Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-403
Az országgyűlés képviselőházának 403. gamnak, hogy a miniszterelnök úr ebbe a hibába mégegyszer beleessék, mert mi is a munkásság képviselőinek tekintjük magunkat. (Igaz! Ügy van! Helyeslés jobbfelől és a középen. — Propper Sándor: Ezt önnek senkisem hiszi el!) és megleckéztettem a miniszterelnök urat, hogy máskor méltóztassék tartózkodni az ilyen megállapítástól. (Rothenstein Mór: Arra emlékszem, amikor azt mondotta, hogy Bethlen kétszínű politikát folytat!) Elnök: Rothenstein képviselő urat közbeszólásáért rendreutasítom. Tessék csendben maradni. (Rothenstein Mór: Tessék a Naplót megnézni!) A képviselő úrnak most nincsen semmi joga beszélni, és naplóolvasásnak és idézgetésnek sincs most helye a képviselő urak részéről. A szónokot illeti a szó. (Helyeslés jobbfelől. — Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Lajos: Amikor a miniszterelnök úr és a szociáldemokrata vezetők leültek egymással tárgyalni, (Rothenstein Mór: Na, és? — Derültség jobbfelől.) annyi bizonyos, hogy megállapították, hogy álláspontuk között lényeges eltérés nincs, megállapították kölcsönösen hogy álláspontjuk egvmáshoz közel áll és eltérés a munkanélküliség kérdésében kettejük között nincs. S akkor az igen t. képviselő úr, közvetlen a kiutazás előtt, a kiutazás küszöbén és éppen a munkanélküliség kérdésében — tehát amiben egyetértenek — méltóztatott gyengíteni a miniszterlenök urat. (Propper Sándor: Hol értünk vele együtt 1 ? Nem csináltak semmit! Tájékoztassa magát a képviselő ur, ha már mindenáron segíteni akar a kormánynak! — Zaj.) Hasonló a helyzet az amnesztia kérdésében is, és én azt hiszem, hogy aki az amnesztia kérdésében eredményeket akar elérni, nem hegyes taktikát követ akkor, amikor egy ilyen széleskörű amnesztiát után úgy tesz, mintha nem történt volna semmi. (Propper Sándor: Nem is történt semmi! — Elénk ellentmondások jobbfelől. — Br. Podmaniczky Endre: Naiv!) Utóvégre a kormányon is gondolkozó emberek, gondolkozó agyak s érző szivek vannak. (Propper Sándor: Igazán 1 ! Tudomásul vesszük, hogy emberek! — Zaj.) Ha tehát hiábavaló minden, ha a széleskörű amnesztia is annyi, mint a semmi, ez az ellenkező irányba kerget egy olyan kormányt, amely mögött ilyen óriási többség ül. (Propper Sándor: Nyílt szavazással!) Engedelmet kérek, ezt nem tartom helyes taktikának. Az ilyen taktika ügyetlen ellenzéki taktika, és. az ilyen ügyetlen ellenzéki taktika belpolitikai viszonylatban megerősíti a miniszterelnök urat, sajnos azonban, — mint kifejtettem — külpolitikai viszonylatban, igenis, akadályt méltóztatott gördíteni eléje, közvetlen kiutazása előtt! T. Ház! A költségvetési vita folyamán vörös fonalként húzódott végig a különböző tárcák tárgyalásánál a gyorsírás kérdése. Itt szóváteszem a kérdést azért, mert a miniszterelnök úr saját közvetlen munkatársai közül, a miniszterelnökségi tisztviselők közül választotta ki a gyorsírási ügyek kormánybiztosát, dr, Traeger Ernő személyében. (Várnai Dániel: Talán mindjárt erről kellett volna beszélni!) Kellő időben és kellő helyen fogta meg a kormány ezt a kérdést, s mindenesetre érdeme van abban, hogy az egységes gyorsírást megalapította, mindenesetre érdeme van abban, hogy elhatározta, hogy kötelezővé teszi a gyorsírás oktatását. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr tegnap felszólalni szándékozott eben^ az ügyben. Azt hiszem, csak szórakozottságból maradt ülése 1930 júnitts 5-én, csütörtökön. 119 el felszólalása, amelyet pedig mindenki 'nagy érdeklődései várt. Itt a kérdést kétféle vonatkozásban is szóvá; teszem. Egyrészt azért, mert a miniszterelnöke úr közvetlen környezetében, magában a miniszterelnökségben, a miniszterelnökség épületében dől el minden gyorsírási ügy. Kérem a miniszterelnök urat. hogy ebben a tekintetben a mai modern időknek megfelelően, az 1930-as évszámnak megfelelően bátran méltóztassanak az úton előrehaladni és ne méltóztassanak hallgatni az aggodalmaskodókra, azok egyes régi gyorsírási rendszerek képviselői, akik nem tudnak beletörődni az új állapotokba. Méltóztassék odahatni, hogy legközelebb a jövő 1931, év őszén . kezdődő iskolai tanévben a gyorsírás az ország egész területén valamennyi középiskolában kötelezővé tétessék. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Itt teszem szóvá — bár csak a jövő egyik feladata — az országgyűlési györsiroda kéi' L dését is, amellyel nem foglalkoztunk az utóbbi időben. Alig hiszik sokan, legfeljebb a régi képviselők konstatálhatják azt, hogy az új országgyűlésben, a Képviselőházban, de az elmúlt nemzetgyűlésken is az az érdekes helyzet állott be, hogy a szónokok többsége sokkal gyorsabban beszél, mint az előző szónokok beszéltek. Ez az egyik érdekes megalapítás; A másik az, hogy sokkal hanyagabb, sokkal pongyolább (Meskó Zoltán: Ügy van! — Derültség.) az elhangzott szónoklatok tömege, úgyhogy azokat mesterség lejegyezni és nyomdakész elfogadható állapotba hozni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Továbbá érdekes megállapítás — és ezt egy gyorsírási szaklapból emelem ki — hogy kétszerannyit beszélünk, a mostani korlátozott helyzetben is kétszerannyi beszéd hangzik el, mint a békeévek átlagában. Hozzájárul ehhez a helyzethez még az, hogy a kétkamarás rendszer újból helyreállíttatott és a képviselőház és a felsőház gyakran egy és ugyanabban az időben tartja üléseit, úgyhogy pót-, kisegítő munkaerőket kell felfogadni. Szóval a gyorsiroda helyzete megnehezedett annak ellenére, hogy a nagy nyilvánosság előtt úgy vagyunk beállítva, mintha mindig vakációznánk, mintha hónapokra kiterjedőleg pihennénk és hevernénk. (Jánossy Gábor: Vannak, akik ezt teszik!) Mégis a nyomtatott oldalak száma, a statisztika bizonyítja, hogy még mindig kétszerannyi beszéd hangzik el, mint a békeévek átlagában. A gyorsirodának költségvetése az országgyűlés költségvetésében benfoglaltatik. Most konkrét indítvánnyal nem jövök, de éz olyaú kérdés, amellyel a legközelebbi költségvetés- . nél foglalkoznunk kell. Foglalkoznunk kell pedig abból az okból, mert azok, akik itt a mi szemeink előtt dolgoznak, a magyar írásművészetnek legelső reprezentánsai. A gyorsírás imimár^ tudomány, immár művészet; ha pedig tudomány és művészet, azt honorálni kell. Ebből kifolyólag tehát a legközelebbi költségvetési esztendő előkészítési munkálatai számára kérem az igen t. miniszterelnök úrnak szíves jóindulatát. Egyébként a költségvetést ezekre a tárcákra vonatkozólag, amelyek napirenden vannak, elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelől és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Mindenekelőtt . méltóztassanak megengedni, hogy Bleyer Jakab igen t. képviselőtársam beszédével kap-
