Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-404

164 Az országgyűlés képviselőházának i T. Ház! Ami az illetékek kirovását illeti, tényleg úgy van, amint a t. képviselő úr mondta: az ügylet megkötése után be kell fizetni. Ezzel szemben bátor vagyok utalni arra, hogy még tavaly törvényes felhatalmazást kaptam arra< hogy az illetékek behajtására indokolt esetekben halasztást adhassak. Ezzel a felhatalmazással én talán nagyobb mértékben éltem, mint ahogy azt sokan indokoltnak tartanák. Erre vezethető vissza, hogy ma az országban 80 és egynéhány millió pengőre emelkedett az az összeg, amely mint illetékhátralék mutattatott ki. Felhatalmaztam a pénzügyigazgatóságokat, hogy hathónapig adhassanak az illeték befizetésére halasztást, és ezek a hatóságok bőségesen éltek is ezzel a felhatalmazással. Ezért ilyen nagy az illetékhátralék, amely nem kis mértékben növeli azt az összeget, amely mint köztartozás-hátralék, kimutatás alá kerül. Fábián Béla igen t. képviselő úr ismét visszatért arra, amiről itt ma vita volt, a bírságpénzek kérdésére. Ne vegye rossz néven a képviselő úr, de én ezt a vitát nem folytatom. Csak egy megjegyzést teszek: tisztán hangulatkeltésre valló az a felszólítása, hogy a tízezer pengőnél nagyobb jutalmakat tegyem közzé. Üres lapot tehetek le azonnal a Ház asztalára, mert biztosíthatom, hogy egyetlenegy eset sincsen, amely ilyen összegről szólana. Ellenben semmi kifogásom nincsen az ellen, hogy a bírságoknak az a része is kimutatásra kerüljön a jövő költségvetésekben, amely eddig azokban nem szerepelt. Megjegyzem, a bírságok egy része ma is szerepel a költségvetésben, mint ahogy a képviselő urak nagyon jól tudják és maguk is hivatkoznak rá. Semmi kifogásom sincs az ellen, hogy a bírságok másik része is á költségvetésben mint rendes bevétel szerepeljen, mert elvileg azon az állásponton vagyok, hogy a költségvetésben minden állami bevételnek bent kell lennie és a törvényhozás joga, hogy diszponáljon a felett, hogy a befolyt összegek mire fordíttassanak. (Üűy van! Ügy van!) Ebben a tekintetben teljesen egyetértek, mert biztosíthatom a t. képviselő urakat, hogy sok mindent felhozhatnak a kormány ellen politikai szempontból, (Zaj half elől.) egy azonban bizonyos, és ez az, hogy rejtegetni valónk nincsen s ennek folytán a nyilvánosságot abszolúte nincs okunk semmiféle szempontból kerülni. Nagyon sajnálom, hogy Gaal Gaston igen t. képviselő urat nagyon kell kérnem arra, hos'y az ő még r— örvendetesen — ifjú hevét méltóztassék mérsékelni azon kifejezések tekintetében, amelyekkel a tisztviselői kart és azt az intézményt méltóztatott illetni, amelynek élén állok.. Lehet ugyan, hogy ilyen nagy karban vannak olyanok, akik tévednek és vannak olyanok, akik téves intézkedéseket tesznek, ez elkerülhetetlen, ez azonban nem olyan kérdés, amely a törvényhozást kell, hogy foglalkoztassa. Méltóztassék az ilyen eseteket nekem tudomásomra hozni és méltóztassék elhinni, hogy azokat megfelelő szigorral intézem el, ha a szigorúságba ok van. Hiszen ebben a tekintetben azt hiszem, valamennyien tudják, hogy milyen pontossággal intézem el a hozzám kerülő dolgokat. