Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-400

448 Az országgyűlés képviselőházának hát^ találni arra, hogy addig is, amíg jobb lehetőség nem lesz, — amelyet majd a létesítendő gabonatárházak fognak nyújtani — ne használhassa ki a közbeeső kereskedelem úgy a termelőt, mint a fogyasztót. Nagyon helyeslem azt, amit Szabó István t. barátom tegnap olyan leleményesen mondott, hoigy 'talán kevesebb tejet adnak a mi teheneink, de annál fokozottabb mérvű tejünk zsírtartalma, amennyiben 3'6—3'8%-os vajtartalma van. A. mi tejünket 11—12 fillérével veszik meg nagybirtokos uraink, tőlük pedig 22—24 fillérért veszik azt meg. Nem látjuk azonban azt, hogy a tejkereskedők kiírnák, hogy a tejet kisgazdától vették 11 fillérért, vagy pedig uradalomtól 22 fillérért. A termelő kiuzsorázása az, ha a kisgazdától vett tejet is 40—50 fillérjével adják el, mintha 22—24 fillérjével vették volna. Nem mentség erre az, hogy nagy túltermelés van, mert hiszen a fővárosban csak 350.000 liter a napi szükséglet, de 470.000-et hoznak fel, és ezért szükséges, hogy a tej literjéért csak 11 fillért fizessenek. Adják olcsóbban és több fogy. Nem szabad, 'hogy az ebből származó kiadást áthárítsák a kisgazdára, s hogy a vaj előállítására vagy más célból feldolgozott tej költségét áthárítsák éppen a falu népére, amely a legjobban rá van szorulva arra, hogy termeivényeinek árát becsületes összegben láthassa maga előtt. Mélyen t. Ház! Itt van a selyemhernyótenyésztés kérdése, amely ugyancsak széles nép rétegeket foglalkoztat. Ügy tudom, hogy a múlt évben 20.500 családot foglalkoztatott a selyemhernyó'tenyésztés. és hogy ebben az évben 25.000 családnak adtak ki petét selyemhernyótenyésztésre. Itt is csökkentést, visszafejlesztést látok. ' Itt pedig megvolna a mód, a lehetőség arra, hogy az állam munkaalkalmat adjon, és a dolgozni akaró nép munkaalkalmat találjon. Ennél a tételnél az 1930/31. évre 119.000 pengővel kevesebbet vettek fel a költségvetésbe, és ezzel szemben körülbelül 25.000 családnak van kiadyia selyemhernyótenyésztésre pete. 600.000 kilogrammnyi selyemtermelési eredményre számítanak. Amikor télen kiadták a tenyésztőknek a petéket, akkor a nélkül, hogy megmondották volna nekik azt, hogy időközben le fogják csökkenteni a selyemgubó árát, amit akkor talán nem is mondhattak meg, — nem <:karom sértő szándékkal beállítani a dolgot — minden termelőt megkérdeztek, hogy mennyi petét - akar. Mindenki meghatározta, hogy ennyit és ennyit. Nem említették meg azonban nekik, hogy a selyemgubó árát le fogják csökkenteni. Csak most, amikor már a nagy munkának felerészén túlvannak, hozzák tudomásukra, hogy az I. osztályú gubó árát le fogják csökketeni az eddigi 2.80 pengőről 2.30 pengőre, a II. osztályú gubó árát pedig 2 pengőről 1.70 pengőre. Meg tudom érteni, ha ilyen körülmények között az a 25.000 család, vagyis ha egy családra csak négy családtagot számlálunk is, — az a 100.000 ember, az a munkáshadsereg, amely dolgozni, munkálkodni akar, mellőzöttnek, félrevezetettnek érzi magát. Ismétlem, nem sértő szándékkal hozom ezt fel, hanem csak azért, hogy ezen emberek panaszának itt kifejezést adjak. Ha nehézségbe ütközik is a selyemgubó eddigi árának fenntartása — mert állítólag a külföldi piac miatt kénytelen leszállítani, csökkenteni a kormány az árakat — nekem az volna a tiszteletteljes kérésem, hogy ha ráfizetéssel is, de hagyják meg ebben az évben a volt 2 pengő 80 filléres és a 2 pengős árt. WO. ülése 1930 május 28-án, szerdán. Ha pedig a kivitel nehézségbe ütközik, akkor a jövőben, mielőtt a petéket kiadják, mondják meg az embereknek, hogy a selyemgubó ára majd alacsonyahb lesz, s akkor lesz alkalmuk gondolkozni, hogy vájjon vállalják-e ' vagy nem. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Kérem tehát, szíveskedjék befejezni. Krisztián Imre: Amikor még igaz szívvel megköszönöm a földmívelésügyi miniszter úrúrnak a falu kultúrájának fejlesztése érdekében kifejtett eddigi munkásságát s azt, hogy 1926-tól kezdve 3,510.000 pengőt költött erre a célra és ezzel 340 kultúrházat segített létrehozni, megkérem, hogy ezt a nagyon is szükséges intézményt, amelyet Magyarország agrárjellege megkíván, amely a falu kultúráját emeli, s amely konkurrenciát csinál a kocsmáknak, (Ügy van! Ügy van!) fejlessze tovább. Megköszönöm eddigi munkásságát s a jövőben több segítséget, több jóakaratot és több megértést kérek. Ezt csak a forma kedvéért mondom, mert tudom, hogy a miniszter úr részéről megvan mindez a megértés, a szeretet és. tisztelet, de méltóztassék a szeretetet más tényezőkbe is átplántálni. Amikor ezeket tisztelettel bátor voltam elmondani, tiszteletteljesen kérek többet és jobbat a külkereskedelmi^ szerződések megkötésénél és gazdasági iskoláink fejlesztésénél, kérek büntető szankciókat a lisztuzsoránál. Kérem továbbá a tej forgalmi értéke és ára közötti nagy különbség megszüntetését, a selyemhernyók árának fenntartását. Amikor azt látom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr úgy, mint eddig, a jövőben is, habár szerény keretek között, kívánja ezeket a gondolatokat megvalósítani, iránta érzett tiszteletemből fakadólag a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon ) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Bbttlik József! Bottlik József: T. Képviselőház! Teljesen egyetértek Szabó Sándor t. képviselőtársammal abban a tekintetben, hogy a gabonaértékesítés problémája ma a legsúlyosabb és leginkább kü szöbön álló probléma. (Ügy van! a jobboldalon.) Sajátságos, hogy bár ez ma a legégetőbb kérdés, valahányszor valamely tervet lanszíroznak, mindig a legnagyobb ellenállást és legnagyobb ellenszenvet látjuk bizonyos oldalról mindenféle gabonaértékesítési terv ellen, s az a sajátságos, hogy ezt az idegességet, amellyel egyes köröknél ez a kérdés találkozik, még a gazdaközönség egy részére is át tudják vinni. Azt mondják, hogy Magyarország nem diktálhatja az árakat. En azt hiszem, az igen t. kormány teljesen.tisztában van azzal, hogy itt nem lehet árakat diktálni. Mi a nemzetközi piac áraihoz kénytelenek vagyunk alkalmazkodni, mi nem csinálhatunk federál-farmot. amely óriási tőkeerejével befolyásolni igyekszik az árak alakulását, azt azonban igenis, megkívánhatjuk, hogy a világpiaci árat biztosítsuk Magyarországon. (Helyeslés a jobboldalon.) A világpiacig áron alul ebben az országban búza el ne adassék. Ez az értékesítés kérdésében a legelsőrendű és a leggyakorlatibb cél, amelyet csak úgy érhetünk el, ha vidéken biztosítjuk a budapesti paritásos árakat, s^ a budapesti tőzsdén biztosítjuk a világoiaci árat, a nemzetközi piacokon kialakult árat. Mármost, ha én a vidéken vagy a fővárosban biztosítani akarom ezt célt, akkor nekem, mint államnak, egy szervemnek kell lennie, egy szervre befolyást kell tudnom gyakorolni, egy