Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-391

36 Az országgyűlés képviselőházának 391. ülése 1930 május 14-én, szerdán. csak elméletileg állítom fel ezt a tételt: mi lett volna a helyzet akkor, ha például a genfi, vegyes bíróság a magyar követelők ellen döntött volna és elutastíotta volna őket, azt mondván, meg kell elégedniök azzal a kártalanítási összeggel, amelyet ilyen esetekben a román törvény megállapított? Ha tehát bárminő esetből kifolyólag ezek az agrárperek így kikapcsolódtak ; volna a vitából és félre tolattak volna, kizártnak tartom, hogy Magyarországnak fizetnie kellett volna valamelyes összeget. Állítom, hogy legfeljebb valamelyes egészen kis, minimális összeget kellett volna fizetnünk. A közvéleménybe belevitték azt is, — azt mondották — hogy itt szegény emberekről van szó és a magyar állam nem nézheti tétlenül azt^hogy ott élő állampolgárait milyen módon kívánják vagyonuktól megfosztani. En már ennek a kérdésnek előző tárgyalásánál rámutattam arra, hogy ez az állítás sem helyes. Itt van egy statisztika, amelyet abból ia könyvből írtam ki, amelyet a pécsi egyetem adott ki erről a kérdésről. Ebben a könyvben pontos számiadatok foglaltatnak, amelyekből kitűnik az, hogy 89 törpebirtokos — értem alatta a 100 S holdon aluli birtokosokat — van érdekelve ebben az ügyben, az összesen perelt birtokoknak 25%-ával és érdekelve van 257 száz holdon felüli birtokos a perelt birtokoknak 75%-ával. Nem lehet azt mondani, hogy itt szegény emberekről van szó, akiknek érdekeit meg kell védeni. (Jánossy Gábor: Magyar emberekről van szó. — Farkas István: Húsz holdon alul nem kapnak semmit sem. — Propper Sándor: A hadirokkantak, a hadiárvák, a hadikölcsönjegyzők nem magyarok? — Jánossy Gábor: Azok is ! Sőt még az urak is magyar emberek. — Kabók Lajos: Van elég, aki nem magyar! — Zaj. — Elnök csenget.) Ezek tényleg mind magyar állanpolgárok. Hogy aztán a magyarsághoz, a magyar névhez érzésben, gondolkodásban mennyire állnak közel, azt ne firtassuk, (Malasits Géza: Például gróf Zselénszky!) mert akkor esetleg nagyon cifra dolgok derülnének ki, mint például az, hogy ezeknek az uraknak egyike-másika talán még a magyar nyelvet sem tudja. (Farkas István: Ez is igaz!) Nem arról van tehát szó» hogy itt szegény emberek érdekeit kell megvédeni, mert hiszen ezeknek 75%-a olyan, aki 100 holdnál nagyobb birtokkal rendelkezik, és nem ritkaságszámba menő a 10.000 holdon felüli birtok, mint például a Károlyi családnak 52.000 holdjáról van szó, a gróf Andirássy családnak pedig 59.000 holdjáról. Itt van egy másik tétel, gróf Károlyi Gyula 13.000 holdja, az Urmánczy családnak 32.000 holdja stb., és a tényleg valódi «fajmagyair» gróf Zselénszky Róbertnek 14.000 holdjáról van szó. Az eloiadó úr itt azizal az indítvánnyal kapcsolatosan, amelyet Rassay képviselő úr előterjesztett, azt mondotta: nem lehet kívánni, hogy ilyen nagy vagyonadót adjanak le, miután ezelk a perben résztvevők vagyonuknak legfeljebb 20%-át kapják meg. Ez így elmondva, tényleg nagyon szimpatikusán hangzik és talán még valamiképpen meg lehetne indokolni azt az ellenállást, amelyet a kormány tanúsít, bár azt hiszem, nagyon sok hadikölcsönjegyző és egyéb háborús károsult szívesen megelégednének, iha vagyonának csak 20%-át kapná vissza. Nem tehettem mást, minthogy azután a kijelentés után, amelyet az előadó úr itt tett, elővettem azokat az egyezményeket, amelyeik itt tárgyalás alapját képezik, és az ezekben az egyezményekben foglalt adatoknak pontos felhasználásával meg: kívántam állapítani, hogy az ebben a perben résztvevő egyes nagyobb birtokosokra nézve összegben mi az a kártérítés

