Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-404
Az országgyűlés képviselőházának UO k A Ház Farkas István képviselő úr mentelmi jogát ez ügyben felfüggeszti. Következik a mentelmi bizottság 942. számú jelentése a sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségével gyanúsított Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi ügyében. Az előadó urat illeti a szó. Kálmán Jenő előadó: T. Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség 1494/1930. f. ü. szám alatt Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntető törvényszék B. XXXV. 1273/2/1930. számú megkeresése szerint ellene a bíróság mint felelős szerkesztő ellen büntető eljárást indított, mivel a «Népszava» politikai napilap 1930. január hó 28-i számában «Bethlen beszámolt» és «Ha nem engedtünk volna a nagyhatalmak követelésének, akkor bepakkolhattunk és haza jöhettünk volna — mondja Bethlen» feliratú cikkek tartalma, egyebek között a következő: «Bethlen beszámolt. A megmásíthatatlan tény azonban az, hogy az ország dolgozó tömegei néhány nagybirtokosnak fognak adózni csaknem egynegyed századon át mindazon adókon felül, amelyek addig is nyomorékká sorvasztották a dolgozó Magyarországot. De viszont — mondják a nép bőrére egyezkedők — az optánsok kártalanítása visszahull az országra termékenyítő pénzeső alakjában. Minő boldogság ez! A 90 mammutbirtokos, akit a magyar dolgozók terhére kártalanítanak, friss pénzhez jut ? és az a pénz belekerül a magyar gazdasági élet vérkeringésébe. Az ötlet kitűnő. Tessék folytatni! Kártalanítsák a kis hadikölosön jegyzőket, a hadirokkantakat, a hadiözvegyeket és hadiárvákat, az infláció károsultjait, a munkanélküliek százezreit. Ezeknek a szegényeknek mindjárt lenne kenyérre és ruhára valójuk, fogyaszthatnának, vásárolhatnának és a gazdasági vérkeringés nyomban helyreállana. De természetesen idáig nem terjed a kormány gazdasági koncepciója. A kör sokkal kisebb, semhogy abba beleférnének a dolgozó milliók. A körön belül csak a nagybirtokosok, nagytőkések, a Habsburg főhercegek és a nagypapok érdekei férnek meg. Az "ipari és földmíves jobbágyokról most nincs szó, azok arra valók, hogy dolgozzanak és fizessenek éppen úgy, mint akár száz esztendővel ezelőtt. Akik a körön kívül állnak, azokról legföljebb akkor esik szó, ha a kórházak költségvetését redukálják. Akkor is csak nagyon röviden. Kevés szóval és gyors cselekedettel. Kirakják őket a kórházból az utcára. Mert hát takarékoskodni kell. Kell a pénz az optánsoknak. Egy szörnyű pauperizmus fojtogató karjaibarf haldoklik az ország. Es az elnyomorodott milliók talán annak örüljenek, hogy az optánsok pénzhez jutnak? ^Túlságosan^ frivol ez a beállítás. Az ország népét kérdezzék meg a hágai megegyezés felől és 'az ország mai, politikai és gazdasági sorsa felől. Merjék megkérdezni. A rendőrkard, az erőszak, a megfélemlítés eszközével azonban semmit sem lehet megoldani, iegkevéshibé a munkanélküliség problémáját. Most azután a forrongó tömegeket rendőrpaták alá kergetik. Karddal akarják elcsendesíteni a nyomor morajlását. Persze, hogy felüti fejét a bolsevista kísérletezés. Persze, hogy megjelennek Moszkva őrültjei — mint a dögkeselyűk a hullamezőn — ott, ahol fölgyülemlett az elkeseredés és a gyűlölet és ahol a kétségbeesés köde borít be mindent. Sőt, nemcsak a bolsevista agitátorok kezdenek ülése 1930 június 6-án, pénteken. 175 el ilyenkor dolgozni, hanem az ázsan provokátorok is, hogy olyan cselekvésre ragadják a könnyen izguló tömeget, amely azután alkalmat ád a hatalomnak arra, hogy «rendet» teremtsen, hogy lesújtson és még jobban ehallgattasson. mindent. «Ha nem engedtünk volna a nagyhatalmak követelésének, akkor bepakkolhattunk és hazajöhettünk volna» — mondja Bethlen: A magyar kormánydelegációnak Hágában legfőbb gondja az volt, miképpen tudná pénzhez juttatni az agrár körök érdekeltjeit, a nagybirtokosok, arisztokrata és dzsentri családokat, továbbá a Habsburgokat, az egyházakat és a vegyes döntőbírósági ügyek egyéb érdekeltjeit. Ez volt a kormány számára a döntő szempont és nem .az, hogy Magyarország népét mentesítse az újabb terhek vállalásától; Magyarország^ dolgozó tömegei az optánsok adófizetőivé válnak. Ez a (bethleni elmélet mindenesetre újabb bizonyítéka annak, hogy a reakció mennyire azonosítja néhány nagybirtokos, néhány arisztokrata és dzsentri család, tehát az uralkodó osztály érdekeit, magának az ország érdekeivel. • Hiszen e bethleni elmélet alapján a kormányniaík valóban nem is lehetne más feladata, mint hogy a nagybirtokos gróf urak és a felső tízezrek minél korlátlanabb vagyonos ódás ár ól gondoskodjék. A magyar nép érdekei ütköztek Össze az optánsokként szereplő volt erdélyi na^vhirtokosok érdekeivel és ebből az ütközetből az utóbbiak kerültek ki győztesként. Azt a 310 milliót a szegény nyomorgó magyar nép fizetheti meg és azt a 340 milliót pedig a Habsburgok, gazdag nagybirtokos, arisztokrata és dzsentri családok zsebelik majd be.» E cikkek egész szövege, de különösen & fentidézett részekben foglalt tényállítások és kifejezések úgy tartalmilag, mint egyetemes hatásukban a tárgyilagos bírálaton túlmenők, célzatuknak megfelelően a szenvedélyek felkeltésére és a gyűlölet kiváltására alkalmasak s ezért a Btk. 172. §-ának 2. bekezdésébe ütköző, az 1912 : LXIII. te. 19. §-a szerint minősülő, sajtó útján elkövetett kétrendbeli izgatás bűntettének tényelemeit tüntetik fel. A. lefolytatott nyomozás során a panaszolt hírlapi közlemények szerzőjének kiléte felderíthető nem volt, a cikkek kéziratai beszerezhetők nem voltak, a lap felelős szerkesztője pedig a szerző kilétét nem nevezte meg. Mindezeknél fogva a vád tárgyává tett hírlapi közleményekért az 1914. évi XIV. te. 35. §-a értelmében Farkas Istvánt, mint a felelős szerkesztőjét terheli a sajtójogi felelősség. A bizottság mecállauította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az öszszefü^és nevezett képviselő személye és a^ vonatkozó bűncselekmény között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a^ t. Képviselőháznak, hog- Fartkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogát ezen ügyben függessze fel. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! Mindenekelőtt tisztelettel kérem az elnök urat, méltóztassék a tanácskozóképességet megállapítani. Elnök: Méltóztassék megkezdeni beszédét. Kabók Lajos: A mentelmi bizottság javaslatát nem tudom elfogadni, és pedig azért nem, mert ebben az eseteben atipikus politikai zaklatás jellegét és esetét látom fennforogni és nem tartom megengedhetőnek, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon). hogy a Ház a