Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-400
454 Az ország gyűlés képviselőházának állásba, főispáni, államtitkári, kormánybiztosi állásba s így alkalmam volt megismerni a ma-! gyár köztisztviselő értékét, arravalóságát, ] munkakészségét. Ha kifogások vannak egyesek j ellen, ám mondják meg névszerint, konkrété, de s az-egész tisztviselői kart ne bántsuk, mert ez a; magyar középosztály gerince, ez az osztály az,; amelynek tagjai a magyar közéleti munkát,; mint a közélet szerzetesei, önzetlenül, áldozat- j készséggel végzik. (Malasits Géza: Ki.bántja' őket?) - • . | Ezekből kiindulva állapítom meg, hogy a | földmívelésügyi minisztérium tisztviselői kara j hátrányosabb helyzetben van, mint más minisz- \ térium személyzete. Egyetlen minisztériumban j sincs annyi B-listás tisztviselő, mint éppen a | földmívelésügyi .minisztériumban. A fpldmíve- ! lésügyi minisztérium fogalmazói létszámát az-j 1924. évben 18%-kai' apasztották, ugyanakkor a \ többi minisztériumban, nem történt létszám-! apasztás, sőt a belügyminisztériumban egy fővel ; emelték a tisztviselők létszámát. A katonatisz- j tek, a rendőrök, sőt a tanárok, a vármegyei | tisztviselők is mind előnyösehb helyzetben van-.; nak, mint a miniszteriális tisztviselők, de külö- ' nősen a földmívelésügyi minisztérium tisztvi; selői. Ez a hátrányos helyzet nagy keserűséget! okoz a földmívelésügyi minisztérium jobb ; sorsra érdemes tisztviselői karában, abban a* tisztviselői, karban, amely teljes odaadással,, szaktudással, leMismeretasséggel, szorgalom- : mai dolgozik. Emellett az előléptetés felette meg van ne- \ hezítve a földmívelésügyi minisztériumban. Le- • gyen szabad ezt "csak egy-két esettel beigazol- « nom. ^Egy miniszteri segédtitkár már hét éve ] szolgál ugyanabban a fizetési osztályban, s még tíz évig kell szolgálnia. 36—42 éves miniszteri* segédtitkárok vannak. A miniszteri titkárok j csak 14 év múlva érhetik el a magasabb fize-1 tési^ osztályt, vagyis az osztálytanácsosi kine- \ vezést, s a rangsorban legutolsó miniszteri osz-1 tálytanácsos, aki hét éve van a VI. fizetési osz- >• tályban, csak 11 év múlva kerülhet az V. fize- j tési osztályba. Előnyben vannak a vármegyei tisztvise- j lök; a vármegye alispánja a VI. fizetési osz-; tályból három, illetőleg hat év múlva lép elő; az V. fizetési osztályba, ezzel szemben a mi-1 niszteri osztálytanácsos csak 15—16 év múlva. I Jól tudom, — hiszen magam is a vármegye I szolgálatában állottam — hogy az alispánnak ! sok teendője van, nagy reprezentacionális : költségei vannak, de a miniszteri osztálytanácsos is, akinek vállain nyugszik igen sok ; fontos ügyágazat, az egész országra kiterjedő-j leg, jobb előléptetést érdemel. . A közigazgatás rendes, zavartalan, ered- : mény^es vitele megköveteli, hogy olyan tiszt- , viselőket alkalmazzunk, akik értenek a dologhoz, s -ezeket • az -embereket tisztességesen fizessék. Az a gazdaság vagy üzem, amely rosszul t fizetett alkalmazottakkal dolgozik, előbb-utóbb ráfizet a gazdaságára.. Ezért mindaz a pénz % amelyet a kormány a köztisztviselők helyzetének javítására fordít, kamatos kamattal térül vissza az országnak. Az a jól fizetett tisztviselő szorgalmasabban, eredményesebben dolgozik és munkájából olyan elő- : nyök haramiának, amely előnyök mellette kamatos kamatostul térülnek vissza a tisztviselők fizetésére fordított kisebb-nagyobb ösz' szegek. Arra kérem a miniszter urat, hogy a földmívelésügyi minisztérium tisztviselői