Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-400
Az országgyűlés képviselőházának U 0 ben, hogy ott, ahol a föld ára búzaértékben van megállapítva, a 27 pengő 60 filléres búzaár 22 pengőre csökkentessék, (Elénk helyeslés.) ott pedig, ahol a rozs ára 22 pengőben volt megállapítva, az átszámításig kulcs alapján 15 pengőre szállíttassák le. (Elénk helyeslés. Felkiáltások: Ez szociális dolog!) Ez olyan nagyjelentőségű intézkedés, amely remélhetőleg megnyugvást fog kelteni és sok olyan panaszt fog eliminálni, amely jogosan csendült fel az érdekeltek r részéről. (Gál Mihály: Ahol pénzben lett megállapítva a föld ára, ott mii lesz?) Egyelőre erről van szó, t. képviselőtársam, erről volt szó az 5-ös bizottságban. (Urbanics Kálmán: Ez volt a sürgős!) Ezt bejelenthetem. Nem akarok prejudikálni... (Eg y hang a balközépen: Ki viseli a differenciát?) A pénzügyi kormány, t. képviselőtársam. Mondom, én nem akarok prejudikálni a további megállapodásoknak, csak egyet vagyok bátor bejelenteni, azt, hogy ezzel a kérdéssel szintén foglalkoztunk. (Elénk helyeslés.) Szabó István t. képviselőtársam az állatbeszerzési akciót tette szóvá és kifogásolja, hogy nem megfelelő állatokat kaptak azok, akik az állatokat bevásárolták, és hogy ott visszaélések történtek. Azt vagyok bátor ezzel kapcsolatban bejelenteni, hogy éppen Szabó István t. képviselőtársam vidékén egy feljelentés alapján egy gazdasági felügyelőt, aki szabályellenesen járt el, állásától felfüggesztettem és eljártam ellene, mert beigazolódtak azok a panaszok, amelyeket ellene felhoztak. (Helyeslés jobb felől.) Ahol konkrét panaszok merülnek fel és azokat tudomásomra hozzák, ott én azonnal eljárok, de azért, mert egy ilyen nagy keretben imitt-amott szabálytalanságok vanniak, mert egyes' helyeken visszaélések vannak, az egész akciót nem szüntethetem be. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Sándor Pál t. képviselőtársam azt kérdi, hogyha terményértékesítés kérdésének a megoldását a kereskedelem kikapcsolásával akarjuk-e lebonyolítani? Kijelentem, hogy nem.' (Helyeslés jobbfelől.) Nagyon jól tudom azt, hogy ilyen nagyfontosságú kérdésnél, mint amilyen M a 2'.var ország ' mezőgazdasági ter- I menyének értékesítése, ennek lebonyolítása, a ! kereskedőket, a kereskedők tájékozottságát, j szaktudását és nagy jártasságát nem nélkülözhetjük,^ mert ennek csak az ország látná . a kárát és elsősorban az a gazdaközönség, amely a piacra nrodukál és amely azt várja. hogy a kereskedelem az ő terményét a piacon elhelyezze. (Sándor Pál: Lesz-é privilégium, ! vagy' liera, az, à kérdés? Kapnak-e egyes cé- j gek privilégiumot, vagy nem?) Nem tudóm, i hogyan méltóztatik ezt érteni? (Sándor Pál: | Kapnak-e egyesek kiváltságokat úgy, mint eddig kaptak, vagy nem? —- Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Kiváltságok eddig is voltak, t. képviselőtársam. A kiváltság a tőke kezében volt, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) i mert a Strasser es König cég, vagy a Hitel- j. bank, vagy a Leszámitoló Bank az ő nagy ! tőkéjével privilégiumot élvezett és azt a kis I vidéki kereskedőt Ő alkalmazta és ő látta el j tőkével. (Sándor Pál: Soha sem kaptam privi- j légiumot!) Ez magamak a tőkének a privilé- ! giuma, t. képviselőtársam; (Felkiáltások: Visz- ; szaéltek a helyzettel!) a dolog természetéből j folyik, hogy ez a tőke privilégiuma. (Sándor ; Pál: Kapnak-e több refakeiát, mint a kicsi- i nyék? Erről van szó. Tessék egyenesen feleim! ! — Zaj.) Kijelentettem, hogy még nincs végle- | ges döntés, s így nem áll módomban részletesen nyilatkozni, (Sándor Pál: Rendben van!) 0. ülése 1930 május 28-án, szerdán. 