Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-400

44:4 Az országgyűlés képviselőházának és csak háromheti keresete marad. Körülbelül három napot dolgozik azért, hogy az adóját meg tudja fizetni. Hol van a Társadalombiztosító, hol van az újabban a munkásságra szakadt te­her: az egyházi adó, amelyről majd a közokta­tásügyi tárcánál beszélek? Ez mind összeját­szik abban a tekintetben, hogy bizony a mun­kás a táplálkozásnál kénytelen megtakarítani azt, ami több kiadása van másra. A miniszter úrhoz tehát az volna a keresem, ejtsék el azt a tervet, amely szerint a gabona­árkülönbözetet közvetlenül a fogyasztókkal akarják megfizettetni, úgy, hogy a belső fo­gyasztásra szánt liszt drágább lesz, mert az olyan nagymértékű elégedetlenséget és olyan nagymértékű forgalomcsökkenést idéz elő, hogy nem érdemes ezért azt megcsinálni s nem érde­mes az ország népét ilyen sanyargatásnak ki­tenni. Másik kérésem a miniszter úrhoz az, hogy szíveskedjék közegeivel a lisztvizsgálatot sű­rűbben megejtetni s minden olyan esetben, ami­kor a liszt minősége jogosan kifogásolható, amikor túlzott víztartalmú az a liszt, (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Tessék hoz­zám hozni!) amikor klórozott az a liszt . . . (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Tes­sék hozzám hozni!) Kérem, leszek majd bátor ilyen silány táp­értékű, nagyon szép fehér klórozott lisztet a miniszter úr elé hozni, ott szíveskedjék azután közbelépni közegei útján erélyesen és határo­zottan és ne tűrje azt a hamisítást, amely ezen a téren folyik. (Helyeslés.) Ne tűrje azért sem, mert a magyar lisztexport lecsökkenésében is nagy része van annak, hogy a magyar lisztek túlzottan nagy víztartalmúak, amilyeneket, amint mondottam, Görögország nem is enged be. (Csontos Imre: Az jó, ha nagy víztartalmúi Az jó!) Micsoda jó? (Csontos Imre: Ha nagy víztartalmú, az jó! — Zaj.) Ujabban is tanul­tam valamit. A harmadik pedig az, hogyha már a kor­mány nem tud lemondani tervéről és megvaló­sítja azt a boletta-rendszert, amely; szerint az export ár és a belső ár közötti differenciát a fogyasztók fizetik meg és ennek védelmében egy egységes kenyértípust vezet be, akkor igen szigorúan ellenőrizzék, hogy milyen legyen az a liszt és gondoskodás történjék arról, hogyha barnább is az a kenyér, de egészségesebb, jó tápértékű kenyér jusson a munkássághoz, nem pedig olyan, mint amilyen a mai. Csak ezeket voltam bátor elmondani. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Szabó Sándor! Szabó Sándor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A földmívelésügyi tárca vitája soha olyan érdeklődést még nem váltott ki a nagy­közönség köréből, mint a folyó esztendőben. Ez is azt mutatja, hogy úgyszólván az ország élete dobog ennek a tárcának keretében és szám­jegyéi között. Amikor azt kérdezzük, mi lehet ennek az oka, csak rá kell néznünk a mezőgaz­dasági népesség mai helyzetére, a legkisebbtől a legnagyobbig. Természetes az, hogy mind a parlament, mind a szaksajtó, mind a napisajtó, mind a kormány és a képviselők általában ke­resik azokat az orvosszereket, amelyeik ezeket a különböző irányból eredő és különböző módon megnyilvánuló bajokat valamennyire is orvo­solhatják. Én nem fogok általánosságban a ba­jok lényegével és formájával foglalkozni, in­kább rátérek arra, hogy miben látom a legsür­gősebb tennivalókat és egyébként mely tárca­címek azok, ahol sürgős tennivalók és alapos munkák volnának még eszközölhetők. A legfontosabb ma a terményértékesítés h 00. ülése 19$Ö május 