Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-403

126 Az országgyűlés képviselőházának %í pen,, ilyen viszonyok között nem lehet csodálkozni, hogy nálunk is bizonyos fokozódó tendencia mutatkozik a munkanélküliségben. : T. képviselőtánsiam már most azt kívánja, hogy nyilatkozzam a kormány nevében a 8 órái munkaidő és a munkanélküliségi segély tárgyában. T. képviselőtársam, azt hiszem, teljesen informálva van és nem is egészen értem, hogy miért intézi ebben a percben hozzám ezt a kérést, (Propper Sándor: Mert sürgős, miniszterelnök úr! Dörömböl a kapukon a nyomorúság!) mert hiszen nagyon jól tudja, hogy a 8 órai munkaidő tárgyában megegyezés létesült, hogy ennek a kérdésnek tanulmányozása kiadatik úgy, a munkaadó, mint a munkásszervezeteknek és sajnos, tudtommal a mai napig még a munkás szervezeteik sem adták be válaszukat ezekre a feladott kérdésekre nézve, még kevésbbé a munkaadó szervezet. A magiam részéről igenis sürgősnek tartom ennek a kérdésnek megbeszélését és valamilyen formában való eldöntését, de addig a percig, amíg maguk az érdekeltek nem adják meg a felvetett kérdésre vonatkozólag a végleges álláspontjuknak megfelelő választ, addig, azt hiszem, időelőtti, ha t. képviselőtársam rajtam sürgeti azt, amit tulajdonképpen azokon kellene elsősorban sürgetnie, akiknek képviselőjeképpen vél a t. képviselő úr itt ülni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Propper Sándor: Nem a kérdőív a fontos!) Ami a munkanélküliségi segélyt illeti, ebben a tekintetben többízben kifejtettem és kifejttette a népjóléti miniszter úr a kormánynak azt az álláspontját, hogy a munkanélküségi segély kérdésével a mi meggyőződésünk szerint a munkanélküliség kérdése el nem intézhető, (Kabók Lajos: De segíteni mégis kell a nyomorban levőkön!) sőt azzal a munkanélküliségi statisztikában nagy emelkedés idézhető elő, mint ahogy ezt külföldön, az egész világon láttuk és tapasztaltuk. Tréfásan emlegetik, hogy például angol munkások Franciaországban üdültek annak a munkanélküli segélynek segítségével, amelyért ők Franciaországban többet élvezhettek, mint saját országukban. (Rothenstein Mór: Ez csakugyan csak tréfa!) Ezek a szimptomák nagyon is megfontolásra méltók. Viszont (kötelessége minden kormánynak azokon a pénzügyi határokon belül, amelyeket a budget egyensúlya előír, olyan munkaalkalmlakat teremteni és adni, amelyek a munkanélküliség levezetésére valamit jelentenék. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Hol késinek az éji homályban a munkaalkalmak 1 — Kabók Lajos: Ez csak Ígéret!) Nem igéret. Méltóztattak annak idején kérni, hogy azok a közmunkák, amelyeket a költségvetés lehetővé tesz, az egyes reszortok keretében és azok a közmunkák, amelyek a főváros költségvetésének keretén belül lehetségesek, továbbá, amelyek a vármegyei, az egyes városi törvényhatóságok költségvetésének keretén belül lehetők, mentül előbb megindíttassanak. (Kabók Lajos közbeszól.) T. képviselőtársam tudjia, hogy a fővárosra vonatkozólag három napon belül intézkedett a kormány és mindaz, ami ebből a szempontból lehető volt, keresztül is vitetett, tudja azt is, hogy a költségvetés keretén belül lehetséges állami építkezésiek és hasonló beruházások szintén azonnal kiadattak és itt semmiféle restancia nincs. Ebben a tekintetben a vármegyei és a városi törvényhatóságok is teljesítik a maguk kötelességét. Sajnos, azt el kell ismernem, ,hogy azokon a kereteken belül, amelyek