karának kérelmét hallgassa meg; tegye megfontolás ^—^-^1 400. ülése 1930 május 28-án, szerdán* tárgyává és tegyen, előterjesztést a miniszter.tanacsnak, , hogy mindegyik . minisztériumban, ahol; ilyen nyilvánvaló nagy sérelmek és jogosult panaszok, y annak, azokat vizsgáltassák .meg és minden tárca: a maga hitele terhére •igyekezzék ezeket a nagy méltánytalanságokat eliminálni, legalább addig, amíg. a kormány abban .a 'helyzetben lesz, hogy a tisztviselőit • fizetését végre. véglegesen.. • és . kozmegnyugvásrá - rendezheti... A gazdasági igazgatást kell közigazgatásunk tengelyévé'tenni; a "földmívelésügyi ma• nisztériumtóí kezdve, le a falu utolsó gazdájáig, a gazdasági igazgatás kell, hogy mintegy fénylő oszlop végigvonuljon. Annak a kisgazdának gazdasági szakoktatásra van ^szükségé. Nem elég, hogy á' gazdasági akadémiák ontsák az okleveles gazdákat, hogy a középes 'nagybirtokok részére botosispánokat kiképezzenek, hogy a jobb gazdák fiait kiképezzék, hanem a kisgazdák legszélesebb rétegeit is be.kell vezetni a gazdasági üzembe. Azért nagyon üdvös az a javaslat, amelyet Grabovszky Miklós, a földmívelésügyi minisztérium érdemes főtisztviselője felvetett, hogy gazdatitkárofkat kell alkalmazni — nevezzék őket -gazdatitikároknak, vagy gazdajegyzőknek, csak okleveles gazdák legyenek — minden nagyobb faluban, minden járásban, akik azután népünket a modern, _ szakszerű, erednienyes gazdálkodásra kitanítják. A magyar mezőgazdaság válsága csak úgy oldható meg, ha a termelést intenzívebbé teszszük, ha az értékesítésről gondoskodunk, ha megoldjuk a hitelkérdést, ha megoldjuk a birtokrefonnot és e mellett, amit rendszerint elfelejtenek, ha a munkáskérdést is végre az ország helyzetéhez képest megoldjuk. Magyarország válságos helyzetét nemcsak a búza miatt kell, hogy állja. En nem osztozom abban a nézetben, hogy a búzával áll és bukik az erszág. Az ország a mezőgazdasággal^.áíl és bukik, a mezőgazdaság pedig nemcsak búzatermelésből áll, hanem a mezőgazdasági gazdálkodás áll igenis kereskedelmi és ipari növények termeléséből, állattenyésztésből, takarmánytermelésből és egyéb ágazatokból, amelyeket — sajnos — elhanyagolunk. Másrészt nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az országnak a trianoni békeszerződéssel való megcsonkítása miatt a magyar mezőgazdaság állandóan válságban lesz; nemcsak megcsonkított kicsi országunk, hanem az elvesztett Bánát, Bácska és Felvidék gazdaságilag egyaránt vérzik és visszakívánkozik a gazdasági egységhez. Azért bizonyos óvatosságot kell, hogy tanúsítsunk és mindig rámutassunk arra, hogy az ország régi határainak visszaállítása a gazdának is jobb megélhetést és egyúttal munkásnépünknek is nagyobb kereseti lehetőségeket fog biztosítani. A magyar Alföldet nemcsak kulturális, hanem gazdasági téren is elhanyagolták. Éppen nemrégiben a földmívelésügyi miniszter ut* szíves volt közbenjárásomra kiküldeni az országqs gazdasági főfelügyelőt a vármegyei járási gazdasági felügyelővel, akik megvizsgálták a tiszavidéki gazdálkodást és rámutattak arra, hogy ott bajok vannak, állattenyésztés egyáltalában nincs, a legelő el van hanyagolva. Ezek az urak röviden csak azt mondották nekem, hogy jelentésünket most terjesztjük a miniszter űr elé és akkor előterjesztjük javaslatainkat is, de már most mondhatjuk, hogy amint Pusztaszerről indult ki az ország honfoglalása, Pusztaszerről kell hogy kiinduljon a magyar Alföld gazdasági talnraállása és újjászületése is. '
