Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-400

452 Az országgyűlés képviselőházának hitelből rendezik be. Ha mármost a kontingens olyan kicsi, hogy nem fizeti ki azt a nagy befektetett összeget, amelyet igénybevesz egy ilyen szeszgyár létesítése, akkor ilyen szeszgyárakat valóban nem lehet felállítani. Csak akkor fizeti ki magát egy-egy ilyen szeszgyár, ha a kontingenst felemelik. Mivel pedig a most megállapított kontingens kicsi, kérem a miniszter urat, legyen szíves n kontingens felemelésével az ilyen szeszgyárak jövedelmezőségét biztosítani. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. (Malasits Géza: Meghosszabbítjuk!) Pintér László: Meghosszabbítást kérni nem lehet. (Malasits Géza: Kérni lehet!) De nem adják meg! A miniszter urat végül még csak egyre kérem. Tudtommal a népházaknál a miniszter urat az az elgondolás vezette, hoT minden járásban legyen egy népház. Tudtommal mintegy B00 népházat építtetett már a miniszter úr. Arra kérem őt, hogy a jövőben gondoljon azokra a vidékekre is. amelyek eddig mostohagyermekei voltak a földmívelésügi minisztériumnak és ezt a hálózatot az egész országban építse ki. Egyéb megjegyzéseimet, melyeket az idő rövidsége miatt nem mondhattam el, más alkalommal fogom megtenni. ( A címet egyébként elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Csontos Imre! Csontos Imre: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy eltérjek attól a témától, amelyről itt mindnyájan beszéltek. Beszéltünk róla, de ha nem beszélnénk, úgyis tudnók, hogy Magyarországnak baja határozottan gazdasági téren van. De foglalkozni akarok Sándor Pál képviselő úr beszédével, alki nagy félelemmel látta azt a mozgalmat, amelyet az agrár képviselők itt kötelességszerűleg folytatnak. Különös előttem az, amit a tárca általános vitája során mondott, hogy a képviselők, éppen a kisgazdaképviselők nem érdeklődnek a nép bajai iránt, s hogy kívülről ellenzéki beszédeket tartanak. Bocsánatot kérek, az ellenzéki beszédek megvannak, annyi bizonyos, az elégedetlenségek is megvannak, az is bizonyos. (TJny van! a szélsőbaloldalon.) De az a különös dolog, hogy Sándor Pál képviselő úr, mint merkantil képviselő, nem resteli, hogy akkor, amikor a gazdasági bajok orvoslása jön, ellenünk fordul s minden követ megmozgatna azon a téren, hogy mi azokal az eszközöket meg ne valósíthassuk, amelyekkel a magyar gazdatársadalom valamiképpen segíteni tudunk. Kegyetlenül fél a raktárak megvalósításától. Egy merkantil képviselői Azt mondja, hogy ma vannak raktárak. Tökéletes igazsága van, csak az a kérdés, kinek a kezében vannak a meglévő raktárak, az a kérdés, hogy mit csináltak eddig az ő felügyelete alatt — mint aki vezetője a kereskedelemnek — azoknak a raktáraknak tulajdonosai a magyar ^búzatermeléssel? Mert nem-áll ám az a vád általánosságban, hogy a magyar paraszt, ^ magyar földmívesosztály rontotta el a búzáját. Ki van zárva. Nem lehet elrontani a búzát a talaj miatt, mert a talaj termi. A munkával, igenis, lehet bénítani. De amikor a munka csökkentését akarjuk helyrepótolni, akkor ne méltóztassék az olyan eszkö- í zöktől megijedni, amelyek a mi országunk | millióinak érdekében vannak. Most vegyük azt, hogy megrontjuk a búza- I termelést, és ami kimegy külföldre, annak ; 400. ülése 1930 május 28-án, szerdán. nincs meg az a minősége, nincs