Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-392
Az országgyűlés képviselőházának 392. hivatkozás a IV. számú egyezményre, illetőleg , az abban rendezett biztosítási alapra. Ez a két egyezmény tehát mintegy kiegészíti egymást és a III. számú egyezmény teljességéhez szükséges a IV. számú egyezmény ismerete is. Mindazonáltal, ha figyelembeveszem azt, hogy a IV. számú egyezményben Magyarország nem szerződő fél, és ha figyelembeveszem különösen azt a gyakorlati szempontot, hogy óvakodnunk kell attól, hogy bármiképpen is, bármely tényezőnek bármikor alkalmat szolgáltassunk arra, hogy erre a IV. számú egyezményre, illetőleg az abban rendezett biztosítási alapra vonatkozólag bármikor is Magyarországgal szemben bárminő felelősséget konstruálhassanak, főleg ebből a gyakorlati szempontból elégszem én meg azzal álmegoldással, amelyet ezúttal a külügyi és pénzügyi bizottságok javasolnak, és amely megoldás szerint ez a IV. számú egyezmény egyfelől a Képviselőház külön határozatával lenne tudomásulveendő, másfelől pedig közlendő volna a törvényhozás másik Házával, hogy ez ugyanilyen határozatot hozzon, úgyhogy végeredményben ez a IV. számú egyezmény, ha nem is iktattatik be Törvénytárunkba, országos határozat alakjában vétessék tudomásul, mint olyan lényeges egyezmény, amely a magyar nemzeti érdekeket nagyon közelről érinti. (Erdélyi Aladár: De amelyben nem szereplünk, ez a baj!) # T. Képviselőház! Minden habozás nélkül kijelentem, hogy nagyon helyeslem a kormánynak azt az eljárását, hogy a hitelező hatalmak egyhangú sürgetésére hozzájárult -ahhoz, hogy ezekben az egyezményekben ne csupán a trianoni szerződés alapján iakár jóvátétel címén, akár más jog címeken velünk szemben támasztható pénzügyi követelések nyerjenek rendezést, hanem hogy kiterjesztessék ezeknek az egyezményeknek kerete egyfelől a magyar állampolgárok, — akár fizikai, akár jogi személyek — másfelől pedig más államok között felmerülő vitás kérdésekre, nevezetesen a magyar állampolgárok és az utódállamok r között az agrárreformból felmerülő vitás kérdéseknek egyességi úton való rendezésére is. Megengedem és elisimerem, hogy az objektív, teoretikus szempontoknak sokkal inkább megfelelt volna és az arbitrage eszméjének nagyobb diadalát jelentette volna az, ha a magyar állampolgároknak az agrárreformokból kifolyólag az utódállamokkal szemben támasztott keresetei tisztán bíróságok által intéztettek volna el, mindazonáltal a kormány mégis helyesen cselekedett, amikor az egyezkedés útjára lépett és egy becsületes, tisztességes, hasznos egyességet kötött ezekben a kérdésekben az érdekelt magyar állampolgárok megbízásából. Mert egyfelől szinte lehetetlen lett volna ellenszegülni annak az egyetemes sürgetésnek, annak az egyetemes óhajnak, hogy végre-valahára a békeszerződések minden pénzügyi vonatkozása tisztáztassék és végeredményesen rendeztessék, hogy többé kételyek ebben a tekintetben fel ne merülhessenek, nagyon veszedelmes lett volna ellenállani ennek az áramlatnak és ezzel Magyarországnak magára venni a felelősséget abban a tekintetben, hogy az atmoszféra nem tisztulhat, hogy a nemzetek közötti egyetértés nem haladhat előre; másfelől pedig ez az egyességi rendezés azért is helyes volt, mert hiszen a kormányinak sikerült a vegyes döntőbíróságok oltalmát a maga teljességében fenntartania és sikerült az e tekintetben éveken keresztül ellenállott utódállamok ellenállását legyőznie és végül azáltal, hogy hozzájárult az agrárreformból folyó vitás kérdéseknek egyességi úton való rendezéséhez, a kormány módot szolgál"ilése 1930 május 15-én } csütörtökön. 