419 csak általánosságban azt vagyok bátor felelni a felvetett kérdésre, hogy igenis a kormány a kereskedelemmel akarja megcsinálni a dolgot, (Felkiáltások: Ez a lényeg!) de valószínű, hogy nem fog 4—5000 kis grájzlerossal szóba állani, szerződéseket kötni és megállapodásokat létesíteni, hanem valahogyan úgy kell intézni^ a dolgot, hogy mindenki bekapcsolódjék, az állam azonban ezrekkel, sőt százakkal ne álljon szerződéses viszonyban és ne álljon ennyi féllel szemben. (Buday Dezső: Ne legyen lánckereskedelem!) Ugyancsak Sándor Pál képviselőtársam a kereskedelmi szerződések revizióját kérte és azt a kívánságát fejezte ki, hogy attól vegyünk, akinek eladhatunk. Tulajdonképpen minden kereskedelmi szerződés ezen alapul és akkor, amikor ezeket a kereskedelemi szerződéseket kötjük, akkor a delegátusok a do ut des elve alapján mérlegre raknak minden tételt, hogy mit adok és mit kapok és így törekszenek a mérleget kiegyenlíteni, hogy többet ne adjunk, mint amenynyit kapunk. Hiszen ezen alapszik a kereskedelmi szerződés. Hogy ezeket azután nem tudjuk úgy megkötni, mint ahogy mi szeretnők, az igazán nem rajtunk áll, mert amikor megkötünk egy szerződést, alig hogy aláírtuk, alig hogy megszárad rajta a tinta, felmondják szomszédaink és felemelik a megállapított vámot, amint ezt Ausztria megtette. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ausztria a két pengős búzavámot tíz pengőre, tehát Ötszörösére emelte fel. Ezek a meglepetések azok, amelyek ellen védekeznünk teljesen lehetetlen, még pedig azért, mert a legtöbb kedvezmény elve alapján élvezzük azokat az előnyöket, amelyeket a legtöbb kedvezmény elve alapján egy másik szerződő félnek nyújtanak, de voltaképpen a felemelt vámot fogyasztóikra hárítják át, tehát a felemelt vámot belső területükön a fogyasztó fedezi. Melczer László t. képviselőtársunk a lótenyésztés kérdését tette szóvá és a lipicai ménes feloszlatását kérte. (Farkasfalvi Farkas Géza: Igen nagy hiba volna!) Azt hiszem, hogy ennek a hegyvidéken igen alkalmas lófajtának teljes kiirtása, a ménes feloszlatása és faji jelleg kiirtása nem szolgálná a lótenyésztés érdekét. Ugyancsak kifogásolta Melczer László képviselőtársam, hogy Mezőhegyesen a túltápláltsággal korán fejlődő méneket tenyésztünk ki, amelyek nem szabályosan nevelődnek és formálódnak. (Br. Podmaniczky Endre: Hirtelen nőnek!) De a csontozatuk is a szerint erősödik. Célszerű táplálással és megfelelő ápolással nemcsak külemben és magasságban, hanem csontozatban is erősödnek. Ugyancsak Melczer László^ t. képviselőtársunk az állami szabályozás alá nem eső folyóés vadvizek elleni védekezésről szóló törvényjavaslatot sürgeti. (Helyeslés jobbfelől.) Ez a törvényjavaslat már készen yap, pénzügyi okok hátráltatják annak benyújtását, jelzem azonban, hogy ebben a törvényjavaslatban a Sajó szabályozására és rendezésére, amit Melczer László képviselőtársam sürgetett, 6 millió pengőt vettem fel. amely összeg fokozatosan hoszszabb évekre kitolva használtatik fel a Sajó szabályozásánál, illetve a part rendezésénél. (Farkasfalvi Farkas Géza: A Hernádra is kér,iük!) A Hernádra szintén nagyobb összeg van beállítva, szintén tervbe vettük a part biztosítását és a meder rendezését. Szintén Melczer László t. képviselőtársam, a mezőgazdasági üzemi intézet felállítását sürgeti és a kisgazdáknál a rendes számvitel bevezetését kívánja. A mezőgazdasági üzemi in62*
