Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-400
Az országgyűlés képviselőházának hOO. ülése 1930 május 28-án, szerdán. 433 gabonaárnak^ ha most önök keresztülviszik ezt a méteraaázsánkénti 8 pengős emelést, akkor elérkeztünk a 38 pengőhöz. (Ellenmondások a .jobboldalon. — Kabók Lajos: Mégis csak 38 pengő. — Zaj. — Elnök csenget.) Nem tudom, hogy ezen mit mosolyog az igen t. miniszter úr. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Nagyon ügyes!) A miniszter^úr mosolyából azt látom, hogy a^ belső gabonaáraknak ez a mesterséges emelése (Simon András: Hát a pékek?) a kormánynak komoly szándéka, hoe— komolyan gondol a kormány arra, hogy a belső piac gabonaárait mesterségesen emelje és a miniszter úr mosolya nem cáfolata, hanem megerősítése ennek. En tehát azért már most, mielőtt a minisztertanács foglalkozott volna ezzel a lehetetlen tervezettel, kívánom felemelni figyelmeztető szavamat abban a tekintetben, hogy nagyon jól gondolja meg a kormány, hogy mit tesz és minden szempontot vegyen figyelembe, amikor ezt a tervezetet a minisztertanácsban megtárgyalják. (Jánossy Gábor: Miniszteri mosolyból még nem lehet következtetni semmire! — Farkas István: Kenyérdrágításra vezet!) Azt látjuk, hogy az egész ország terhére máris sok mindent elkövettek, hogy a mezőgazdasági krízis envhítése címén az agrártermelőket kényelmesebb, kellemesebb helyzetbe hozzák. (Bottlik József: Kitűnő helyzet!) A földadó leszállítását végeredményben ki fizeti meg és hol szerzik be az a dó jövedelmeknél ennek az ellenértékét? A vasúti tarifaleszállítást nem az egész ország fizeti meg? Az export-premiumokat nem az egész ország f'zeti meg és nem leginkább az a kenyeret kilónként vásárló legszegényebb ember fizeti meg? Nem éppen itt az ideje, hogy megálljanak a kenyérdrágítás politikájánál 1 ? Nem éppen itt az ideje annak, hogy a kenyér árát inkább leszállítsák, mint felemeljék? (Kabók Lajos: Már úgyis alig lehet másít enni, csak kenyeret! — Zaj. — Simon András: Falun próbálja elmondani ezeket!) Ennek a határozatnak önmagától értetődő következménye lesz az, hogy a kenyér ára fog emelkedni. Hiszen önök nem cáfolják mep 1 azt, "Hogy azt a 8 pengős métermázsánkénti emelést betudják a lisztárakba (Ellenmondások a jobboldalon ) és hogy ezt a kenyérvásárló közönségnek kell megfizetnie. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: De azt nem a munkás veszi meg. hanem ön. mert ön rap°; tudja fizetni! A kenyérlisztet ez nem drágítja. — Zaj a szélsőbaloldalon.) En ebben nem bízom semmit, ez az én számomra nem vigasztalás, s a kenyérvásárló legszegényebb pimfher számára nem vigasztalás- mert ahogy önök nem tudják, nem is akarják^ megakadályozni, hogy a 18—19 pengős búzaáraik idején 30 pengős búzának megfelelő kenveret árusítsanak a pékek. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Majd meg fogjuk csinálni, legyen csak nyugodt!) úgy nem fogják tudni és nem is akarják megakadályozni, hogy a kenyérárakat emeljék. (Zaj a jobboldalon.) En nem adok semmit arra az üres bíztatásra, hogy a mai úgynevezett olcsóbb liszteket nem fogják megdrágítani. Meg fogják drágítani, mert nem fogják tudni — ismételten százszor is — nem is akarják megakadályozni, hogy a szegényember kenyere megdráguljon. T. Ház! Eri Márton t. képviselőtársam indignálódik, tiltakozik az ellen, hogy erről az oldalról a kormányt támogató pártot a nép ellenségének tüntessük fel. (Eri