67 tátott arra, hogy az optánsügy a napirendről levétethessék. Tisztában vagyok azzal, hogy ez az optánsügy, ennek több éven keresztül való tárgyalása alatt Magyarországnak erkölcsi téren jelentékeny babérokat szerzett, mert Magyarország mindezen hosszú viták során mindenkor mint a nemzetközi bíráskodás eszméjének champiónja, mint annak előharcosa szerepelt, e tekintetben tehát az egész világgal szemben maradandó érdemeket szerzett. Másfelől azonban tekintetbe kell vennem azt is, hogy a kisententenak szívós, makacs ellenállása folytán az optánskérdésnek évről-évre való tárgyalása mintegy megmételyezte az atmoszférát, ennek a kérdésnek a napirendnői való levétele tehát legalább is azt a lehetőséget teremti meg, hogy Magyarország és az utódállamok között bizonyos mértékig normálisabb viszony, jöhessen létre. (Zaj a jobboldalon. — Pakots József: Legalább a saját szónokukat hallgassák meg!) S ha ez a normálisabb viszony nem jön létre, annak nem mi leszünk az okai. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (F. Szabó Géza: Legalább a saját szónokunkat hallgassuk meg ! ) Lukács György: Ebben a tekintetben egyáltalában nem feszélyez engem az, hogy az utódállamok ezekben a párizsi egyezményekben nyíltan, határozottan és világosan fenntartották a maguk eddig vallott jogi álláspontját ezekben az agrárkérdésekben. Ez az álláspont mindenkor az volt, hogy az agrárkérdésekből kifolyólag nem lehet igénybe venni a vegyes döntőbíróságok jogsegélyét, mert ők a maguk nemzeti jogát föléje helyezték a nemzetközi szerződéseknek, azoknak a nemzetközi szerződéseknek, amelyeket ők maguk írtak alá, s a nemzeti jognak e föléhelyezése folytán nem akarták elismerni azoknak a nemzetközi bíróságoknak illetékességét, amelyeknek létesítéséhez ők maguk járultak hozzá az illető nemzetközi szerződések megkötésénél. Ezt az álláspontjukat most is kifejezetten fenntartották. De ennek az álláspontnak fenntartása nézetem szerint semminemű gyakorlati jelentőséggel nem bír és nem bírhat. Mert hiszen maguk a párizsi egyezmények ismerték el a magyar álláspont helyességét, mert e magyar álláspont alapján állapították meg a károsult magyar állampolgároknak kártérítési igényét. Ennélfogva nekem az sem imponál, hogy az egyezmények megtiltották a vegyes döntőbíróságoknak azt, hogy a magyar és az azzal ellenkező kisentente-álláspontnak jogi mérlegelésébe bocsátkozzanak. Azért nem imponál nekem ez a tilalom, mert hiszen erre a jogi mérlegelésre már nincs szükség, mert elvégezték azt maguk az egyezmények akkor, amikor a magyar álláspont alapjára helyezkedtek és a magyar álláspontot emelték diadalra. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ennélfogva természetes dolog, hogy a vegyes döntőibíróságnak többé nem kell foglalkozniuk, felesleges foglalkozniuk ezzel a jogi mérlegeléssel, és így egészen természetes, hogy a vegyes döntőbíróságoknak ezentúl csupán ezeknek a már eldöntött jogi szempontoknak konzekvenciáját kell levonniok a kártérítés konkrét összegének megállapításával. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Legyen szabad ezekután egy, a tárgyalás folyamán sűrűn emlegetett kérdésre, 'amellyel szinte minden szónok foglalkozott, áttérnem. (Halljuk! Halljuk!) Ez a kérdés nem egyéb, mint az, thogy a párizsi egyezmények és a párizsi egyezményekben sza11*
