Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-400

Àz országgyűlés képviselőházának UOO. ülése 1930 május 28-án, szerdán. 441 ajánlani, amelyek a mai kereskedelmi politika nemzetközi elgondolásával gyökeres szakítást jelentenének, pl. a legtöbb kedvezményezés elvének elejtése, az európai vámunió, az európai agrár-blokk, ezek mind évtizedek alatt realizálható ideák, kell tehát, hogy helyet adjanak az azonnal hatékony szomszédsági elvnek, amely különösen a volt magyar-osztrák monarchia egységes gazdasági területének termelő erőit idegen országokkal szemben előnyben részesíti. Bár a legnagyobb megértéssel és méltánylással vagyunk mindazon kísérlettel szemben, amelyet a kormány és az egyes érdekképviseletek a távolabbi piacok megszerzése érdekében eddig kifejtettek, reánk nézve a belföldi piac fogyasztóenejenek biztosításán és fejlesztésén kívül a szállítási költségek alacsony volta miatt könnyen elérhető külső piacok a legfontosabbak. Ezeken a piacokon versenyképességünk Amerika konkurrenciájával szemben, de a szintén nem iekicsinylendő balkáni és szintén számításba veendő orosz • konkurrenciával szemben is biztosítottnak látszik. Éppen így, bár nagy méltánylással szemléljük azokat a kísérleteket, amelyek a magyarországi tojás, sajt, kopasztott baromfi, kvalitásos balackbor stb. elhelyezése érdekében folyamatba tétettek, nekünk a nagy tömegcikkek, tehát a búza, rozs, árpa, kukorica, szarvasmarha, sertés és nem kis mértékben a 100 millió pengő értéket reprezentáló tömeg-bortermés elhelyezésének útját kell elsősorban keresnünk. Ebben a tekintetben számolnunk kell a felvevőpiacok fizetőképességével is, mert ott nemcsak a kvalitásos árut vásárolják, hanemi az, illető országok szegényebb néprétegei a másodrendű árukat mint olcsót, de a célnak még •megfelelőt keresik. Nagy csalódás lenne az ország*ban, ha mi nagy költséggel, időveszteséggel príma áru termelésére szerveznénk át mezőgazdaságunkat és végeredményben kiderülne, hogy ezeiket % az árucikkeket osak vékony néprétegek tudják megfizetni s a távolabbeső fogyasztási piacokon a szállítási költségeik miatt, á közelebbieken pedig az elszegényedett, nép fizetőképességének hiánya miatt nem bírjuk az amerikai áruval a versenyt. Első és legfontosabb dolog tehát a fagyasztópiacok szükségleteinek precíz felderítése. Ez alapon indulhat meg, természetesen mindig csak az adott klimatikus és talajviszonyok, s legfőképpen a hitelviszonyok figyelembe vételé vei, a hazai termelés átszervezése. Ez az átszervezés elsősorban a könnyebben racionalizálható közép- és nagybirtokon volna keresztülvihető, nem kényszer útján, de megtelelő hitel- és szállítási kedvezmények nyújtásával, viszont a kisbirtok zárt családi gazdasága csak olyan irányú termelési átszervezést bír meg, amelynek piaca a belföldi nagy fogyasztó-centrumokban, a székesfővárosban, bánya- és iparvidékeken biztosítva van. Ezeknek a piacoknak az organizálása, a kisüzemek számára való biztosítása, különböző szövetkezeti intézmények, városi és állami berendezkedések segítségével könnyebben remélhető, mint a külföldi piacok meghódítása vagy megtartása, amelyekre a kormánynak legfeljebb annyi ingerenciája lehet — mint ezt Olaszország megteremtette —, hogy a márkázott magyar árut a külföldi piacokon saját közegeivel ellenőriztesse és a visszaéléseket a védjegyoltalom megvonásával megtorolja. A kisgazdaságoknak a belföldi piacokkal kapcsolatos átszervezése szintén nem