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Legyenek meggyőződve, hogy azok meg-felelő elbírálásban fognak részesülni. Természetesen vállalom a felelősséget minden intézkedésért, amely tárcám körébe tartozik, ezt a felelősséget azonban nem lehet úgy értelmezni, hogy egyes alárendelt tisztviselők személyes teve(-4. ülése 1930 június 6-án, pénteken. déséért a miniszter vállalja olyan értelemben a felelősséget, mintha az. ő hibája volna, hogy ilyen hibák történnek. Bocsánatot kérek, hibák előfordulhatnak, mert hiszen azok is emberek s egy részük túl van terhelve munkával. Az illető talán maga sem veszi észre azt, hogy milyen tévedésbe esett akkor, amikor ilyen intézkedéseket tett. Előtte talán egy valorizált érték lebegett és azért kért választ, pedig egyszerűen ad acta kellett volna tenni az ügyet. Kérem, hogy ilyen szórványos jelenségekből ne méltóztassék általános következtetést levonni az egész intézményre. Ami azt illeti, hogy hatáskörömben intézkedj ean arról, hogy a hatóságok bírságolási jogukkal csak abban az esetben éljenek, ha az okvetlenül szükséges, s akkor is kíméletesen és mérsékelten, magam is azt mondom, hogy a hatóságok bírságolási joga igen nagy (Gaal Gaston: Ne bízzlák gyerekekre!) és igen éles hatáskör, A magam részéről sohasem bíztattam a hatóságokat arra, hogy ezzel a megtorló jogúikkal éljenek abban az .esetben

% amikor^ a rendeleteknek eredményes végrehajtását egyébként is biztosíthatják. Ha azonban ezt a kérdést objektíve ítéljük meg, mi akik ismerjük a magyar népet, nagyon jól tudjuk, hogy a rend és a hatósági szabályok betartására a nép nehezen szoktatható rá. (Eri Márton : Fizetni nem szeret!) Nem minden rendszabálynak be neim tartása, minősíthető hazafias cselekedetnek, s nem minden rendszabálynak megszegése teszi az illetőt rögtön olyan (áldozattá, hogy kiérdemli azt, hogy még a törvényhozásban is védelembe részesítséik. A hatóságoknak nagyon nehéz a soruk, ha rendet akarnak teremteni s ha ma talán nagyobb mértékben is fordulnak elő kihágások, mint azelőtt, ennek oka magára a háborúra és a háború utáni eseményekre vezethető vissza. A hábo'rúra azért ^vezethető vissza, mert akkor, amikor az egész nemzet nasryobb kérdésekkel volt n elfoglalva és élethalál harcot vívott, a belső rend bizonyos mértékig természetesen meglazult. A hatóságok nagyobb dolgokkal voltaik elfoglalva, semhogy apró-cseprő rendszablályokkikal foglalkozhatott volna. Méltóztatnak tudni azt, hogy maga a berukkolt katonaság .bizonyos privilegizált helyzetben volt, mert olyan területeken tartózkodott évszámra, ahol a közigazgatási rendelkezésekre nem kellett tekintettel lennie, hanem tisztán a (katonai szabályok voltaik irányadók. Méltóztatnak azt is tudni, hogy a háború után — sajnos — erősen meglazult a fegyelem, s meglazult az a rend, amely a közigazgatás rendjének_ kifejezésében foglalható össze. (Éri Márton: Önfegyelmezés!) Egy. ideig még eltart, amíg az embereknél újra helyreáll az a tudat, hogy a hatóslági rendelkezéseknek mindenekelőtt eleget kell tenni (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) és ha azok sérelmesek, akikor azok ellen megfelelően apellálni kell. (Helyeslés jobb felől és a középen.) Azon a nézeten vagyok, (Gaal Gaston: A hatalimaskodásoknak nem tartozik magát alávetni!) hogy ebben az országban nem hatalmaskodásoikikal, (Zaj. — Elnök csenget.) hanem igazságos rendszabályokikai a közigazgatás rendjét igenis fenn kell tartani. (Helyeslés jobbfelöl és a középen.) Nekem meg kell védenem azt a közigazgatást, amely itt nem védheti magát, s ha egyesek talán helytelenül éltek is a nekik adott diszkrecionárius joggal, nagy egészében és nagy 'általánosságban - igenis, meg kell követelnem, hogy vele éljenek, mert aki nem akarja, hogy bírságot fizes-