Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-404

Az országgyűlés képviselőházának H vény javaslat címét, valamint az 1—3. §~okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül fogad el.) Elnök: Ezzel a t. Képviselőház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta és lannak harmadszori olvasása iránt később fogok előterjesztést tenni. Görgey István képviselő úr, mint a külügyi, valamint, a közgazdasági és közlekedési bizottság előadója kíván jelentést tenni. Görgey István előadó: T. Ház!' (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém a képviselőház külügyi, közgazdasági és közlekedésügyi bizottságainak együttes jelentését .a Törökországgal 1930 május 21-én Ankarában kötött ^kereskedelmi egyezmény becikkelyezéséről szóló 978. számú törvényjavaslat, valamint ugyanezen bizottságoknak együttes jelentését a Lengyel Köztársasággal 1925 március 26-án kötött és az 1925 : XXVII. tc.-be iktatott kereskedelmi egyezmény kiegészítéseképpen 1930 március 27-én aláírt második számú pótjegyzőkönyv becikkelyezéséről szóló 979. számú törvényjavaslat tárgyában tisztelettel benyújtani, kérve, hogy azokat méltóztassék kinyomatni, szétosztatni és árunak idején napirendre tűzetni. (Helyeslés.) Elnök: A beadott jelentéseket a Ház kinyomatja, szétosztatja és azok napirendre tűzése iránt később fogok a t. Háznak jelentést tenni. Napirendünk szerint következik a mentelmi bizottság 912, számú jelentésének folytatólagos tárgy állása a sajtó utján elkövetett rágalmazás vétségével gyanúsított Farkas István országgyűlési -képviselő úr mentelmi ügyében. Szólásra «következik Peyer Károly képviselő úr, aki a most említett mentelmi bizottsági jelentés legutóbbi tárgyalásakor beszédének elmondásiára halasztást kapott. (Felkiáltások: Nincs itt!) Mivel a /képviselő úr nincs itt, kérdem, kíván valaki a képviselő urak közül szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az előadó úr kíván szólni? Kálmán Jenő előadó: Nem! Elnök : Az előadó úr nem kíván szólni, tehát szólásjoga többé senkinek nem lévén, a tanácskozást^ befejezettnek nyilvánítom, következik a: határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltózatik-e a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a mentelmi /bizottság javaslatát elfogadta és ígv Farkas István képviselő úr mentelmi jogát ez ügyből kifolyólag felfüggeszti. Napirendünk szerint következik a mentelmi bizottság jelentése a sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsül etsértés vétségével gyanúsított Esztergályos János országgyűlési képviselő úr mentelmi ügyében. (írom. 913.) Az előadó Kálmán Jenő képviselő úr, aki lesz szíves az ügyet ismertetni. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Kálmán Jenő előadó: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A budapesti kir. főügyészség 298/1930. f. ü. szám alatt Esztergályos János országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti" kir. büntető törvényszék B. 13.415/6/1929. számú megkeresése szerint a Budapesten megjelenő «Villamos» című lapnak 1929. évi augusztus hó 1-én megjelent 9. számában «II. küldöttközgyűlésünk» főcím alatt és ugyanazon lap, ülése 1930 június 6-án, pénteken. 171 ban «V. J.» cím alatt közzétett két cikket vád tárgyává teszi Virág József főmagánvádló, azért, mert a cikk és annak következő szövege: «A belső egyenetlenségnek, annak a ténynek, hogy köztudomásúvá kellett -lenni annak, hogy valaki, aki közöttünk hosszú időn keresztül vezérkedett, súlyos mulasztásai voltak, az lett a következménye, hogy szövetségünk nem tudott a kívánatos módon fejlődni. A Szövetség pénzügyei. Legjobban a Szövetség pénzügyiéi mutatják azt, hogy az egyesületünkből kizárt Virág József működése milyen káros volt. Szövetségünk 1926-ban, dacára annak, hogy lényegesen nagyobb bevétellel bírt, mint ma, mégis állandóan súlyos anyagi gondokkal küzdött. Szerencsére sikerült Virág József kártékony szereplésének időben gátat emelni s így történt azután az, hogy mi lényegesen kisebb bevétel mellett Szövetségünkben sokkal rendezettebb anyagi viszonyokat tudtunk teremteni. Nem hallgathatom el, hiszen aanúgy is köztudomású, hogy mi voltunk kénytelenek a sokkal kisebb bevételeinkből azokat a hallatlanul nagy adósságokat kifizetni, amelyeket az első elnök diktátoroskodása alatt csinált,» — «anég ma is áskálódnak, milyen igaztalanul és jogtalanul támadnak bennünket, főként azok, akik építeni, a Szövetséget fejleszteni képtelenek voltak. Az emberek feledékenységével operál az, akit működéséért ki kellett zárnunk. Azt hiszi, hogy már elfelejtették, hogy pusztán azért, hogy a lényegesen olcsóbb új helyiségbe jöhessünk, hallatlan harcot kellett vele szemben folytatni. A kizárt^ volt elnök mindenképpen meg akarta akadályozni, hogy olyan helyzetbe kerüljünk, hogy bevételeinkkel egyenlők legyenek a kiadásaink. Rá kéli mutatnom arra is, hogy a Virág által rendezett mulatságokból alig pár fillérnyi hasznot tudtunk csak látni. Érdemesnek tartom felemlíteni, hogy pl. az emlékezetes és nagyon jól sikerült Angol-parki villamosnapból, ahol 55 millió K, tehát 4400 P pénztári forgalmat csináltunk, mindössze 15*30 P jutott Szövetségünk temetkezési alapjának. Íme, tehát az az ember, aki bennünket nem átall állandóan becsmérelni, ilyen módon ilyen előrelátással és csak ilyen kezelésekkel tudta az' ügyeket irányítani. Mi is rendeztünk mulatságot és szemben a Virág-féle mulatságokkal, amelyek 10—15 P haszonnal zárultak, nekünk két mulatságunkból 1322 P tiszta^ hasznunk maradt, amely összeget a közösség javára, adósságaink rendezésére, könyvtárunk fejlesztésére fordítottunk. Azt hiszem, hogy ennek a két ténynek az egybevetése elég világosságot vet a Virág-féle vezetés és a mi vezetésünk közötti különbségre.» A «V. J.» című cikk: «Te vágy ábándá csúfjá, mióta leókádtád á nagy bőgőt, ázsóta jár a bándá sálmákálápbán.» «Ez a monogramm tíz éven át lengette magát a szociáldemokrata ormokon. Mindenütt jelen volt, ahol a szociáldemokrata jminőségben közszerepelni lehetett. O volt a szociáldemokrata orákulum. A csalhatatlan slag, a megbízhatóság, a hűség, az elv, a /bátorság. Hozzá nem ért föl szociáldemokrata berkekben senki. Nem volt a villamos alkalmazottak között még egy, aki hangosságban vele felvehette ^ volna a versenyt. Nem tűrte, hogy az ő .szociáldemokrta érzelmeit valaki is kétségbe merje vonni. Marx az ő kebelbarátja volt. Az^ osztályhareot úgy fújta, anint ahogy az elefánt trombitál az ormányiával messze hallhatóan. A «szocializmus» reggeli, déli és esti imája volt Az összetartást a Szövetség §5'