meg az a sikértartalma, amely a magyar búzának azelőtt volt. Álljunk meg itt. Ha ez a vád^ ideháríttatott reánk, kell, hogy ebből a vádból kiugorjunk, a vád alól felszabadítsuk ezt az országot. Hogy tudjuk ezt megcsinálni? (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Most mit csináljunk, ahol ezer, meg ezer kisgazda van és azoknak a búzája az eladásnál eddig is bejött azokba a meglévő raktárakba és onnan ment a malomba őrlés alá, vagy a.külföldre eladásra. Ha az a búza megtisztíttatik, s mint minta, mint tiszta anyag megy ki külföldre, nem hiszem el ma sem, hogy a magyar búza értéke annyira leszállt volna, mint amennyire le van szállítva. Továbbmegyek ezen a téren — Malasits képviselőtársam beszédébe kapcsolódva — a lisztkérdésre is. Mindnyájan azon az úton állunk, hogy a búzát az őrlésnél nem szabad túlságosan kiaknázni és hogy a liszt minősége sokkal tökéletesebb így, mintha kiveszszük annak erejét. Mi van itt? Méltóztatnak tudni azt, hogy a tehnika annyira felfejlesztette a malmokat... (Malasits Géza: Meg a kapzsiság!) Erről most nem beszélek, nem akarom most beszédembe belefonni; én tudom. Mindamellett, amikor abból a magyar búzából, bármilyen elsőrendű is, 40%-ot kiőrölnek nullás lisztbe, első lisztbe, a megmaradt 40%-ot — a korpán túl — elvesztette azt a sikértartalmát, amely annak a búzának általánosságban meg lett volna. Ez olyan világos, mint a nap. Ha ezek nem történnek meg, akkor a magyar fogyasztóközönség sokkal több erejű búzából eszi a kenyeret s nem kell neki azt annyira fogyasztania, amennyire ma fogyasztja. Nem állítom, nem tudom, de az a hitem, hogy a fogyasztásnál a malmok az első lisztet viszik eladásra külföldre — így gondolom — s idebenn marad a fogyasztóközönségnek a lisztnek a gyengébb része. De akkor ne méltóztassék se Sándor Pálnak, se másnak mireánk hárítani a vádat. Tessék ott keresni a bajt, ahol van, nem pedig a termelőosztályt okolni. De most magamra veszem, mint kisgazda azt a vádat is, hogyha mi rontjuk el a termelést, akkor meg is kell azt javítanunk. Van-e utunk és módonk javításra azon a termelésen, amelynek összegyűjtésére raktárak nem állnak rendelkezésünkre. Va>n-e módunk? Nincs! Ahány kisgazda eladásra viszi a búzáját, annyiféleképpen viszi akár a malomba, akár a kereskedőhöz, és ezzel bizony az exportot nem javítjuk, ellenben igenis javítjuk akkor, amikor beszedetik az a búza, abba a raktárba, és onnan szelektálva, megtisztítva megy át a kereskedelemhez és akkor az a kereskedelem felelhet azért a búzáért az ő becsületével, mert igenis, jó tiszta búzát adtunk el oda, ahova kellett, és akkor nem hallani azt a vádat sem a kereskedelemmel, sem a termelővel szemben,, hogy rossz anyagot termelnek. Ez bántott itt engem Sándor Pál felszólalásában. Hát miért irigyli ezt és miért fél ettől, hiszen nem akarjuk a kereskedelmet kizárni akkor, amikor neki kell azt lebonyolítani, de viszont kisgazdáink százezreit is első kötelességünk megmenteni attól, hogy búzáját szemetesen vagy tisztítatlanul, potom árért adja el, ahol nem adhatnak érte többet. Bocsánatot kérek, az a kötelességünk, hogy egymást istápoljuk és éppen a gazdatársadalmat segítsük arra, amit nem tud megtenni másképpen, s amit a nagybirtok meg tud tenni, mert búzájának tisztántartását meg tudja csinálni mindenféle munkával, de az a kisgazda nem tudja,