2B-án, szerdán. kérdése. Az a meggyőződésem, hogyha ma 25 pengőt kapnának a gazdák a megtermelt búzá­jukért, akkor fizetőképesek volnának, akkor tudnának fizetni kamatot, tudnának fizetni adót, tudnának gépet, ruhát és mindent vásá­rolni s egy új élet, új folyamat indulna meg a gazdasági életben, új pénz, új vagyon, új ter­mékek kerülnének vissza a gazdasági életbe és ennek következtében volna fogyasztás és ven­nék az iparcikkeket és a termékeket, nagyobb volna általában a fogyasztás. (Zaj.) Arra kel­lene cehát törekedni, hogy a gazda hozzájusson munkájának gyümölcséhez a termény árában. E mellett az elgondolás mellett azonban még más megoldásra is lehet terveket készíteni, le­het gondolni más tervekre is, amelyek alkalma­sak volnának a kisgazdáknak felsegítésére. Itt elsősorban arra gondolok, hogy a vetésterület után lehetne adni egy bizonyos prémiumot. Ez­által közvetlenül tudnánk a gazdákhoz juttatni azt a segítséget, amivel az államkassza a bajba jutott gazdának megsegítésére kíván sietni. Ha ebből az elgondolásból indulok ki, meg kell állapítanom, hogy mintegy hárommillió holdat tesz ki az a terület, amelyet búzával és rozzsal évente bevetnek a gazdák. Ha már most holdanként adnék egy 10 pengős vetési prémiu­mot, akkor már ezáltal minden gazda, aki be­vetette és megmunkálta földjét, egy bizonyos, segítséghez juthatna, amelyből kiadásait aztán fedezhetné, elláthatná többi gazdasági ág mun­káját, szóval a termelési költségekhez már volna egy hozzájárulás és ez megkönnyítené a termelést. Ez körülbelül 30 millió pengőt jelen­tene évente az államháztartás terhére. (Forster Elek: Kidobott pénz lenne! — Kabók Lajos: Ki fizetné ezt meg!) Természetes, hogy a saját ré­szére való termeléshez szükséges vetésre nem kapna prémiumot. Csak az apró magvakra, a kenyérmagvakra gondolok. Ügy kell gondolni, hogy családtagonként egy holdat nem részesí­tenénk vetési prémiumban. Ha ez a gondolat beválnék, akkor ezt a prémiumot az államház­tartás mindaddig adhatná, a meddig csak a mezőgazdaság jobb helyzetbe nem kerülne. Ter­mészetes, hogyha ilyen prémiumot adunk, szá­molnunk kell azzal, hogy a gazdák nagyobb mennyiségben fognak húzat vetni, forszírozni fogják a búzatermelést. (Forster Elek: Nem lehet korlátlan mennyiségben!) Bocsánatot ké­rek, vannak rablógazdálkodásra hajlamos gaz­dák is; el tudom képzelni, hogy nagyon is neki­mennének a búzatermelésnek és többet igyekez­nének yetni búzából. Ez ellen azonban azzal az orvossággal lehetne élni, a vetésforgó arányá­ban való búzavetések után adnók meg csak az ilyen prémiumot. Bátor vagyok ezt a gondolatot itt felvetni és. ez talán hozzájárulna ahhoz, hogy a megoldást ebben az irányban megtalál­juk. (Kabók Lajos: Ki adja a 30 milliót? Azt is tessék megmondani!) Az államkassza! A fede­zetre is rámutatok, t. képviselőtársam. (Kabók Lajos: Mindent az adózók!) Mégpedig azt gon­dolom, hogy abból a vámtöbbletből, amellyel az önök részére, az önök munkástestvérei számára megvédjük a hazai ipart, bőségesen lehetne adni a mezőgazdaság javára ilyen vetési pré­miumot, ilyen vetési terület utáni jutalmat. Nem tartom lehetetlennek, hogyha mi a mező­gazdaságot a behozott gépek és iparcikkek után olyan erősen megsarcoljuk és megterheljük, ak­kor ebből a teherből neki valamit vissza ne té­rítsünk. Ez nem olyan idegen gondolat. Vannak államok, amelyek be is vezették ezt a módszert. Felvetem a gondolatot, méltóztassék ezt is bele­kalkulálni a lehetőségek sorába. Fontos dolog az értékesítésnél, hogy a kül-

Next

/
Oldalképek
Tartalom