Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-403

Az országgyűlés képviselőházának 403. sem vették figyelembe azokat a kívánalmakat, amelyek e téren mutatkoztak. Ügy látom, azért veszik könnyen a mindenkori pénzügyminiszter urak a keresetiadó és a jövedelemadó kérdését, mert ők azt nem tekintik kettős adózásnak, mégpedig azért nem, mert a keresetiadó mint bevétel, az államháztartásban egyáltalában nem szerepel, a keresetiadó át van engedve a községeknek. Erről törvény van ugyan, de a pénzügyminiszter úr ezzel nem törődik, mert ebből a pénzügyminisztériumnak semmiféle bevételi forrása nincs, hiszen — mint mondottam — a keresetiadóbevételeket a községek pénztáraiba .juttatják be. Pedig e téren is sokszor említettük meg és újból meg kell említeni azt az igazságtalanságot, amely adódik abból az alapgondolatból, hogy tulajdonképpen névleg van egy úgynevezett adómentes létminimum, tényleg azonban és valóságban nincs, és pedig nincs azért, mert mihelyt az adómentes létminimum összegét felülmúlja a kereset akár egy pengővel is, akkor a keresetiadót az egész összeg után vetik ki és nincs egy összeg meghagyva az úgynevezett létminimumnak, csak névleg, eltekintve a legalacsonyabb keresettel bíró társa- } dalmi rétegektől. A heti 20 pengőn aluli keresetek tényleg mentesek a keresetiadózástól, de a heti 20 pengőt meghaladó keresettel birok télies keresetük után fizetik a keresetiadót, ami egészen igazságtalan és tarthatatlan, ezt tehát meg kell változtatni. A pénzügyminiszter úrnak és a Képviselőháznak be kell látnia, hogy ebben semmiféle igazság nincs. Példát lehet venni a külföldi keresetiadózási rendszerektől. Nem akarok egyébre célozni, csak a német keresetiadóra, ahol igenis, van tényleg adómentes létminimum, amely minden körülmények között adómentes marad, még akkor is. ha a kereset túlhaladja azt az összeget, amely adómentes létminimum sryanánt meg van állapítva és csak az azon felüli kereset az, amely adóval van terhelve. Ez több igazságot rejt magában, mint az a rendszer, amely nálunk van, ahol ez figyelmenkívül marad és olyan adózás alá jut az adófizető alany, amely anyagi helyzetét erősen megrosszahbítja. Jóllehet, erre a pénzügyminiszter úr könynyedén azt a választ adhatja, hogy olyan kicsiny tételekkel kezdődik a keresetiadó, hogy nem érdemes róla beszélni, én mégis azt mondom, hogy igenis, érdemes róla beszélni, különösen a, jövedelmiadóról érdemes beszélni, mert ott már nem olyan kicsiny Összegekkel kezdődik az adó mérve, hiszen ha a kereset meghaladja a havi 300, vagyis az évi 3600 pengőt, akármilyen kicsiny összeggel haladja meg, ott már körülbelül 100 pengő az az összeg, amely egyszerre nyakába zúdul jövedelmiadó alakjában az adófizető alanynak, holott akinek 3600 pengő évi kereseten akár egyetlenegy pengővel alulmarad a keresete, az teljes egészében mentesül az adózástól. Nincsen itt sem tényleges adómentes létminimum, mert mihelyest akármilyen csekély összeggel a létminimumot meghaladja a jövedelem, akkor az egész adókiveté« súlya ránehezedik az adófizető alanyra. Ez igazságtalan adózási rendszer, amely ellen sokszor szólottam magam is és szólottak képviselőtársaim közül mások is és szólnunk is kell ellene mindaddig, amíg az e téren mutatkozó igazságtalanságok meg nem. változnak és nem következik be olyan rendszer, amely kiküszöböli az adózásnak ezt a furcsa, tarthatatlan formáját. Mégis csak joggal kifogásolható az adózásnak ilyen módja, amikor a keresetiadónál az adómentes létminimum összege is olyan alaülése 1930 június 5-én, csütörtökön. 