Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-400
432 Az országgyűlés képviselőházának k 00. ülése 1930 május 28-án, szerdán. lésügyi miniszter urat megint arra kérem, hogy ezt valahogyan erőszakolja"ki. Ügy tudom, hogy ennek a programmnak végrehajtása 10—15 évre volt tervezve, tehát egy évre alig egymillió pengő e^ik és ezzel az egymillió pengővel ezt a nagy célt 15 esztendő alatt elértük volna De ez csak az egyik oldala a kérdésnek. Ugyanakkor legalább 30—40 végzett szociális szempontból is jót fittünk volna ezekkel a felsőbb iskolát végzett erdészekkeh Még egy kérdésre akarok rámutatni és ez a kultúrmérnökök helyzete. A kereskedelemügyi tárca költségvetésénél elmondott felszólalásomban említettem, hog TT én ma minden néven nevezendő általános fizetésrendezéstől, fizetés javítástól irtózom, és óva intek attól, bogy a kormány ma ezzel a kérdéssel jöijön. Viszont azonban minden minisztérium kebelében van egy-egv olyan osztály, ahol kiáltó visszamaradások észlelhetők, különösen sz előmenetel szempontjából. Nem akarom a kultúrmérnöki hivatásnak a lénvegét itt most ismertetni. En annakidején, mint vármegvei referens, hosszú évtizedeken keresztül a kultúrmérnökökkel együtt dolgoztam, és mint alispán, másodfokú hatóság is voltam. Ismerem azt az óriási, eléggé igazán meg nem becsülhető és értékelhető munkát, amit a kultúrmérnöki hivatalok es az ebben elhelyeze+t tisztviselők a földjavítá.s, vizek lecsapolja stb. tekintetében kifejtenek, szóval igazi kultúrmunkát végeznek. Nagyon kérem az igen t. földművelésügyi miniszter urat. fordítson erre némi kis figyelmet, mert mégis csak lehetetlenség, hogy 32 évi szolgálat után egy felsőbb iskolát vésrzett, mérnöki diplomával bíró tisztviselő a VII. fizetési osztályban van. (Trá<ípAr«1v Elemér- A minisztériumokban is!) Ezek kiáltó ellentétek, s ezeknek a kiáltó ellentéteknek kiküszöbölése, kiegyenlítése általános rendezés nélkül is keresztülvihető volna. (Jánossy Gábor: Ha pénz nélkül meg lehet csinálni, ma mes^ kell csinálni! — Derültség a jobboldalon.) Hát a honvédelmi miniszter úr megcsinálta pénz nélkül és rendezte ezeket a kérdéseket. Ma, amikor közgazdasági életünk va^áe 1gal beteg, orvoslásra szorul s nem tndiuk, hogy honnét teremtsük elő a szükségei dolgokat, akkor valahogyan a rési gondolkozáséi előkeli tekintetnünk. En azt már egyik beszámoló beszédemben is megemlítettem, boVr nem szabad az eseményeket. ölhetett kézzel nézni. Mi eddisr búzatermelő állam valtunk, és vagyunk ma is, s a gazdák részéről elhangzott a kívánság, hogy ezentúl is csak gabonatermelő államok legyünk. Ez azonban még nem élés:. Eddig nálunk Magvarországon Isten tudja, semmi, vagy egyáltalában nem sok gondot fordítottak egyes melléktermelő ás-akra. Itt van például a gyümölcstermelés. Mintha ez a jó magyar föld nem épúcry meerteremné a nemes fámák a gyümölosét, mint »z/t. mély 41ig élvezhető. Az én vánmegvémben, őszintén megmondom, nemes gyümölcsöt igazán alig tudunk találni. Talán a francia barackot Szekszárdon — ez igazán elsőrensrú — és a cseresznyét, ellenben a többi, mondhatnám, szinte hulladékszámiba megy, értéktelen. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Eri Márton: Ha az ember végigmegy az utcán, és a fűszeres boltokat látja, mindenütt kanadai almát, epret és nem tudom, micsoda fajta külföldről szállított gyümölcsöt lát, pedisr kétségtelen, hogy a legzamatosabb gyí*mölcs a magyar gyümölcs és aki megkóstolta. megízlelte ezt a külföldről szállított, ezt az akármilyen szép, de egyébként nagyon drága gyümölcsöt, annak be kell látnia, hogy ezen a téren is komolyan kell valamit tenni. (Jánossy Gábor: Azért veszik, mert elegáns!