Márton: TTgy is van!) En nem sok alapot látok ebben a tilKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVIII. takozásban, mert ime, most is, amikor néhány megjegyzés keretében rámutatok arra, hogy a kormánynak ez a terve közveszélyes terv, (Eri Márton: De ez valótlan!) megbocsáthatatlan botrányos támadás a szegényember kenyere ellen. (Za* a jobboldalon.) Azon az oldalon mosolyognak, azon az oldalon könnyedén veszik a dolgot, azon az oldalon egy tiltakozó hang el nem hallatszik. Hát nincs jogunk nekünk a kormányt közveszélyesnek és a nép ellenségének tekinteni? (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Nincs!) Mindezt a legnagyobb joggal mondjuk. Ha önök ezt a kenyérdrágító tervet az 1000 holdasok, s a 100.000 holdasok megjutalmazására és a gabonaexportőrök megjutalmazására keresztülviszik, .akkor nemcsak hallani fogják, de — fájdalom, ami elkerülhetetlen — érezni is fogják a népnek azt a véleményét, hogy önök a kormánnyal _ együtt a nérraek könyörtelen ellenségei. (Simon András: A név a búzaár emelését kívánja, képviselő úr! Nem tanácsolnám, hogy ezt falun mondja el! — Ery Márton: Jöjjön és mondja el ott! — Zaj.) Nem tiltakozom, nem mondok ellene annak a közbeszólásnak, hogy^ a nép^ a búzaáraknak emelését kívánja. A nép. Javítsuk talán ki arra, t. képviselő úr, hogy az agrártermelők a búzaárak emelését kívánják. Nem is tartom ezt a kívánságot helytelennek, mert minden termelő termeivényének minél jobb árára törekszik. (Simon András: De konvenciós búza is van!) Nem arról r van szó. Teljes joggal állítom és önök nem cáfolhatnak meg engem ebben, hogy azt nem kívánhatja ebben az országban egyetlen józan gondolkozású ember sem, egyetlen tisztességes elme nem kívánhatja, hogy a legszegényebb ember kenverének megdrágítása révén akarjanak önök valamit tenni a mezőgazdasági krízis enyhítésére. (Eri Márton: Ki akarja ezt?) Erről van szó, és önök ezt akarják tenni.^ (Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Amíg meg nem cáfol a miniszter úr, addig megmaradok a mellett, hogy önök a gabona métermázsájának nyolc pengővel való mesterséges drágításával a kenyereit fogják megdrágítani, a legszegényebb ember kenyerét. Nagyon szívesen veszem, ha megcáfol a miniszter úr, sőt követelem, hogy cáfoljon meg, mert ez a terv lehetetlen, ez a terv képtelen, ezt a tervet Össze kell tépni és a -ookolba kell dobni. .Ezt akartam elmondani.^ Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Farkasfialvi Farkas Géza! Farkasfalvi Farkas Géza: T. Ház! Az előttem szólott képviselő úr azt mondotta, 'hogyha nép nem kívánja a búzaárak stabilizálását, illetőleg legalább is azt, hogy a termelési költsége megtérüljön. (Farkas István: A néo olcsó kenyeret akar! — Éri Márton: Miből fizessen a gazda magasabb napszámot? — Zaj.) En jártam a kerületemben harminc községben eddig és mindenki elsősorban azt kérdezte, hogy: «Mi lesz a búzával, megkapjuk-e legalább is a termelési költséget?» Igenis, amikor meghallották, hogy a kormánynak szándéka^ és határozott tervei vannak ennek végrehajtására, ezt a legangyobb megnyugvással fogadták és azt mondták: «Végre!» (Zaj a szélsöabloldalon.) Kérem, méltóztassanak türelemmel meghallgatni, mindössze tizennégy percem van csak szólani. Arról nincs szó, hogy itt 38 pengős búzaárról beszéljünk, hanem igenis van szó arról, hogy a termelési költség a gazdának biztosíttassék. Azt méltóztatott mondani, hogy ennek 64
