Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-400
462 Az országgyűlés képviselőházának adatokat szerezzen be Tamás Istvánnak korábbi magatartását illetőleg. Hogy ezt beszerezze, érintkezést keresett Ta,más István korábbi lakhelyének járási főszolgabírájával és így került érintkezésbe a kisvárdai járás főszolgabírójával. A kisvárdai járás főszolgabírája vizsgálat tárgyává téve Tamás István akkori tevékenységét, amikor még mint magyar állampolgár ott tartózkodott, beszerezte az előéletére vonatkozó összes adatokat és elment odaáig, hogy a diktatúra alatt általa elkövetett esetleges vagy állítólagos cselekmények miatt ellene megindult bűnvádi eljárás nyomozati adatait is beszerezte és ezeket az adatokat egy idegen állampolgárnak kiszolgáltatta csak azért, hogy Tamás István ellen ezek az adatok felhasználhatók legyenek. T. Ház! Amikor alig van ország egész Európában, amely annyira agyon lenne igazgatva, mint amennyire agyon van igazgatva ez a szerencsétlen ország, amikor alig van ország a világon, amelyben a hatáskörök anynyira szét volnának tagolva, mint amennyire szét vannak nálunk tagolva, akkor teljesen lehetetlennek és megengedhetetlennek tartom azt, hogyegy szolgabíró akadjon, aki egy volt magyar állampolgár ténykedéseire vonatkozólag hivatalos bizonyítványt állítson ki olyan ténykörülményekre vonatkozólag, amely ténykörülmények . igazolása nem tartozik az ő hatáskörébe. Hivatkozom ennek a Háznak jogász tagjaira, akik nagyon jól tudják, hogy ha valaki akármilyen .büntető ügyben elmegy a büntető bírósághoz, elmegy az ügyészséghez, felvilágosítást nem kaphatnak az ügyben mások, mint maguk a szorosan vett érdekeltek és azoktól is a bíróság és az ügyészség szigorúan megkíván ja annak; igazolását, hogy milyen kapcsolatban vannak az illető üggyé' Itt mégis megtörtént, hogy egy szóigabíró teljesen illetéktelenül a bíróságtól beszerzett adatokat, amelyek részben helytállók, nagy részben azonban nem helytállók. Súlyosan perhorreszkálom azt, hogy ezeket az adatokat azért, hogy el lehessen járni egy volt magyar állampolgár ellen, kiszolgáltatta egy csehszlovák állampolgárnak, hogy azokat az ottani bíróság előtt felhasználhassa. Hivatkozom arra is, hogy amikor ebben az országban azt látjuk, hogy a sajtónak munkatársai e 1len eljárást indítanak tiltott közlés címén azért, mert megírják, hogy valaki ellen bűnvádi eljárás tétetett folyamatba, vagy vádhatározat hozatott, akkor itt kiállít a kisvárdai szolgabíró olyan bizonyíványt, amely a legsúlyosabban bele esik ebbe a bűncselekménybe, amelyet a büntető törvénykönyv tiltott közlés címén ismer. Az erkölcsi bizonyítvány kiállítása sem tartozik a szolgabíró hatáskörébe, tehát ezen a címen is teljesen lehetetlen, hogy ezeknek a bizonyítványoknak kiadására feljogosítottnak érezhesse magát az igen t. főszolgabíró úr. Itt tisztán a politikai bosszú vezette és odáig ment^ a kisvárdai főszolgabíró a bizonyítvány kiállításánál, csakhogy bosszút álljon egy olyan emberen, aki korábban az ő fŐszolgabírósága területén tartózkodott, hogy kiszolgáltatta az adatok ait a vele ellenséges viszonyban álló idegen állampolgárnak, mert ez talán politikai szempontból közelebb állott hozzá, ^mert az az ottani fascisztáknak egyik vezére volt. Ezért intéztem interpellációmban a belügyminiszter úrhoz azt a két rendbeli kérdést, mert kíváncsi vagvok arra, hogy a miniszter úr helyesnek és megengedettnek tartja-e, hogy a főszolgabírák, hivatalos hatalmával visszaUöö. ülése 1980 május 28-án, szerdán. élve, ilyen bizonytíványokat '• kiállítsanak, amelyek tartalma jórészt valótlanság, másrészt pedig azt a kérdést intézem a belügyminiszter úrhoz, hajlandó-e ezt megtorolni és hajlandó-e a szabályokat megsértő és a hivatalos hatalmával visszaélő főszolgabíró ellen az eljárást megindítani? Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Következik Bárdos Ferenc képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni! Petrovics György jegyző (olvassa): «Interpelláció a kereskedelmi miniszter úrhoz. Tekintettel arra, hogy az iparkamarai tagok válaasztásáról az 1838: VI. te. rendelkezik, amely nem intézkedik sem a választás titkosságáról, sem az aránylagos képviseletről és egyébként is teljesen elmaradt az azóta megváltozott és kifejlődött viszonyoktól, hajlandó-e a miniszter úr az ( 1868:VI. tc.-nek a kor követelményeinek megfelelő módosításáról megfelelő törvényjavaslatot terejeszteni a Ház elé? i Hajlandó-e a miniszter úr addig, amíg a nevezett törvénycikk megfelelő módosítása elkészül és a Ház letárgyalj 1868: VI, te, 4. és 11. §-aiban kapott felhatalmazás alapján rendeletben intézkedni, hogy a kereskedelmi és iparkamarai választásokba, az aránylagos választási rendszer vezettessék be, mert csak ez alkalmas arra, hogy a különböző kereskedelmi és ipari rétegek érdekeinek és a közérdeknek megfelelően választhassák meg kamarai képviseletüket?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó ! Bárdos Ferenc: T. Képviselőház! A keresdelmi és iparkamarákat az 1868: VI. te. értelmében és alapján állították fel. Ennek immár 62 estzendeje. 62 esztendővel ezelőtt ez a törvény az akkori viszonyoknak és igényeknek megfelelt. Azóta azonban nagyon sok történt, azóta az ország úgy kereskedelmi, mint ipari tekintetben olyan változáson ment keresztül, amely mellett ez a törvény immár tarthatatlan rendelkezéseket foglal magában. Az a helyzet, hogy annak idején az iparosok rétege nem volt annyira differenciálódva, mint ahogyan ma van. Ma úgy az ipari, mint a kereskedelmi életben egészen különböző érdékek vannak és ennek következtében, hogy minden érdeket ki lehessen elégíteni és hogy minden kategória megfelelő képviselethez tudjon jutni, szükség van arra, hogy a választási rendszer valamiképpen megváltoztassék. Az a helyzet, hogy pl. a Budapesti Kereskedelmi és Ipar• kamara kötelékébe körülbelül 57.000 ember tartozik. Ha felteszem azt, hogy az 57.000-ből valamennyi leszavazna, még akkor is az volna a helyzet, hogy ha két lista futna, az a lista kapná meg a mandátumok százszázalékát, amely egyetlenegy szavazattal többet kap, mint a másik, ennek | következtében tehát az érdekelt rétegek fele képviselethez nem juthatna. Ha átnézem a törvényt, ebben azt látom, hogy a választási rendszert a kereskedelemügyi miniszter rendeletileg állapíthatja meg. Megítélésem szerint itt sürgősen kellene intézkedni. Nevezetesen június 22-ére tűzték ki a kereskedelmi és iparkamarai választásokat. Ezt a vá-, lasztást már nem volna szabad e régi rendszer és e régi szokások alapján megtartani, hanem sürgősen intézkednie kellene a kereskedelemügyi miniszter úrnak törvényadta jogánál fogva, hogy olyan módon történjenek meg a választások, hogy ezek a különböző kategóriák,
