Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-391

62 Az országgyűlés képviselőházának nehézség dacára kitartó munkával megszervezte a Sasokat. Indíttatva érzem ezért magam arra, hogy kérvényét a legmelegebben ajánljam nagybecsű jóindulatodba és bizalomteljesen kérjelek, légy szíves annak helyt adni és reaktiválásához kegyesen hozzájárulni. Fogadd ... stb. Sztranyavszky Sándor s. k.» A második kérdés (Olvassa): «Tudja-e a a miniszter úr, hogy a belügyi államtitkár a Ház nyilt ülésén 1928. június 11-én tagadta a Sasokkal és Baranyaival való összeköttetéseit, a Házat tehát tévedésbe ejtette?» En is bátor leszek az államtitkár úrnak idevonatkozólag elmondott kijelentéseit felolvasni, amennyiben, amit a képviselő úr felolvasott, annak folytatása is van, amely egész terjedelmében a következőkép hangzik (Olvassa): «Tisztelt képviselőtársam, ezt a megjegyzését visszautasítom, mert én semmiféle protekcióban nem részesítem, engem semminéven nevezendő kötelék vagy kapcsolat hozzájuk nem fűz és én mindenkivel szemben, aki a közfegyelmet és közrendet megbontani törekszik, legyen akár Sas, legyen akár nem az, egyforma szigorral fogok eljárni.» A továbbiakban az államtitkár úr a következőket mondotta (Olvassa): «Méltóztatott a képviselő úrnak interpellációja második pontjában azt a kérdést intézni a belügyminiszter úrhoz, hogy van-e tudomása arról, hogy a belügyi államtitkár szervezi és támogatja a Sasokat tevékenységükben. Már közbeszólás alakjában is, bevezető szavaimban is megadtam erre a választ, most újólag csak annyit mondok, hogy én se nem szerveztem, se nem szervezem és nem támogatom őket.» Itt tehát disztingválni kell a között, amit a képviselő úr felhoz és a között, amit az államtitkár úr írt és mondott volt. Itt nem Baranyairól van szó, hanem általában a Sasokról van szó, mint egyesületről. (Zaj.) Ebben a kérdésben teljes mértékben helyesen járt el az államtitkár úr és teljes mértékben fedi a valóságot az, amit mondott, hogy a Sasok közül vannak olyanok, akik érdemesek arra, hogy külön is támogathassanak, mint egyének. (Peyer Károly: Mint pl. Baranyai!) Mint akár Baranyai, akár más is. Ehhez mindenkinek a maga megítélése szerint teljes mértékben jogosultsága van. Ne méltóztassék ezt rossznéven venni, különösen amikor képviselőtársaink a maguk bűnözőit itt mindig kegyelemre ajánlgatják (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Zaj a szélSobaloldalon.) és nemesszívűségünkhöz apellálnak. Amikor egy ilyen ember nem önöknek teljesít már szolgálatot, hanem megtérve a jó útra, az Önökkel szemben lévő oldalon helyezkedik el, akkor ismerjék el, hogy ezek között is lehetnek ilyen megtértek, mert nem kell feltételezni, hogy az összes báránykák csak az önök táborába térnek vissza. Lehetséges, hogy más táborba is térnek, s hogy ezekkel szemben azután a méltányosság alapján is el lehessen járni. Ha az államtitkár úr úgy ítélte meg, hogy ez a rossz útról teljes mértékben megtért és ennek tanújelét' is adta működésével, teb'esen helyesen és jogosan járt el úgy, ahogy az illető érdekében eljárt. Én ebben nem látok semmiféle indokot, különösen nem látom azt, amire a képviselőtársam hivatkozott, hogy itt az államtitkár úr valótlant állított volna, s a tárgyalás és az itt előadottak anyaga nem fedné egymást. Ez két különböző dolognak az összehasonlítása. De ha egy alapon hasonlította össze a képviselőtársam