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lei árt. Éri Márton: En tehát arra kérem a? igen t. miniszter urat, amikor a legteljesebb elismeréssel adózom a ma elmondottakért és látom, hogy ez a minisztérium becsülettel hazafiasán, s a nemzet érdekében fejt ki munkásságot és akkor, amikor elismerésemnek adok kifejezést, és a címet elfogadom, ajánlom ezeVet a felvetett kérdéseket a miniszter úr jóindulatú figyelmébe. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Várnai Dániel. Várnai Dániel: T. Képviselőház! Néhány rövid megjegyzéssel kívánok hozzászólni a kormánynak ahhoz a tervéhez, amellyel a belső gabonaárakat mesterségesen emelni akarja és eery megfelelő, most már nem tudom, hogy kinek megfelelő, de egy megfelelő ponton fixírc^ni. Me-*- nem cáfolt ujságVözlemények beszélnek arról, hogy ezzel a belső gabonaárakat mesterségesen emelni szándékoló tervvel a minisztertanács már a legközelebbi ülésén pénteken foglalkozni fog, én tehát erről a helyről szerény felszólalásommal hangot akarok adni annak a nagy felháborodásnak, amely a kormán vnak ezt a tervét nemcsak a városig népesség, hanem a mezőgazdasági proletariátus récéről is kísérni fogi«- (Ma^er János földmíveJésügyi miniszter: Miért? Indokolna mes;!) Mindjárt rátérek. Előbb hangot kívánok adni annak a • vészedé!euinpk, amely ennek a tervnek nyomában követkorik. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Szélmalomharcotfolytat!) Elismerem, hiszen mindig beszélek róla, hogy a mezőgazdasági termelés ma krízisben van. Nemcsak Magyarországon, hanem mindenütt, ahol mezőgazdasági termelés van, nemcsak az exportorszá°rok, hinein az importországok mezőgazdasági termelése is krízissel küzd. Rá kívánok azonban mutatni arra, hogy noha az illetékes kormányok mindenütt minden lehető eszközt igénybe vettek, minden lehető és lehetetlen ötletet megváló-'-tottak, az agrárkrízis enyhítésére sehol a világon ahhoz a lehetetlen, botrányos és gonosz ötlethez még nem folyamodtak, (Szabó István: Kimeríti a szótárt, úgy látszik!) amely ebbpn a belső gabonaáraka-t mesterségesen emelő tervezetben megnyilatkozik. En csak rámutatok arra, hogy a mai munkabérek a városokhípfT> H« hpec i-"ká^h l^nn a falvakban megfelelnek körülbelül 10 pengős gabonaárnak. Ha önök most a belső gabonaárat 38 pengőre kívánják felemelni, (Éri Márton: Ki mondta ct? — Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Elnök csenpet.) akkor méltóztassanak nekem megmondani, hogyan fos: kinézni a kenyérfogyasztás és miből tudják majd kiemelni azt az irtózatos nagy adót, azt a körülbelül 96 millió pengőt cicitevő adót, amellyel önök a mezőgazdasági krízis enyhítése címén az agráriusokat alkarják megjutalmazni. 38 pengőt említettem. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Honnan veszi ezt a számot? — Szabó István: Kitalálta! — Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Nagyon szívesen ^ fogom majd venni, ha az urak felállanak. és olyan higgadtan mint ahogyan én beszélek, meg fognak engem cáfolni. De csak negyedóra áll rendelkezésemre, engedjenek tehát engem beszélni. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Ebben igaza van!) A kenyér ára ma megfelel 30 pengős
