Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-391

T ••• Az országgyűlés képviselőházának 3 91. ülése 1930 május lJp-én, szerdán. 59 olvastam. (Fábián Béla: A miniszter úr nyilatkozatát olvastuk mi. — Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Scitovszky Béla belügyminiszter: Ezt a tervezetet az eddigi gyakorlatnak megfelelően a törvényelőkészítő osztály bizalmas úton eljuttatta (Fábián Béla: Elküldte Kozma Jenőnek!) a főpolgármesternek,... (Kozma Jenő közbeszól. — Pakots József: Igenis kérem, Önnél van a rendelet!) Elnök: Pakots képviselő urat kérem, méltóztassék a miniszter urat meghallgatni. (Zaj. — Kozma Jenő: En jobban tudom! — Fábián Béla: Lehet, hogy őtőle kea-ült oda!) Scitovszky Béla belügyminiszter: ... és hogy ezek az adatok mégis mind nyilvánosságra kerültek... (Rassay Károly: Bűnügyi eljárást kellene indítani az állami és társadalmi rend védelméről szóló törvény alapján!) Igenis, t. képvisel őtársiam, mert nem ez az első eset, hogy ez ilyen komoly ügyekben megtörténik. (Rassay Károly: Ezek az ötletek veszély ezitetiik a társadalmi rendet! Kérem az eljárást! — Elnök csenget. — Pakots József: De hátba immunitás védi azt, aki közreadta a felvilágosítást!) Elnök: Pakots képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom. (Fábián Béla: Most már meg van mentve a haza!) Fábián képviselő urat is rendreutasítom. Scitovszky Béla belügyminiszter: En magam érdemben ezekkel a kérdéseikkel csak akkor fogok foglalkozni, ha az illetékes tényezők, akik meghallgattattak, észrevételeiket meg fogják tenni. (Peyer Károly: Szóval kitérő választ ad!) A rendelettervezet részleteire vonatkozólag tehát felvilágosítást nem adhatok, mert azokat nem ismerem, csak arra tudok felvilágosítást adni, hogy ebben a kérdésben mi az én álláspontom. Azt hiszem, hogy az a "ár rövid felvilágosítás, amelyet az internelláci óra adok. a képviselő urat is meg fo~"'a nyugtatni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Álláspontom a következő. Csakis oly rendelkezéseket fo°ok kiadni, amelyek a törvény alapján állnak és amelyek a törvénnyel teljes mértékben harmonizálnak. (Rassay Károly: Halljuk! Halb'uk! Közelebbről! — Pakots József: Bővebben!) Bővebbet még nem mondhatok, képviselő úr! (Pakots József: Na, de kérem!) A kén viselő úr kérhet, de én mást nem mondhatok. (Derültség a jobboldalon. —Fábián Béla: A Magyarországban arról is volt szó, hogy az állampolgárságot nem méltóztatik vélelmezni!) Az nem az államnolgárságra vonatkozott, hiszen fel méltóztatott olvasni, hogy arra van rendelkezés. Ez a törvény eltér az 1925. évi XXVI. tcikktől, ámenéiben a választójog általában nem véleményeztetik. Méltóztatnak bölosen tudni, abban a mértékben és abban a kiterjedésben, amelyben ez a törvényjavaslat megallkottatott. Ezt hat hónapon keresztül tárgyaltuk, beható vita volt néha. Akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak, azoknak összehasonlítások révén rá kellett jönniök, hogy mi az eltérés az új törvény, a fővárosi törvény és az 1925. évi XXVI. t. c. között. Az interpelláció 2. pontjára nedig válaszom a következő : semmiféle olyan rendelkezést nem fogok kiadni, amely a választópolgárok zaklatásával járna (Br. Podmaniczy Endre: Hol az akasztófa?! — Jánossy Gábor: Nagyon helyes! Halljuk!) és< nem kívánok olyan rendelkezést kiadni, hogy minden egyes választó kényszerítve és kötelezve legyen a maga