kényszer útján, hanem kísérleti körzetek meghonosítáKÉPVISELÖHÁZ! NAPLÓ. XXVIII. sával lenne legolcsóbban keresztülvihető, amit természetesen támogatnia kellene a szakoktatás megfelelő intézményeinek is. Az árutermelő kisgazdát kereskedelmi ismeretekkel is el kellene látni, részben pedig — amint ezt Franciaországban tapasztalhatjuk — mentesíteni az értékesítés időt és pénzt rabló fáradsága és kockázata alól. Az árképződés mesterséges befolyásolása tekintetében aggodalommal látnánk minden olyan kísérletet, amely az államot túlságos kockázatba vinné, akár a világparitástól eltérő mesterségesen megállapított ár érdekében, akár költséges építkezések vagy szavatosságvállalás címén. Az ilyen akciót Németországnak a Silos-rendszerű nagy gabonatárházszövetkezetekkel tett kísérlete nagyon is meggondolandónak tünteti fel és emellett nem szabad egy pillanatra sem szem elől véteni, hogy az állam számlájára tárolt nagyobb gabonamennyiség a velünk nem túlságosan barátságos viszonyban álló országokat könnyen kontreminálásra csábíthatná s az állam pénzügyi egyensúlyát felesleges veszedelemnek tehetné ki. A személyi rendelkezésre szánt összegek inkább a földadó s más, a gazdákat terhelő közszolgáltatások enyhítésére fordítandók. A gabonaraktárszövetkezetek elve természetesen a loco és a tőzsdei ár közötti különbség méltányos rendezésénél, továbbá a varráns hitelnél nem kifogásolható, de szükséges, hogy ezeknek jól megalapozott, külön veszteség- és tartalékalappal ellátott és a kizárólag pénzüzlettel foglalkozó szövetkezetektől szeparált központja legyen. A magyar mezőgazdasági termények értékesítése és árképződése a legszorosabb kapcsolatban van a szállítási politikával. Az utak, vasutak, hajózási berendezkedések, a megfelelő tarifa is talán fontosabbak, mint minden más közvetlen beavatkozás. A mezőgazdasági munkáskérdés nyomása, a munkanélküliség az Alföld fásításával, vízügyi- és útügyi beruházásokkal enyhíthető, végleges megoldása egyrészről a belső fogyasztást emeli fel és egyéb, nem mezőgazdasági foglalkozás szeparálásával, másrészt egy olyan új birtokmegoszlást célzó akcióval, amely nena mechanikusan, hanem szervesen osztja szét egyes vidékekről a fölös munkásságot a munkáshiányban szenvedő vidékeken és itt a saját háztartási szükségleteiket kitermelő törpe- és kisgazdaságokat teremt, akár tulajdoni, akár bérleti alapon. Mindezen túlmenő nagyobbarányú birtoíkreforin a pénzpiac mai helyzetében kivihetetlen.» T. Ház! Ezeket a dolgokat hosszan lehetne és kellene is kidomborítani, tekintettel azonban arra, hogy pártunk egyes tagjai, akik az egyes részletkérdésekkel foglalkoztak, az idő rövidsége miatt szóhoz nem jutottak, részint nekem, aki a kérdés főelőadója voltam, más egyéb teendőim miatt csak ez a rövid kis idő állott rendelkezésemre, csak így távirati stílusban olvastam fel, fenntartjuk azonban magunknak a jogot, hogy nyomtatvány útján hozzuk mindezeket a dolgokat az érdekeltek figyelmébe. Én csak egyetlenegy dologra utalhatok itt. Pártunk ezen gazdasági javítóakciójának reformterveit sokan különféle személyes ambícióval iparkodtak összehozni. Én tudom azt és köszönettel és hálával vagyok a miniszr ter úr személye iránt, hogy ő egy másodpercig sem kételkedett abban, hogy pártunk teljes lojalitással, objektív alapon hozza ezeiket a reformokat, amelyeket akárki valósít meg, mindegy, csak iparkodjék megvalósítani belőle minél többet. Amik nem valósíthatók meg, azokat <?5