizonyos, mert azt a munkást nem azért verik meg, mert nem akar tagja lenni a szakszervezetnek, hanem azért, mert