143 csony, amely valójában még a megélhetést sem biztosítja. Különben is. kettős adózás alá esik az illető, mert keresetiadót fizet ugyanazon kereset után, amely után fizet jövedelmiadót is, mert hiszen, ha valakinek a keresete vagy fizetése havi 320 pengő, akkor már keresetiadó alá és jövedelmiadó alá is esik ugyanaz a jövedelem. Ez az, amit súlyosan kell kifogásolnunk és a pénzügyminiszter urat arra a megértésre kell kérni, hogy végre ezt lássa be, ne tartsa fenn ezt az állapotot és a költségvetést úgy állítsa össze, hogy ezeket a kifogásolt részeket el lehessen hagyni, hogy ez a széles néprétegeket terhelő adónem igazságosabb alapokon nyugodjék, hogy e mögé annyi kifogás ne férkőzhessek. Különösen a munkások helyzetét kell itt feltárnom, hogy náluk adódnak elő a legnyilvánvalóbb igazságtalanságok éppen azért, mert a munkás nem egyformán dolgozik, a munkás nem úgy dolgozik, mint egy tisztviselő, illetőleg az ő keresete nem rendszeresen adódik hónapról-hónapra és évről-évre, hanem állandóan változik, a munkavállalástól van függővé téve: ha jobb a konjunktúra, kidolgozhatja az egész esztendőt, sőt akkor még a rendes heti munkaórákon felül is dolgoztatnak vele, tehát úgynevezett túlórákat végezhet. Ha esetleg sürgős munka van, akkor a sürgős munka elvégzése miatt kell túlóráznia, míg ha rossz a munkakonjunktúra, nem túlórázik, még a rendes heti munkaórákat sem dolgozhatja ki, mert vagy szabadságolják — r ez^ még a szerencsésebbik eset — vagy elbocsátják, s akkor munkanélkülivé válik. Az adókirovásnál pedig ezeket figye lembe vétetni rendkívül nehezen lehet az adókirovó hatóságokkal, amelyek mindig az előző esztendei kereset alapján vetik ki az adót, különösen a jövedelmiadót, akkor is, amikor az az adófizető alany már sokkal rosszabb helyzetben van, s éppen ezért olyan terhet zúdítanak a vállaira, amelyet elviselni nem bír. Különösen figyelembeveendő az, hogyha egy egészen rendkívüli helyzetből folyólag jut bele az a munkás egy magasabb kereseti kategóriába és így a jövedelmi adózás egy bizonyos fokozatába, akkor a következő esztendőben, amikor már nincs ilyen rendkívüli helyzetben, ne ugyanezen elbírálás alapján róják ki számára az adót. vagyis ne tegyék ezzel súlyossá, sok esetben elviselhetetlenné helyzetét. T. Képviselőház! Ezek azok a főbb aggályok, amelyek e két adónem körül részünkről több ízben felvetődtek, és legyen szabad egyszer már azt remélni, hogy a pénzügyminiszter úr a Képviselőházzal egyetemben megértéssel fogadja ezeket a súlyos kifogásokat és ebből az a megértés származik, hogy változtatni fognak ezen az állánoton és mentesítik főként a munkásokat, akikre állításaim vonatkoznak, ettől az igazságtalan és helytelen adózástól. A pénzügyminiszter úrnak végre be kell látnia, hogy nem lehet fiktív adómentes létminimumokat fenntartani, hanem, hogyha egyszer adómentes létminimumról van szó, akkor ami adómentesnek van mondva, az tényleg adómentes is legyen, és az adókötelezettséer csak arra az öszszegre vonatkozzék, amely felülhaladja az adómentes létminimum összegét, mert csak akkor lehet igazságot remélni a mostani igazságtalansággal szemben. Egyébként pedig^ arra kell kérnem a pénzügyminiszter urat és a Kénviselőházat, ' hoffv lássák be végre, hogy nem lehet az ország népét tovább ez alatt az általános adózási rendszer alatt tartani. Ez igazsá/gtalan adózási rendszer és legfőképpen azon alapul, hogy a jőve-