Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-392
80 Az országgyűlés képviselőházának 39 A gabona vám iránti súlyos osztrák követelések a magyar gabonaimportot, ha így kej resztül mennének, csaknem lehetetlenné tenné legnagyobb fogyasztónknál. A lisztvám még kegyetlenebb, mert a 10 aranykoronában tervezett búzavámnál 150 kg búzaalapnál, ez 1 kg lisztre 17'84 aranykoron ás lisztvámot jelentene és ezt a."17'84 aranykoronás lisztvámot is csak 500.000 métermázsa gabona lisztlkontingensnéi engedélyezné, míg ellenben az 500.000 métermázsán felülinél már 19 aranykoronát követelnek. Nem szorul sok magyarázatra, t. Képviselőház, hogy ez a magyar malomipar tragédiája lenne. (Elénk helyeslés a középen.) A tojás- és túróbevitelünknél most a vámmentességet akarják megvonni és ennek tetejébe még ipari exportunk, illetőleg az ide való behozatali terén, az osztrák ipari export terén még kedvezményeket kérnek és egy fontos exportcikkükre, a rotációs papírra nézve rendkívüli kedvezményeket kívánnak. Mindez azt bizonyítja, hogy Ausztriában ma is, Párizs és Hága után, vezető államférfiaik ünnepélyes nyilatkozatai ellenére, a magyar mezőgazdasági termények megfőjtására törekszenek ós semmiféle tanújelét nem adják annak, hogy új atmoszféra bekövetkeztével annak gyakorlati konzekvenciáit is le kívánnák vonni. Mert légy ünik tisztáiban azzal, hogy az az ő argumentumuk, hogy kedvezményeket adnak esetleg a búzabevitelre és csak a lisztimportot nehezítenék meg, nem egyenértékű kedvezmény, vagy engedmény nekünk, mert a feldolgozott liszt bevitele mindig több munkaalkalmat jelent Magyarország számára, jelenti a mellékterményeknök idebenn való megmaradását és ami fő, a liszt messzebb is eljuthat, mint amilyen meszszire eljuthat a gabona. (Ügy van! ügy van!) Az osztrák közvélemény azonban azzal is megfenyegeti Magyarországot, hogy amennyiben nem sikerül velünk megfelelő megállapodást létesítenie, egy szerződésnek közös alapon való meghosszabbítása, illetőleg megújítása dolgában, úgy belső lisztadót fog létesíteni, egy olyan céladót, amelybe csodálatosképpen minden kereső osztály, tehát a szociáldemokrácia is beleesik. Ezt a belső lisztadót, ezt a céladót először hat groschenre tervezték kilogrammonkint, a legutóbbi tárgyalások alatt azonban, amelyeket maguk között az érdekképviseletek folytattak le, 15 groschenre emelkedett. Ebből az adóból az osztrák állam 120 millió schillinget remél; ebből az összegből 80—90 millió schillinget mezőgazdaságának táomgatására, 30 milliót pedig malomiparának talpraállítására kívánna fordítani. Nem kívánom részletezni azokat az agrárius aggályokat, amelyek Ausztriában az osztrák mezőgazdasági körök részéről ez ellen a terv ellen felmerültek, csak azt hangsúlyozom, hogy ezek az aggályok különösképpen abban csúcsosodtak ki, hogy ez a belső lisztadó nem kedvezne az osztrák mezőgazdaság intenzívvé tételének, mert az osztrák gazdaközönséget inkább arra ösztökélné, hogy minél nagyobb területen termeljen búzát, nem pedig arra, hogy' minél intenzívebben művelje meg földjét. Kifogásolták azt is, hogy ez a belső osztrák lisztadó nem disztingválna a csupán saját fogyasztására termelő osztrák mezőgazda és az exportra is termelő mezőgazda között, már pedig egy ilyen adó célja az exportnak, szóval az elfogyasztott gabonán felül termelt gabonának segélyezése. A legérdekesebb pedig az, hogy amikor azt hinné az ember, hogy egy ilyen belső adó statuálása az osztrák fogyasztóközönségnek és az '. ülése 1930 május 15-én, csütörtökön. osztrák (fogyasztók képviselőinek, az osztrák szociáldemokráciának forradalmi hangulatát váltaná ki, e helyett azt tapasztaljuk, hogy az osztrák lisztadó 'behozatala, amiről (már hónapokon keresztül tárgyaltak, az osztrák szociáldemokrácia támogatásával is találkozik. A szocialisták ugyanis avval argumentálnak, hogy még mindig jobb egy ilyen belső lisztadó behozatala, — mert ez az egész ország adózóira egyenlő arányosságban osztja szét az eképpen bekövetkező terhet — mint ha az ipar aránytalanul megterheltetnék vámemeléssel. A kereskedelem .sem ellenzi ezt a belső lisztadót, mert azt mondja, hogy ez nem fogja forgalmát csökkenteni. Pedig amint mondottam, magukat a fogyasztókat a szociáldemokrácia képviseli... (Haller István: Miért egyedül az?) Hozzáteszem, hogy a keresztényszocialisták szintén. De ez nem argumentum... (Haller István: Akkor téves az előbbi megállapítás!) Igaza van a képviselő úrnak, téves annyiban, hogy azt •mondottam, hogy a szociáldemokrácia képviseli az osztrák fogyasztókat; a keresztényszocialisták is képviselik, akik — mi-nt a kép viselő úr is tudja —. tényleg jelentékeny politikai vezetőszerepet játszanak Ausztriában, de ez nem mond ellene előbbi állításomnak, mert ott a keresztényszocialisták és a nemzetközi szociáldemokraták, sőt a kommunisták is ugyanazt az elvet vallják, azt mondván, hogy egy belső lisztadó még mindig jobb, mint a vámemelés, mert a vámemelés az ipari exportot nehezítené meg Jugoszlávia és Magyarország felé. És ez igazolja azt is, hogy egy ilyen fontos kérdésben, mint amilyen a magyar és osztrák vámkérdések tárgyalása, az egész osztrák társadalom össze tud fogni nagy gazdasági érdekeinek védelmében olyankor is, amiJkor ezen érdekek közt látszólag ellentétek állanak fenn. De csodálkozásunknak kell kifejezést adnunk a felett, hogy Ausztria a morális igazságnak ezt a megsértését — hogy egy érvényben levő kereskedelmi szerződésnek idő előtt való súlyosbítását követeli Magyarországtól — éppen most, Hágának és Párizsnak békítő atmoszférájában. (Elénk helyeslés minden oldalon.) S csodáljuk, hogy Ausztria mer a közvélemény internacionális világbírósága elé lépni ma, amikor ugyanezen világbíróság előtt Hágában és Párizsban a maga békülékenységéről, a maga baráti érzéseiről politikában és gazdasági téren is állítólag tanúságot tett és a neki adott és a maga számára kért kedvezményeket éppen ezzel kívánta nyomatékosan megindokolni. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) De ha így áll az osztrák és magyar reláció, hogy áll a Németországhoz való gazdasági viszonyunk? Javult-é az utóbbi időben, Hága és Párizs enyhítették-e a feszültséget? Németországban ugyanezt a jelenséget tapasztaljuk. Ott ugyanúgy a német mezőgazdaság autarkhikus kiépítése érdekében mindenki, a szocialisták, a demokraták és a legszélsőbb jobboldal is összefog. Dietrich, a demokrata földmívelésügyi miniszter a baloldali pártok egyhangú támogatásával az agrárvédelem mellett tört lándzsát és híven programanjához követeli a gabonavámok felemelését, a búzánál 26 márkát, a rozsnál 23 márkát. A beviteli . értékjegyek megállapítását r a helyzet változásának arányában a földmívelésügyi miniszterre kívánja diszkrecionális módon bízni. A tengeri-monopóliummal már él és a Jugoszláviában aránylag kedvezően bevásárolt tengerit 30—40%-os felárral bocsátja a belső forgalomba s az így befolyó s jövedelmet a mezőgazdaság felépítésére fordítja. 1930 feb-