Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

Az országgyűlés képviselőházának 4-05. ülése 1ÛS0 június 11-én, szerdán. 199 állítottam, hogy amíg Csonka-Magyarországon a vidéki főiskolákra kétszer annyit költ, mint békében, addig az elemi népiskolai oktatásra csak valamivei többet az akkori kiadások felénél, óvodai költségekre pedig esak feleannyit. Ezt az állításomat fenntartom és a költségvetés adataival igazolom. De nem tehetek róla, ha a sajtóba tévedés folytán helytelenül került bele az én felszólalásom. Az ebből vont konzekvenciákat nem vállalhatom magamra. Szinyei Merse igen t képviselőtársamnak nagyon nobilis és számadatokra felépített beszédére csak egy megjegyzésem van. A képviselő úr azt mondotta, hogy ne- feledkezzünk meg arról, hogy a beruházásoknál a z előnyösei» b dotáció azokban az éveikben történt, amikor a gazdasági válság még nem volt itt és arra senki sem számított, hogy ez a gazdasági válság be fog következni. Viszont a képviselő úr maga mutatott rá, hogy 1924/25-ben az összberuházásokbóí 4-6%, 1925/26-ban 9%, 1926/27 ben 9-8%, 1927/28-ban 12% és 1928/29-ben 12-7% esett a kultusztárcára és csak a legutóbbi esztendőben csökkent ez az arány 10 és V2%-ra. Jól tudjuk, hogy már a második nemzetgyűlés idejében Czettler Jenő t. képviselőtársam rámutatott arra és megjósolta azt, hogy a föld válsága feltartóztathatatlanul közeledik, hogy egy nagy gazdasági agrárválság küszöbén állunk. Azt is tudjuk, hogy 1925/26 óta a gazdasági konjunk=túra fokozatosan romlott, mégis azt látjuk, hogy az esztendőről-esztendőre fokozódó válság ellenére nagyobb részt kapott a kultuszmi?risztérium az összberuházáisokból és csak a bekövetkezett gazdasági katasztrófa évében szállott le valamivel ezi a százalékos részesedés, de ez is meghaladja még mindig* az 1924-től 1927ig való részesedést. Az igen t. miniszter úr két felszólalása közül elsősorban a «programmbeszédszerű»-vel vagyok bátor foglalkozni. A miniszter úr eiőre érezte, hogy tárgyi támadás következik és ennek, hatását akarta letompítani azzal, hogy minden elképzelhető kérdéssel szemben előre védekezett. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: Kötelessége a miniszternelk egy bevezető beszédében!) Nagyon sok kérdéssel .foglalkozott, nagyon sok kérdésre válaszolt, amiket senki sem kifogásolt itt képviselőtársaim közül. Mégis egyes állításaira reflektálni fogok. Ki kell emelnem, hogy a magyar közvélemény nem abból a szempontból emelt kifogást a kultuszminisztérium muzeális vásárlásaival szemben, hogy ő értéktelen és olcsó tárgyaikat vásárol szép és értékes tárgyak helyett, hanem azért, hogy a mai időkben egyáltalában vásárol. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: De nem a mai időkben vettük, hanem három évvel ezelőtt. Foglalkozzék a dolgokkal, hogyha beszél valamiről! — Zaj.) Amikor rongyos ruháikban járnak az egyének, amikor az. emberek nyári délelőttökön elhagyják a pohár sört, amikor munkából elfáradva hazatérőben villamosra nem tudnak szállani, akkor az államnak is le kell vonnia a konzekvenciákat és takarékoskodnia kell ott, ahol halaszthatatlan és haladéktalan kiadások nincsenek. A szegedi bábjátéknak és az idegenforgalomnak kapcsolatbahozatalát szintén nem tudom reális érvnek tekinteni. Nagyon jól tudom, hogy ' az idegen városokban ilyen babes harangjátékok nagyszámban vannak. Képviselőtársaimmal magam is nem egyben gyönyörködtem, de tudjuk, hogy ezek majdnem kivétel nélkül régi korok művészi becsű, emKËPVISELOHÂZT