ma rendelkezésünkre állanak, lehetetlen az egész munka. ülése 1930 június 5-én, csütörtökön. nélküliséget ezen az úton -levezetni. Itt várnunk kell arra, hogy egy nagyobb államkölcsön segítségével nagyobb beruházási Programm legyen keresztülvihető, (Kabók Lajos: Addig éhenhaljanak az emberek?) amely ezt a kérdést, ha nem is egészében, de bizonyára gyökeresebben fogja megoldani, mint amenynyire ma képesek vagyunk. De méltóztassanak körülnézni az egész világon. Amikor Magyarországon 30, mondjuk 40.000 munkanélküli van (Várnai Dániel: Tessék megkétszerezni!), akkor Angliában másfélmillió, akkor Németországban kétmillón felüli a munkanélküli, akkor Ausztriában és az Öszszes szomszédos államokban a munkanélküliség sokkal nagyobb arányokat öltött; ne méltóztassék tehát az mondani, hogy ez magyar probléma (Propper Sándor: Ezt nem mondta senkij) és hogyha a magyar kormány ezt egyik napról a másikra nem tudja megoldani, ez speciálisan a magyar kormány tehetetlenségét bizonyítja. Más országokban demokratikus kormányok, olyan kormányok (Kabók Lajos: Adnak segélyt!), amelyek azon a világnézeti állásponton vannak, amelyen a t, képviselőtársam áll, sem tudnak megbirkózni sikerrel ezzel a kérdéssel. (Ügy van! jobbfelöl-) Ez világjelenség, amely következménye a világháborúnak, a világháborút követő gazdasági átalakulásnak és amelyből az egész világ csak fokozatosan és lassacskán fog meggyógyulni. (Kabók Lajos: A'/ egész világon mindenütt adnak a munkanélkülieknek segélyt, csak itt nálunk nem. Eddig a magyar kormány egy fillért sem. adott. Nem törődik velük, akármilyen nagy a nyomor!) Elnök: Kabók Lajos képviselő urat másodszor is figyelmeztetem, hogy maradjon csendben! (Jánossy Gábor: Miből adjon? — Kabók Lajos: Mindenre van pénz, csak erre nincs! — Propper Sándor: Tyúkkölcsönre van pénz! — Zaj.) A képvisejő urak itt kezdik a közbeszólást, a másik oldalon folytatják és lehetetlenné teszik a tanácskodzást. Gr. Bethlen István miniszterelnök: Sándor Pál t. képviselőtársam a Vitézi Rend dolgában fordult hozzám azzal a kérdéssel... (Kabók Lajos: Már kész a munkanélküliség kérdésed) Azt hißzem, hogy a munkanélküliség kérdéséről a miniszterelnöki budgetnél tulajdonképpen egyáltalában nem is lehetne szó, ez nem olyan kérdés, amelyet ennél a budgetnél lehetne tárgyalni. Ha mégis kitértem erre, ezt tettem udvariasságból t képviselőtársam felszólalása iránt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nagyon szép!) Sándor Pál:. képviselőtársam azt a kérdést intézi hozzám, hogy gondoskodjam arról, hogy a Vitézi Szék kebelében a zsidóság is megfelelően képviselve legyen. Ö már annak idején, azt hiszem, egy évvel ezelőtt ezt a kérdést felhozta a bizottságban és ugyanezzel a kéréssel fordult hozzám. En magam akkor ugyanazt a választ adtam, hogy elismerem, teljesen jogosult az ő részéről ennek a kérésnek hozzám való intézése. (Helyeslés balfelől.) Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a frontokon a kiváló harcosok, vitézek között zsidók is nagjr számban voltak és kitüntetéseket is kaptak, és amennyiben a magyar vitézség honoráltatik, őket ebből kizárni méltánytalanság, igazságtalanság és jogtalanság volna. (Ügy van! Ügy van!) Kilátásba helyeztem azt is, hogy a Vitézi Rendhez fogok fordulni ebben a tárgyban. Ez meg is történt, és < a Vitézi Rend részéről azt a felvilágosítást nyertem, hogy eddig sem vezették őket felekezeti szempontok s a jövőben sem kívánja a Vi-