Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-392

Az országgyűlés képviselőházának 392. ülése 1930 május 15-én, csütörtökön. 83 iparral bíró mezőgazdasági exportállamoknak ezért túlmagas árat fizetni. T. Képviselőház! Az agrár exportorezágok versenyének megszűnése egyik alapfeltétele a magyar mezőgazdaság talpraállásának. És miután végre ráeszmélt a magyar gazdasági élet, a magyar politikai élet s a magyar közhangulat arra, hogy csak egységes fronton küzdve érhetünk el konkrét eredményeket, s arra, hogyha meg akarjuk a magyar ipart s #

a magyar kereskedelmet menteni, akkor elsősorban a magyar mezőgazdaságot kell megmenteni, (Ügy van! Ügy van! jobb felöl.) ennélfogva van kilátás, sőt nemcsak kilátás, de konkrét biztosítékai is vannak idebent annak, hogy Magyarország egy ilyen mezőgazdasági összefogásnak józan alapon sohasem volna ellensége. (Élénk helyeslés a jobboldalon én a középen.) Délais: Les deux Europe, a két Európáról írott munkájában, amely azért érdekes, mert egy mérnök szemével nézi és méri meg Európa ipari és mezőgazdasági lehetőségeit, két részre osztja Európát: egy ipari és egy mezőgazdasági Európára, és azt mondja: ne higyjük, hogy Amerika Örökké táplálni fogja elfogadható árakon az ipari Európát. Meg kell szervezni a mezőgazdasági exportáló Európát, éppen az ipari Európának, mert aiz ipari Európának, Nyugat-Európának életfeltétele, hogy egy egységesen megszervezett mezőgazdasági importra számíthasson KeletEurópából. Ez a kérdés s ennek a problémának ilyen megoldása a mezőgazdasági termelés és értékesítés stabilitását és rentabilitását biztosítja, mert ne felejtsük el, hogy az európai ipar jóés balsorsa az európai mezőgazdaság jó- és balsorsától függ és mindkettő együtt áll vagy együtt bukik. És ha az európai ipar mindinkább erősödő koncentrációja és kartellirozása ellen annyi panaszos^ hang hangzik fel a mezőgazdasági oldalról, akkor csak egyet kell ajánlani minden, a mezőgazdaságért küzdő férfiúnak, hogy ezzel az ipari koncentrációval, szindikalizálással és kartellirozással szemben igyekezzünk megkeresni a mezőgazdaságnak is Összefogását, amely egyesült és koncentrált erővel a maga igazát az ipari koncentrációval hatásosan érvényesítheti. A mezőgazdasági értékesítés megszervezése a fő és a döntő, mert végül is az értékesítés megszervezése az, amely a termelési költségekre a leghatározottabb befolyással lesz, a termelési költségeknek ilyen egészséges szabályozása pedig az egész mezőgazdasági problémát oldja meg. {Elénk helyeslés és taps a középen.) Akkor, amikor Európa lelkiismerete végre ébredni kezd, akkor, amikor kezdjük belátni, hogy öngyilkosság volna továbbra is a nemtörődömség útján maradni, akkor Hága és Párizs után a magyar közvéleménynek tudatára kell ébrednie annak, hogy a mai Magyarország gazdasági életének megmentése csak a termelő; és fogyasztó szervezeteknek, a ter melő és fogyasztó lakosság egyhangú össze fogásával érhető el csupán. Mindig arra hivatkoznak, hogy nekünk Hága és Párizs súlyos feltételeit azért kellett elfogadnunk, mert ez egyengeti útját Magyarország talpraállásának, és ez a kulcsa annak a baráti érzésnek, amely a nagyhatalmak és szomszédaink részéről meg fog nyilvánulni. Mi Hága és Párizs súlyos feltételeinek elfogadásával várjuk azt a gesztust Nyugat felől, amely gesztusnak tettekké kell izmosodnia, hogy megértsük és fel b irjuk mérni, hogy e nehéz áldozatokat érdemes volt-e meghozni. Mert sohasem hogjuk elfelejteni, hogy egy integer Magyarországnak visszaállítása csak egy gazdaságilag erős Magyarország útján lehetséges. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Temesváry Imre képviselő úr, mint a pénzügyi bizottság előadója, kíván jelentést tenni. (Felkiáltások: Nincs itt!) A képviselő úr nincs jelen, így jelentésének megtétele későbbre marad. Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) En ezt a törvényjavaslatot ugyanúgy bírálom, mint 1921-ben a trianoni békediktátumot bíráltam. Miként nem fogadtam el a trianoni úgynevezett békeszerződésre vonatkozó javaslatot és nem fogadtam el évek hosszú során át egyetlenegy olyan törvényjavaslatot sem, amely a békeszerződés folyománya volt; úgy ezt a törvényjavaslatot sem fogadom, el a részletes tárgyalás alapjául. Sőt, ha visszagondolok arra, hogy 1921-ben, szemben az akkori kormánnyal és az akkori többségi párttal, milyen érveket sorakoztattunk fel olyan^ irányban, hogy a trianoni békeszerződés aláírását tagadjuk meg, akkor azt kell mondanom, hogy az azóta lejátszódott események nekünk adtak igazat. A trianoni diktátumban — mint akkor mondottuk — szűk határok közé szorítanak bennünket, s ezzel elveszik tőlünk az egészséges gazdasági élet összes előfeltételeit. Hivatkoztunk arra, hogy mezőgazdaságunk, iparunk és kereskedelmünk vissza fog esni, a termelés és fogyasztás csökkenni fog, napról-napra növekedni fog nálunk a nyomor. Bebizonyult, hogy igazunk volt, mert mindez bekövetkezett. Bebizonyult, hogy közönséges nagyképűség volt azt állítani, hogy gazdasági helyzetünk javulni fog akkor, ha mi a trianoni békeszerződést magunkévá tesszük és itt a nemzetgyűlésen megszavazzuk. Bebizonyult, hogy igazunk volt, amikor gonoszsággal vádoltuk a túloldalon levő politikai ellenfeleinket, értve alatta a nagyentente-ot, amikor szép szavak mögé rejtették szándékaikat, és azt mondottuk, hogy a szép szavak semmi egyéb, mint ámítás, ne higyjünk nekik. Akkor is az volt a helyzet, és az én megítélésem szerint ma is az a helyzet, hogy CsonkaMagyarország a külföld jóakaratától nem várhat, nem remélhet semmit. S hogy az^ elmúlt esztendők ennek bizonyságát is szolgáltatták, azt senki kétségbe nem vonhatja. Jogos volt tehát a tiltakozás itt a nemzetgyűlés termében 1921-ben, és indokolt volt az az eljárás, hogy a trianoni úgynevezett békeszerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot gyászkeretben közölte a magyar hivatalos lap. Kényszerhelyzetre hivatkoztunk akkor nyomban, a törvényjavaslat első mondatában. Őszintén sajnálom, hogy ez a kifejezés: «kényszerhelyzet» nem hangzott el minden egyes eddig felszólalt képviselőtársam ajkáról.^ Kormánypártnak és ellenzéknek be kell őszintén ismernie azt, hogy itt kényszerhelyzet előtt áll Csonka-Magyarország és hibáztatom az előadó urat, hogy nem nagyobb nyomatékkal hangsúlyozta beszédében, hogy a kényszerhelyzetre való hivatkozással kéri megszavazni a törvényjavaslatot. Egyezményről beszél a törvényjavaslat. Meg kell állapítanunk őszintén, — elbírálva annak tartalmát, az első betűtől az utolsóig — 13»