Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-402

Í06 Az országgyűlés képviselőházának folyólag igyekszünk megoldani, hogy igenis azok részére, akik még annyira sem gyakorlot­tak a soff őrségben, hogy ezt a gyakorló enge­délyt ki lehessen adni részükre, s akiknek még abszolúte nincs kezükben a gép, hogy ezek ré­szére olyan területek jelöltessenek ki, ahol gya­korlataikat, illetőleg begyakorlásukat elvégez­hetik. Erre vonatkozólag már régebben folya­matban van a főkapitányság és a főváros kö­zött a tárgyalás, amely arra irányúi, hogy a főváros részére egy ilyen terület biztosíttass ék, (Helyeslés.) hogy ezen a területen legalább azok, akik még teljesen járatlanok a gép veze­tésben, ennek gyakorlatát olyan mértékben el­sajátíthassákj hogy azután már forgalmasabb helyekre is átmehessenek és ott folytathassák ovábbi kiképzésüket. Mi a helyet illetőleg a Tattersaalra gon­doltunk, mint amely zárthely is és nincs is annyira okkupálva, amennyiben csak kivétele­sen vannak az ottani területek elfoglalva, (Igaz! Ügy van! Helyeslés.) s azt szeretnők, ha azt engedné át a székesfőváros a gyakorlók részére. A tárgyalások még nem fejeződtek be, de remélem, sikerülni fog ebben a kérdésben is megoldásra jutnunk. Ezzel mindenesetre ele­jét vesszük annak, hogy teljesen gyakorlatlan emberek forgalmas útvonalakra kerülhessenek és csak ha már bizonyos gyakorlatra tettek szert a vezetésben, akkor mehetnek ki a forgal­masabb utakra is. (Helyeslés.) Magam, részéről már kiadtam az utasításo­kat akkor, amikor a kódexet életbeléptettem. Egy bizonyos türelmi idő állapíttatott meg s ezentúl ha akár a kocsivezetők, — legyenek automobilisták, vagy lovaskocsik vezetői — akár pedig a gyalogjárók nem paríroznának a kódex új rendelkezéseinek, a rendőrség utasí­tást kapott, hogy akkor minden tekintetben a legszigorúbban járjon el. A másik kérdés, amit t. képviselőtársam felvetett, — hiszen tulajdonképpen a kérdések egész láncolata merül fel azzal kapcsolatban, ha az ember végiggondol egy-egy ilyen kelle­metlen incidenst és e közben sok mindenfélére rájön — hogy a kódex eléggé előrelátó volt-e. En azt hiszem, hogy a képzelhető esetek túl­nyomó nagy részére igenis kiterjedt a kódex megalkotóinak figyelme, így arra is, hogy az úgynevezett concours d'élégance-ok, az ilyen versenyek lebonyolításával kapcsolatban is nagyobb felügyelet gyakoroltassák a jövőben. Erre azonban külön is ki fogom terjeszteni figyelmemet és utasítani fogom a főkapitány­ságot, hogy a maga részéről itt is figyelemmel legyen és ellenőriztesse magával a rendező­bizottsággal, vagy már a versenyfeltételeknél kösse ki, — ami különben egészen magától ér­tetődő dolog — hogy csak soffőrvizsgaval ren­delkezők vehessenek a versenyben részt. Is­métlem, ez magától értetődő lévén, erre tulaj ­Hitelesitettéh : Éhn Kálmán s. k. naplóbiráló-i U02. illése 1930 június 4-én, szerdán. donképpen csak a szigorúbb eljárás és az ellen­őrzés miatt kell talán a figyelmet felhívni. En a magam részéről mindenesetre biztosítani kívánom t. képviselőtársamat és az egész^ Há­zat, hogy ezt a kérdést a legnagyobb eréllyel és a legnagyobb szigorral kívánom kezelni, így kívánom a vonatkozó rendelkezéseket vég­rehajtani, mert hiszen a kódexet azért hoztuk, hogy a közönség szisztematikus ránevelése és az erélyes és hatékony fellépés ebben a te­kintetben meghozza a közre nézve a maga hasznos gyümölcseit. Eészben már meg is hozta, — és ezt már tapasztalásból is mondha­tom — mert hiszen méltóztatnak látni, hogy a forgalom, úgy a gyalogjáró-közönséget, mint pedig az automobilistákat, általában a jármü­veket tekintve, székesfővárosunkban nagy ha­ladást mutat. A baleseteket, — mint mondot­tam — természetesen nem fogjuk tudni kikü­szöbölni, de a minimumra redukálni azokat kötelességünknek érezzük. Ezeket kívántam az interpellációra megje­gyezni. Személyi vonatkozásaiban nem kívá­nom ezt a kérdést tárgyalni, ez engem nem ér­dekel, engem kizárólag a köz szempontjából ér­dekel ez a kérdés. (Helyeslés.) En mindenkit sajnálok, aki ilyen kellemetlen helyzetbe kerül, mert hiszen emberi érzéssel kell viseltetnünk azok iránt is, akik bármilyen könnyelműek voltak is, ilyen szituációba jutottak, de viszont a vagyon- és életbiztonságot is mindennel és mindenkivel szemben biztosítanunk kell és ezért bármennyire sajnálatos is, mi a magunk részéről ilyen esetekben is a legnagyobb erély­lyel, a legnagyobb kitartással és odaadással kí­vánjuk kitűzött célunkat szolgálni. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudo­másul venni. (Általános helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! A belügy­miniszter úr válaszát köszönettel tudomásai ve­szem. (Helyeslés.) Elnök: Kérdezem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a választ tudo­másul veszi. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. t Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az ülés jegyzőkönyvét fel­olvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa az ülés jegyző­könyvét). Elnök: Kérdezem a t. Házat, van-e valaki­nek észrevétele a most felolvasott jegyző­könyvre 1 ? (Nincs!) Ha észrevétele senkinek nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 7 óra 5 perckor.) Kocsán Károly s. L i tagok»

Next

/
Oldalképek
Tartalom