NAPLÓ. XXIX. lékei és olyan környezetben feküsznek, amelyben maguk is művészi értéküknél fogva odaterelik az idegenforgalmat, azonkívül geografiailag is oly előnyös helyzetben vannak, hogy az idegenforgalom örökös gócpontjai között az Összekötő utakon feküsznek. Az a hit, hogy egy harangjátékkal az idegenforgalmat Szegedre lehessen terelni, szerintem- naiv elképzelés (Ügy van! a baloldalon.) és ilyen naiv próbálkozásokat talán boldogabb időre halaszthat a magyar. (Friedrich István (gr. Klebelsberg Kunó felé); Jól tud. nevetni! Ideges talán!) A miniszter úr ennek a kérdésnek tíz percet szentelt felszólalásában, jogom van tehát egy perc alatt

t erre vonatkozó észrevételeimet előadni a nélkül, hogy a miniszter úr feltűnő és gúnyos nevetésére ezáltal okot. szolgáltatnék. A miniszter úr azt is mondotta, hogy ha felelős kultúrpolitikus lett volna abban az időben, a menekült egyetemek újra való felállítását nem határozta volna el az országgyűlés. Véleményem szerint ha a miniszter úr ezt belátja s ezen a nézeten van, — és valószínűleg komoly megfontolás után jutott erre a meggyőződésre — akkor a mai politikában ennek konzekvenciáját le kell vonnia még akkor is, ha a megtakarítás viszonylagosan csekély^ mert a következő esztendőkben a megtakarítás fokozódni fog és esztendőről-esztendőre fokozódni fog az a haszon, amely a kultúrproletariátus feleslegének csökkenésében fog mutatkozni. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter közbeszól.) Azt tetszett mondani, hogy ha felelős kultúrpolitikus lett volna abban az időben, nem határozta volna el az országgyűlés. (Gr. Klebelsberg Kunó vallásés közoktatásügyi miniszter: Csak nem képzeli el, hogyha egy egyetemmel kevesebb van, azért kevesebb lesz a hallgató? Ez nem függ össze! — Rassay Károly közbeszól.) A miniszter úr azt is mondja, hogy az ő tárcájának költségvetését nem lehet összehasonlítani egyéb tárcák költségvetésével, mert egyéb tárcák a múltban megtakarításokból, a jövőben pedig — az ő bejelentésé^szerint — a kölcsönökből különleges beruházási segélyeket kapnak, tehát igazságtalan az összehasonlítási alap. Evvel szemben azt állítom, hogy ezeket az üzemi tárcakiadásokat nem lehet Összehasonlítani a rendes tárcakiadásokkal, ezeket egészen külön kell elbírálni. En sem bíráltam a beruházási kiadásokat a kultusztárcánál, hanem csak a rendes kiadásokat állítottam egymás mellé. Azt is mondotta az igen t. miniszter úr, hogy az idei költségvetésben a tudományos kiadásoknál 34'6, a felsőbb oktatásnál 15 és a népoktatás kiadásainál 13%-os csökkentést ért el. Ezekre nézve azt mondom, hogy könnyű volt . a miniszter úrnak a tudományos és diákjóléti célok támogatása címénél 35%-os apadást kimutatni, amikor ennek főoka abban van, hogy 1,300.000 pengővel apadt, ami tavaly beruházási jellegű volt, tehát nem rendes kiadás, így már csak 23%-kai apadt ennél a címnél a kiadások Összege, de még ezt is könnyű volt keresztülvinni, mert a tavalyi esztendőben, az 1929/30. esztendőben a címre felvett összeg 100%-kai növekedett 'az előbbi esztendővel szemben és az 1924/25. évi költségvetéssel szemben még ma is hatszoros az e címre fordított kiadás. Azt is mondotta a miniszter úr, hogy a népoktatás kiadásait 13%-kai csökkentette. Nem kívánom, hogy a népoktatásra fordított kiadások egyáltalában csökkenjenek, de mégis úgy hiszem, hogy itt téved a miniszter úr. En legalább is azt látom, hogy igaz, hogy a kisdedóvó intézetek dotációja 400.000 pengővel apadt, de ezzel szemben az elemi népisko30