választójogának okirattal való igazolására, de éppen a választópolgárok érdekében kétség esetében megkívánjuk majd, hogy szükség esetében okiratilag igazolja. (Fábián Béla: Úristen!) Ezen nincs mit csodálkozni, képviselő úr! (Fábián Béla: En nem csodálkozom, miniszter úr, csak látom, mi lesz itt! — Söpkéz Sándor: Miért nem várja meg, míg meglátja! — Peyer Károly: Akkorra már régen késő lesz!) Elnök: Csendet kérek! Scitovszky Béla belügyminiszter: A 3. kérdésre pedig azt a felvilágosítást adom, hogy az országgyűlési választói névjegyzékek összeállítása nem lehet itt megnyugtató bázis, mert igen bölcsen méltóztatik tudni, hogy éppen ezen névjegyzékek összeállítása ellen emelték a legtöbb kifogást. Most már az új összeállítást nem a központi választmány fogja végezni és nem az összeíró-küldöttségek, hanem tisztán hivatalos szervek fogjákvégezni az előmunkálatokat és fogják összeállítani a névjegyzékeket. Ezek a törvény rendelkezései; a törvényt annak intenciói szem előtt tartásával és kereteinek rigorózus betartásával fogom végrehajtani. Lehet hamisítani névjegyzéket nemcsak azáltal, hogy jogosultak kimaradnak, hanem azáltal is, hogy jogosulatlanok felvétetnek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mind a kettőt perhorreszkálom. En jogosulatlanokat nem kívánok felvenni, de a jogosultakat fel kívánom venni a névjegyzékbe. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől. — Jánossy Gábor: A legkorrektebb!) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván szólni! Bródy Ernő: T. Képviselőház! A mélyen t. miniszter úr azt válaszolta interpellációmra, hogy az állampolgárságra vonatkozó jelenlegi törvény, az 1925 : XXVI. te. áll fenn. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Arra hivatkozás van a fővárosi törvényben!) Ugyanez vonatkozik — gondolom — az iskolai képzettségre is. Most már látom, amit én előadásomban is mondottam, hogy itt tulajdonképpen a hatévi helybenlakás címén akarják a választópolgárokat új eljárás alá vonni. En azt mondom a mélyen t. miniszter úrnak, hogy méltóztassék figyelembevenni: ha van kétség, ha nem megnyugtatók a meglévő adatok, akkor van mód megnyugtató eljárásra: először fel kell szólítani az érdekeltet jogosultságának igazolására, meg kell vizsgálni, miről van szó, fel kell hívni őt, hogy igazolja a kellékeket; az ilyen választókat a törvényhatósági választók névjegyzékéből igazolásra való felhívás nélkül kihagyni nem lehet. Van tehát mód és lehetőség arra, — ha van kétség, — hogy igazolásra szólítsák fel az illetőt csak az nem lehetséges, hogy majd egyoldalú pártdiktatúra alapján intézzék ezt. Mert Kozma Jenő igen t. képviselőtársam tudni fogja majd a dolgokat, be lesz avatva ennek az eljárásnak minden módozatába, ő ott eljárni, intézkedni fog, míg ugyanakkor a többi pártok ki lesznek ebből zárva! Ez lehetetlen helyzet. Senki sem kíván jogtalanságot. A miniszter úrnak módja van üldözni azokat, akik a büntetőtörvénybe ütköző eljárást követtek el; ,aki^ a választójogra vonatkozó adatokat a számlálólapon nem az igazságnak megfelelő módon adja elő, büntető eljárásnak teszi ki imagát. Engedelmet kérek, megvan tehát a mód a retorzióra. De itt nem erről van szó, itt csak arról van^ szó, hogy e rendelettervezet segítségével a választók számát nagyban akarták apasztani. Remélem, hogy most, miután ez napvilágra jutott... (Br. Podmaniczy Endre: Nem volt rendelet!)