azt, amit az államtitkár úr elmondott, a képviselő úrnak is kellene legalább annyi 391. ülése 1930 május l^-én, szerdán. objektivitással birniai, hogy belássa, hogy nem hasonló dolgokat hasonlított össze, amelyek nem fedik a képviselőtársam állítását. A jelen esetben, az 1928. évi július 11-iiki interpellációban nem Baranyairól volt szó, hanem általában a Sasokról, tehát az államtitkár úr sem nem szervezte őket, sem szervezésükben részt nem vett, sem ilyen egyesületet nem protegált, hanem kivételesen egy Sast protegált, aki egy ilyen egyesületnek — éppen az ő választókerületében — a kapitánya volt, akinek működését ismerhette, akinek működését képviselőtársam is isimeri, és éppen ebből is meríthetjük talán az okokat, hogy ennek működése annyira fáj igen t. képviselőtársaimnak. Válaszom a harmadik kérdésre természetszerűen nem lehet más, mint az, hogy államititkárom politikai tevékenységét továbbra is alkalmasnak találom s egyáltalában nem látok fennforogni semmi okot arra, hogy ő,t államtitkári állásáról való lemondásra szólítsam fel. (Taps a jobboldalon.) Kérem válaszom tudomásulvételét. Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Peyer Károly: T. Képviselőház! Előző beszédemben elfelejtettem megmondani, ós ezt utólag tartozom kijelenteni, hogy a független bíróság a tárgyalás alkalmával Büchler József fővárosi bizottsági tagot felmentette, tehát ezt a Baranyait ítélte el. Ezzel bizonyítottam azt, hogy mindaz, ami itt elhangzott, tejjesen igaz. En nem ismerem ezt az egyént személyesen, nem ismerem közelebbről sem, hanem megismertem az iratokból és vallomásokból. Tisztán és kizárólag azért tettem szóvá a kérdésit, mert annakidején én interpelláltam ebben az ügyben és nekem az államtitkár úr ezt a választ adta. Lehet ezt csűrni-osavarni, lehet azt mondani, hogy hja, ez az összeségre vonatkozik és nem az egyesre, azonban azt a szépségfoltot levenni még sem lehet, hogy az ilyen ember, akiről azóta is nemcsak ennyi derült ki, hanem még egy félkötetrevalót lehetne elmondani, hogy mi mindent követett el, nem sorozható azok közé az egyének közé, akikre azt mondják, hogy megtértek és jóútra akarnak térni. Ha a miniszter úr arra hivatkozik, hogy vannak esetek, amikor mi is ezt kérjük, hát igen, de akkor mi meg is győződünk felőle, hogy az ilyen nem az a konjunktúra-tömeg, nem az az illető, aki minden szemétben benne van, akinek mindegy, akár fehér, akár bolsevista. (Zaj a jobboldalon. — Héjj Imre: Meggyőződött róla, hogy derék ember lett!) Hiszen önök nagyon elnézőek tudnak lenni, amikor arról van szó, hogy valaki ki akarja önökéit szolgálni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ezrek és ezrek kaptak kegyelmet!) és főképpen nagy érdemet tud szerezni s akármennyire terrorista, bűnbocsánatot tud nyerni, ha hivatkazik arra, hogy a szociáldemokrata pártot meg akarja bontani. (Héjj Imre: Hiszen ezért haragszik rá.) Nem kell tisztességesnek lennie, nem kell becsületesnek lennie, csak ezt kell neki beigérni és ez teljesen elegendő arra, hogy azután a legnagyobb gonosztevő^ is, a terroristától kezdve mindenki bűnbocsánatot nyerjen, csak erre hivatkozzék. Bizonyos, hogy rendes, tisztességes ember ilyen szolgálatra nem vállalkozik. En ismerem a salgótarjáni eseteket nagyon közeiről, tudom azt is, hogy — nem tudom, kinek a pénzéből, majd az »s ki fog tűnni idővel, — súlyos százezreket köl-