Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-403

Az országgyűlés képviselőházának 403. ülése 1930 június 5-én, csütörtökön. 117 Ezek a szavak 900 év távlatából hangzanak felénk. Lehet, hogy ezek más nemzetre, más országokra nem illenek, de a magyar történeti lét nagy misztériumára bámulatosan ráillenek és Szent István bölcsesége talán seholsem nyilatkozott meg mélyebben, mint éppen ezekben a szavakban. Magyarország tényleg egy olyan ország volt ezer éven át, hogy ez a kérdés, a? idegenek kérdése kezdettől fogva probléma volt ez ország számára, olyan probléma, hogy talán a hun vagy avar birodalom azért nem tudott fennmaradni, mert. nem tudta ezt a problémát megoldani. Szent István megoldotta ezt a problémát és utána az ő útjait követték. Es valóban, ha meggondoljuk ezeket a szavakat, akkor látjuk, mennyire illenek ezek a mai helyzetre is. Mert ma a mi szegény országunk majdnem egészen egynyelvű és egyszokású, de olyan gyenge és törékeny^ sohasem is volt, mint ma. Mindnyájunknak vágya, törekvése, hogy ez az ország megint soknyelvű és sökszokású legyen, mert ha ilyen lesz, akkor megint együtt lesz Nagy-Magyarország, akkor megint beteljesedik Szent István nagy gondolata. Es ezzel be is fejezem. (Felkiáltások a középen: Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök úr a múltkoriban a Magyar Atlétikai Klubban beszédet mondott és egyebek között ezt mondta (olvassa): «Egy nemzetet csak olyan erényekkel lehet fenntartani, amelyekre építették az országot». Ez áll ebben a kérdésben is. Ezt az országot, r ezt a királyságot szentistváni gondolattal létesítették és csak ezzel a szentistváni gondolattal lehet azt, ami elveszett, megint visszaszerezni. És hisszük is, hogy ez a szentistváni gondolat, amely ezer éven át nemzet- és történelemirányító volt. a maga egész erejében újra fel fog támadni és az országot újra meg fogja menteni. Ebben az értelemben elfogadom a miniszterelnöki tárca költségvetését. (Helyeslés a középen és a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott t. képviselőtársam a nemzetiségi kérdést érintette. Nekem röviden csak az a megjegyzésem van erre, hogy én úgy vélem, hogy a nemzetiségi kérdésben ez a nemzet és ennek a nemzetnek mindenkori kormányai a múltban és a jelenben következetesen mindig eltalálták a helyes, követendő útirányt, mert a szabadság a nemzetiségek számára bőven megvolt. (Felkiáltások a jobboldalon: Igaz! Ügy van! Teljes egyenjogúság volt! — Jánossy Gábor: Dédelgettük őket!) Megvolt a szabadság bőven és megvan ma is, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) de őszinte sajnálattal azokat a szomorú tapasztalatokat tettük, hogy a nemzetiségek a múltban a szabadsággal visszaéltek (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Szabóky Jenő: Ma is közrehatnak ilyen irányban.) és az e tekintetben birt szabadságét az országtól való elszakadás iránti törekvésre használták fel. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Manapság minket se vezethet más követendő irány, mint amilyen iránynak szavaiban kifejezést adott előttem szólott igen t. képviselőtársam, viszont azonban nekünk is lehet egy kérelmünk a nemzetiségek vezetőihez, és ez az, hogy ahol a nemzetiségek meg akarnak magyarosodni, ahol idegen nevüket magyarrá akarják átváltoztatni, (Felkiáltások a középen: Ügy van! Kell magyarosodni!) ott ne álljanak útjába a nemzetiségek vezetői annak, hogy azok a vidékek, amelyek ma nemzetiségek által lakott vidékeknek tekintetnek, teljesen megmagyarosodjanak. (Elénk helyeslés.) T. Ház! Másik kérelmem pedig legfeljebb csak az lehet, hogy ne tüntessenek fel ennek az országnak területén nemzetiségi területeknek olyan területeket, amelyek voltaképpen nem illethetők ezzel a jelzővei. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A képviselő úr előtt Sándor Pál t. képviselőtársam szóvátette a Vitézi Rend intézményét. Én csatlakozom képviselőtársam ama kérelméhez, amelyet előterjesztett. Helytelen eljárásnak tartottam mindig, s helytelen eljárásnak tartom most is, ha egy ilyen intézményből valaki csak azért záratik ki, mert valamelyik felekezethez tartozik. En kezdettől fogva úgy építettem volna fel ezt az intézményt, hogy abban a zsidó hősöknek is helye legyen, de viszont megértéssel vagyok abban a tekintetben, hogy valahányszor ez a kérdés ilyen irányban jobb mederbe készült, egy meggondolatlan felszólalás, egy meggondolatlan támadás a Vitézi Rend intézménye ellen mindig visszafordította azoknak törekvését, akik ebben a tekintetben üdvös irányban közreműködtek. (Sándor Pál: Ki támadta a Vitézi Rendet? — Petrovácz Gyula: Az Egyenlőség!) Ismételten előfordult, hogy zsidó vallású egyének brutális támadást intéztek a Vitézi Rend intézménye ellen, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) amivel megnehezítették azoknak a férfiaknak a helyzetét, akik mindenkor azon az állásponton voltunk, hogy a Vitézi Rendbe a zsidóság közül is a hősöket fel kell venni. A Vitézi Rend intézményét soha senkinek, egyetlen képviselőnek sem lett volna szabad támadnia, (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) mert ez valóban üdvös intézmény, ma^ az ország e^ryik erőssége, kifelé való vonatkozásban éppen úgy, mint befelé való vonatkozásban. (Ügy van jobbfelől.) Mint a hadviseltség kétségtelen jutalmazása, egyik legszerencsésebb intézménye az országnak. Viszont nem titok az sem, hogy antibolsevista intézmény, védekezés a bolsevizmus megújulása ellen, iryen szempontból tehát megint csak nem lehetett volna soha ellene egy zokszót se szólni. Es^ mégis megtörtént. Zsidó vallású egyének részéről különös előszeretettel. (Ügy van! jobb felől és a közénen.) Ez taktikai hiba volt. Ezzel kitolódott a kérdés, ellenben én hiszem és remélem, hogy a miniszterelnök úrnak sikerülni fog ebben a tekintetben közmegelégedésre változtatást keresztülvinni. Az a kérdés, amit t. képviselőtársam érintett, tudniillik a zsidóság részvétele a háborúban, már elintézett kérdés. Beszéltünk mái- erről többször itt a parlamentben és megállapítottuk azt, hogy ez attól függ, hogy a statisztikát hogyan csoportosítjuk, illletőleg hogyan állítjuk be. Ha különvesszük a tartalékos zsidó tisztek számát, akkor a zsidóság javára igen tekintélyes százalékos számarányt tudunk^ kihozni, viszont ha a hadsereg teljes létszáma tekintetében állítjuk be a statisztikát, akkor a zsidóság számára egy kevésbbé kedvező számarány mutatkozik. Hősök és bujkálok minden felekezet sorában voltaik, legfeljebb abban a tekintetben volt különbség, hogy a bujkálok között sokan olyanok is voltak, akik bujkálásukkal kérkedtek, és azáltal hogy kérkedtek, közfelháborodást keltettek maguk ellen. • A felekezeti érzékenység az én megítélésem szerint mindig respektálandó és mindig bononálamdó. Ennélfogva tehát csatlakozom ahhoz n kérelemhez, amely oda irányul, hogy a Vitézi Rendbe a zsidó hősök is felvétessenek. Ellenben ugyanakkor, amikor ezt teszem, azt mon17*