t amely várható, és nem elégszem meg azzal, hogy csak azt mondom, amit az előadó úr mondott, hogy csak vagyonuknak 20%-át teszi ki a kártérítés. Ennél a megállapításnál figyelembe vettem, hogy az A-alap terhére katasztrális holdanként a megtérítés Romániában 174 aranykorona, Csehszlovákiában 300 aranykorona és Jugoszláviában 387 aranykorona. Ez az indokolás 90. oldalán található (olvassa): «Az agráralap akként lett megszervezve, hogy a korlátolt mértékben rendelkezésre álló pénzeknek >a pernyertesek között való aránylagos felosztása mellett egy kisajátított katasztrális holdat ki-ki ezt az összeget lehetőleg megkapja.» Ezt is az indokolásból szószerint idézem a 90. oldalról. (Tovább olvassa): «Eltolódások lehetnek lefelé vagy felfelé», — mondja az indokolás, későblb tehát emelhető vagy apasztható a kisajátításra kerülő földterület is, de valószínű számítás szerint a fent említett Összegeket kapják kártérítésül. Alapul kell vennem tehát azokat az adatokat, amelyeknek valódiságát a jelentés sem vonja kétségbe és ezeknek figyelembevételével Romániában, ahol megtérítésül katasztrális holdanként 174 aranykorona állapíttatott meg, a következő összegek jönnek ki. A többi államoknál nehezen lehet ezeket az összegeket megállapítani, mert ott kevésbbé állnak számadatok rendelkezésre. Ezek szerint azt látjuk, hogy Romániában gróf Almássy Dénes és neje 2402 katasztrális holdért kap 479.948 aranykoronát, báró Harkálnyi János 9944 katasztrális holdért kap 1,730.256 aranykoronát, gróf Károlyi Gyula és Károlyi Gyuláné 13.818 holdért 2,404.332 aranykoronát, gróf Nemes Albert 3605 holdért 672.270 aranykoronát, gróf Edels»heim-Gyulay Lipót 5593 kat. holdért 973.182 aranykoronát, gróf Teleki Pál 2048 holdért 356.352 aranykoronát kap kártérítésül. (Györki Imre: A nyugodtan alvó ember! A kis frankhamiisító !) Elnök: A képviselő urat közbeszólásáért rendreutasítom. Peyer Károly: Gróf Károlyi József 10.219 kat, holdért 1,778.106 aranykoronát kap. Báró Urban Péter 1377 kat. holdért kap 239.598 aranykoronát. A gróf Andrássy-család 59.756 kat holdért kap 10,397.544 aranykoromat, gróf Bethlen István és neje 10.140 kat. holdért kap 1,264.360 aranykoroniát. (Peidl Gyula: A magyar nép fizeti!) A gróf Dégenfeld-család 7825 kat. holdért kap 1,361.550 aranykoronát. (Propper Sándor: Tessék önként felajánlani a hadiárváknak 25%-át!) Elnök: Propper képviselő

1 úr, tessék csendben maradni. Közbeszólás a beszédidő rovására esik. r ' . Peyer Károly: A gróf Károlyi-család, Gyula, Gyuláné, István, Istvánné, József 52.907 kat. holdért kap 9,205.818 aranykoronát, báró Petrichevich-Horváth Emil 2000 kat. holdért kap 348.000 aranykoronát, (Györki Imre: Finom úr!) a gróf Teleki-család 6960 kat. holdért kap 1,211.040 aranykoronát, az Urmánczy-család 32.179 kat. holdért 5,599.146 aranykoronát, (Malasits Géza: Már értjük a vezércikkeket!) a gróf Wenckheim-család 9694 kat. holdért 1,684.056 aranykoronát, a gróf Zichy-család 23.218 kat. holdért 4,039.932 aranykoronát és a «fajmagyar» gróf Zselénszky Róbert 14.259 kat. holdért 2,481.066 aranykoronát kap. (Malasits Géza: Ezért verekedett a magyar állam! — Szilágyi Lajos: Ismerem személyesen! Nagyon jó magyar ember! — Propper Sándor:: Ezért